A többi között a Cartier, a Montblanc, a Piaget és az IWC márkákról ismert cégóriás árfolyamhatásoktól szűrt forgalma 3,12 milliárd euróra nőtt, ami az 5,9 százalékos elemzői várakozások helyett 7 százalékos bővülés 2016 záró negyedévéhez képest. A cég árfolyama a bejelentésre 1,3 százalékot erősödött a zürichi tőzsdén.
Nyereségadatokat ezúttal nem közöltek, ám a Richemont-nak annyira nem mehet rosszul, ha a szeptemberrel zárult fél év 80 százalékkal 974 millió euróra gyarapodó adózott eredményét nézzük. A piaci bizonytalanságokkal terhelt 2016-os évet követő luxusipari fellendülés motorja Ázsia – ott is elsősorban Kína és Hongkong – volt, amely az összbevétel 38 százalékát adta. Sokat számított, hogy a kínai korrupcióellenes büntető hadjárat lecsengett, ezért ismét bátrabban költenek ékszerekre a helyiek: Ázsiában (Japán nélkül) a forgalom 11 százalékkal nőtt.
A Richemont öröme azonban nem lehetett felhőtlen. Amíg fő versenytársai, az LVMH és a Hermes gyártókapacitásaik növelésére fordították a többletforrásaikat, a Richemont az értékesítési hálózatának észszerűsítésével volt elfoglalva, s azzal, hogy a kereskedői partnereinél felhalmozódott hatalmas eladatlan órakészleteket visszavásárolja. Burkhart Grund pénzügyi igazgató szerint a hagyományos, kisebb független szaküzletekre építő órakereskedelem ideje láthatóan lejárt, ezért döntöttek az értékesítési hálózatuk csökkentéséről. A Bloombergnek nyilatkozó Luca Solca, a BNP Paribas elemzője úgy látja, hogy a Richemont tanult a múlt hibáiból, és a viszonteladói hálózathoz kötődő eladásai fokozatosan ismét növekedni fognak.
