A nyári időszámítás Európában egységesen elfogadott rendszer, mellyel a helyi időt március végétől október végéig egy órával előre állítjuk az adott időzóna idejéhez képest. A normál, azaz a téli időszámításhoz október utolsó vasárnapjától március utolsó vasárnapjáig térünk vissza. A módszer azon alapul, hogy ha a lakosság szokásos ébrenléti ideje – a reggel hét és este tíz óra közötti időszak – minél inkább egybeesik a természetes világosság idejével, annál kevésbé kell világítást használni, azaz villamos energiát lehet megtakarítani.
Forrás: AFP/dpa /Patrick Seeger
A hazai villamosenergia-rendszert irányító Mavir szakemberei 1949 óta gyűjtik és elemzik a mindenkori fogyasztási adatokat. A napéjegyenlőséghez közeli tavaszi óraállításkor látványosan csökken az esti órák terhelése, hiszen egy órával később kell felkapcsolni a lámpákat. Az átállítás előtti és utáni időszakot összehasonlítva naponta 1,5–3 százalékos (2000–4000 megawattóra) fogyasztáscsökkenés tapasztalható az átállítás utáni időszakban.
Az óraátállításnak köszönhetően éves szinten körülbelül 100-120 gigawattórával kevesebb áramot használunk a nyári időszámítás ideje alatt, ami 30–40 ezer háztartás éves fogyasztásának felel meg.
A fel nem használt energiát természetesen kifizetni sem kell, és
ez körülbelül 4-5 milliárd forinttal csökkenti az ország „áramszámláját”.
A megtakarítás nem csak a pénztárcát kíméli: ha ugyanis kevesebb energiát kell megtermelni, azáltal mérséklődik a környezetre jutó terhelés is.
A villamosenergia-megtakarítás jellemzően a háztartásokban, az építkezéseken, a hosszan nyitva tartó intézményekben és szolgáltatóknál, valamint a középületek díszkivilágítása esetében jelentkezik a Mavir szerint.
