Erős versenyben a kínai óragyártók

Mára csaknem 400 millió kínai potenciális vásárlónak számít a világ luxuspiacán: tavaly a költések harmadát a kínaiak adták. Ráadásul ez az arány 2025-re már 40 százalék lesz, legalábbis ezt jelzik előre a McKinsey tanácsadó cég egyik tanulmányában.

Ám egészen mostanáig az amerikai és az európai szupermárkák domináltak a kínai luxuspiacon. Az utóbbi időben egyre több hazai név tűnik fel a márkák között, ez pedig a többi között a kínai óragyártók lehetőségeit is megnöveli – számol be róla a Financial Times. Az üzleti lap az Ogilvy marketingcég pekingi irodájának alelnökét idézi: Annie Hou az elsők között van, aki kézzelfogható jeleit látja a fogyasztói magatartás változásának.

Az ezredforduló táján született

generáció nagy részének egyre fontosabbak a luxus­termékek, sokan ezeken keresztül alakítják ki az imázsukat. És ők azok, akik a jelek szerint egyre nyitottabbak a kínai márkákra. „Az ő szemükben a kínai brandek már nem ala­cso­nyabb­rendűek a globális nagy márkáknál” – állapítja meg Hou.

Ennek hátterében egyrészt az húzódik meg, hogy az utóbbi évek gazdasági fellendülése megerősítette a nemzeti büszkeséget a fiatalabb generáció tagjai között. „A kilencvenes évek végén születettek olyan korban nőttek fel, amikor a kínai gazdasági bővülés aránya minden évben két számjegyű volt, és a világ gazdaságában elfoglalt helye egyre jelentősebb lett – áll az Ogilvy 2019-es, luxusmárkákat elemző tanulmányában. – Ők már büszkék arra, hogy kínaiak, és a hazai márkákra úgy tekintenek, hogy legalább olyan jók, ha nem jobbak, mint a nagy globális márkák.”

Ám mindezek ellenére vannak, akik erről még nincsenek teljesen meggyőződve. A Financial Times által megszólaltatott, harmincas éveiben járó tehetős Li Csan-cse például úgy nyilatkozott a lapnak, hogy egyelőre nem hajlik arra, hogy az órákra szánt nagyjából 15 ezer dolláros (4,3 millió forint) éves keretét helyi márkák vásárlására fordítsa, mivel ezek a brandek nem elég hívogatók számára, mivel hiányzik náluk az a mesterségbeli tudás, amellyel az ismert globális márkák rendelkeznek, ráadásul nem találja eléggé trendinek a hazájában gyártott órákat. Meglehetősen fontos ugyanakkor az óráscégek számára, hogy megnyerjék maguknak az ezredforduló táján született kínai fiatalokat, hiszen a kínai órapiac nagyjából 11,4 milliárd dollárt tett ki tavaly, az előző évhez képest 10 százalékkal bővült. Az Euromonitor International számaiból kiderül: a bővülésből egy jókora rész a svájci luxusóráké: 2018-ban Kína volt a svájci ketyegők harmadik legnagyobb exportpiaca (csak Hongkongba és az Egyesült Államokba adtak el több órát).

Az Euromonitor International vezető elemzője, Stephanie Jao szerint a nemzetközi prémiummárkák egyelőre jócskán lekörözik a helyieket marketing tekintetében. A globális óracégek ügyes marketinfogásokhoz folyamodnak. Az Omega például egy japán rajzfilmhőst, az Ultramant szerepeltette a limitált kiadású Speedmaster reklámjában tavaly, ez a rajzfilmfigura ugyanis nagyon népszerű volt Kínában. Más cégek a helyi közösségi platformokon nyomulnak, például a WeChaten. A kínai óramárkák gyártói ezzel szemben gyenge marketingstratégiájuk miatt igencsak versenyhátrányban vannak. Carson Csan óragyűjtő és szakértő szerint a legnagyobb gond az, hogy marketing címén a legjobb minőségű termék gyártója is pusztán annyit tud felmutatni, hogy „én feleannyiért legyártom”.

Az sem segíti a kínai óragyártókat, hogy legnagyobb riválisaik, a svájci cégek mindegyike szinte kivétel nélkül legalább százéves múlttal rendelkezik. Pedig viszonylag rövid múltja ellenére egyik-másik kínai gyártó is letett már ezt-azt az asztalra: a Fiyta például – amely a második legnagyobb kínai márka az eladásokat tekintve – 2003 óta látja el órával a kínai asztronautákat, és 2008-ban, az első kínai űrsétán az asztronauta szintén Fiyta Sapcamastert viselt.