Nagyot fordult a világ ötven esztendő alatt. A hatvanas években a FIAT cég újdonságaira ácsingóztak a feltörekvő nemzetek, az olaszokat ostromolták licencmodellekért, amelyekkel az akkor csúcson lévő torinói vállalat közvetve ellátta az egész világot. A Chryslerrel szövetségre lépő FIAT konszern ma tucatnyi márkát tömörít, kínálatát mégis több, különböző helyről vásárolt licencmodell színesíti. Az egyik legígéretesebb együttműködést a Mazdával kötötték a 2005-ben kifutó Barchetta pótlására. A legendás MX-5-ös áttervezésével úgy jutottak karakteres roadsterhez, hogy olasz stílusa mellé japán minőséget produkál a 124-es Spider, hisz az eredetivel egy gyártósoron, Hirosimában készül.
Forrás: MW
A forma hozza a kötelezőt, modern és retrós modellként is egyformán vonzó a végeredmény. A fényszórók, a hűtőrács és a hátsó sárvédő is hasonló fazonú, ráadásul összhatásában feltűnően különbözik a legújabb MX-5-östől. Belül viszont garantáltan lelepleződik a közösködés, az utasteret ugyanis egy az egyben vették át a japán változatból. Még a kormánykerék is a Mazdáé, pusztán az emblémát cserélték ki. Az egyetlen saját alkatrész a váltógomb, a kar mögé beépített, kissé nehezen hozzáférhető menügombok is ugyanazt a rendszert vezérlik, amely a KODO stílusú Mazdákba kerül az első generációs CX-5-ös óta.
Ez persze semmit sem von le az értékéből. Alapvetően retrós a belseje, klasszikus darabokat idéz a függőlegesen beépített, vékony kormány. A minimalista stílushoz minimalista anyaghasználat is jár, szemre és tapintásra megfelelő a minőség, valójában elég kemény és nem túl erős a műanyag tömb. Cserébe valóban könnyű, mégis biztonságos az autó, mert oda építették be az „anyagot”, ahol tényleg szükség van rá. Napi használatra FIAT logóval is csak korlátozottan alkalmas a konstrukció, két személynek is szűkös a tér, az ülések mögött legfeljebb egy A4-es lapnak jut hely. Apró tárgyakat rejthetünk a kardánbox tetején lévő fedeles rekeszbe, s a váltókar elé is jutott egy gumírozott – az oda tett tárgyak épségét nem garantáló – tárolóhely. A kesztyűtartó a két ülés közé szorult, ajtózsebet hiába is keresünk.
Forrás: MW
Szép a FIAT-tól, hogy megpróbált túlmutatni a Mazdán, a hosszabb karosszéria miatt ugyanis 10 literrel nagyobb a csomagtartó, de ezzel sem vagyunk kisegítve, ha egy sportszatyornál több holmit vinnénk magunkkal. Egy valódi vevőnek azonban mindez nem számít, csak a vezetési élmény, ami a feltűnéskeltés mellett az egyetlen erős érv az autó mellett. A már jól ismert technikai hátteret a 140 lóerős, 1,4 literes turbós benzinmotorral toldották meg az olaszok, ami a nemzeti büszkeség mellett a piaci pozicionálás miatt is jó döntés volt.
Így a Spider lett a hiányzó láncszem a Mazda kínálatában. A kizárólag szívómotorokkal kapható, 130 lóerős 1,5-ös és a 160 lóerős 2,0 literes MX-5-ös közé pozicionált autó új vevőket szólíthat meg. Amiért lehet szeretni a kis turbós benzineseket, azt mind tudja. Már alacsony fordulatról is élénken megindul, ereje nem fogy el a középtartományban, s az sem okoz neki gondot, ha nem váltunk vissza hatodikból, amikor egy teherautó miatt lassítanunk kell, majd visszagyorsítanánk sztrádatempóra. Erős és kulturált a motor, amelynek hangja igyekszik növelni a mosolyfaktort. A hatfokozatú váltó a Mazdáé, itt is masszív a kapcsolási érzet, rövid a váltóút, működtetése férfias kezet kíván.
Ilyen az egész autó, szándékosan megvonja tőlünk a megszokott komfortot, hogy újra élvezhessük a klasszikus autóvezetés örömét. Hosszú és magas motorházteteje jól látszik a testet stabilan tartó ülésből, ahonnan még egy régi esztergomi Suzuki is SUV-nak tűnik. A forgalomban könnyű boldogulni vele, ideális teljesítménye miatt még kevésbé rutinos vezetők számára is biztonságos az örömködés. Vizes úton bekapcsolt menetstabilizálóval is hamar megindul a háta, de egy pillanatra sem érezzük magunkat veszélyben, szárazon már csak kikapcsolt elektronikával, szándékosan lehet megcsúsztatni, bár úgy hangolták, hogy alig várja e „renitenskedéseket”. A hátsókerék-hajtás nagyobb gázadásnál is érezteti hatását, erősen tolja a karosszériát, és hajlamos a riszálásra, akár negyedikben is kipöröghet a hátsó kerék, emiatt esőben veszélyforrássá válnak a villamossínek. Futóműve rossz úton feltűnően rázza a karosszériát, minden göröngyöt közvetít, így kis tempónál is megkapjuk a száguldás élményét, amit a zárt tetőnél is hangos utastér csak tovább erősít.
Az autórajongók nagyra értékelnek minden percet a modern veteránnal. Ők nem számolgatják majd az elfogyasztott benzin literjeit, és nem töprengenek azon, hogy mennyivel nagyobb és praktikusabb kocsit lehet kapni ennyi pénzért. Érdekes kihívás lenne minden autógyártónak odaadni a kipróbált műszaki alapokat, s rájuk bízni, milyen karakterű roadstert hoznak ki belőle. A FIAT ötösre teljesítette a feladatot.
