A Paksi Atomerőmű műszaki konstrukciója és működési elve már önmagukban kizárják, hogy a létesítményben az 1986-os csernobili balesethez hasonló történhessen – ismertették Pakson újságírók előtt. Az erőmű biztonsági rendszerei és a normál működéstől eltérő esetekre vonatkozó szabályzata is azt igazolják, hogy
a magyarországi atomerőműben “nem lehetett volna a csernobili filmet leforgatni”, ahogyan az a tájékoztatóra szóló meghívó is kijelentette.
A fentieket a pályája egészét a Paksi Atomerőműben ledolgozott Cserháti András – a Magyar Nukleáris Társaság elnöke – támasztotta alá. A szakember az első pillanattól gyűjtötte a balesettel kapcsolatos híreket, információkat, így összeállított dokementációit folyamatosan leadta az atomerőmű vezetőinek, jelentései eljutottak az akkori “legfelsőbb vezetők” asztalára is. Cserháti András egyike volt annak a négyfős magyarországi küldöttségnek, amelyet más “baráti” országok delegáció mellett meghívtak 1986. agusztus 18-án Moszkvába, a baleset részleteinek ismertetésére.
Fotó: MTI/Sóki Tamás
Magyarázata szerint az egyik fő különbség az egyaránt vízhűtéses csernobili és paksi reaktor között, hogy az atomhasadást okozó neutornokat az RBKM típusú csernobiliben grafit, míg a VVER-típusó, vagyis könnyűvizes hazaiban víz lassítja a folyamat szabályozása érdekében. Így viszont a hűtővíz esetleges elvesztéekor – ahogyan az Csernobilban is történt – a grafit fenntartja a láncreakciót, vagyis a folyamat nem önszabályozó, míg a VER reaktorban hűtővíz nélkül önmgaától leáll a lácreakció, vagyis a folyamat önszabályozó. A grafit ráadásul is éghető, míg éghető anyag nincs a paksi reaktorban. Van viszont alatta tartály a reaktorból esetleg kikerülő radioaktív anyag felfogására, hasonlót az RBKM reaktorok alá nem terveztek. Pakson a szabadba kerülő hidrogén sem robbanhat fel az oxigénnel egyesülve, mert azt az e célra telepített berendezések időben összegyűjtik.
A hazai atomerőmű belső szóhasználattal hülyebiztos:
a biztonsági rendszerei nem kapcsolhatók ki manuálisan, de nem engednek meg olyan kísérletezgetést sem, hogy adott gomb megnyomásával elhárítható-e a kibontakozóban lévő katasztrófa. A film szerint Csernobilban nem volt kéznél sugárzásmérő. Egy paksi blokkban ma 200 rögzített doziméter van, és számtalan további a telephelyen.
Cserháti András rámutatott: miközben a szovjet vezetés igyekezett a csernobili balesetet súlyos kezelői hibákra visszavezetni, a létesítmény alapvető tervezési fogyatékosságai alig kerültek szóba. Mindazonáltal a baleset után számos változtatást hajtottak végre a Szovjetunió többi RBKM típusú reaktorán.
