Újjáéledő irodalom a kávéházakban
Az újbudai Hadik, a vele szemben levő Kelet, az Erzsébet híd lábánál levő Három Holló, a Magvető Café mind ékes példája annak, hogy a fővárosban visszaköltözött a kávéházakba a kultúra. A belvárosi jól menő kávéházakról már a Világgazdaság is beszámolt korábban – nincs olyan kávéfajta, amely nem szerezhető be Budapesten, ám a trendi drága helyek mellett is van élet. A kávéházak és a kulturális, irodalmi beszélgetések, slam poetry estek felfutása nagyjából egybeesik azzal, amikor a Múzeumok éjszakája rendezvény igazán befutott, és tekintélyes fővárosi meg vidéki látogatótömegeket mozgatott meg. Budapest kulturális ereje rendkívül vonzó, és a turistaforgalom igazolja, hogy továbbra is erős benne a potenciál. A kávéházi irodalmi estek és beszélgetések egyfajta belső turizmus iránti igényt is kielégítenek – véli Bosznai Tibor, a Hadik kávéház vezetője, az újbudai URBACT program nagykövete és a kerület kulturális szakembere. Lenyűgöző, ami ma zajlik a kávéházakban, beérni látszik a gyümölcse annak a munkának, amelyet öt-hat évvel ezelőtt a piacba fektettek a tulajdonosok, művészeti vezetők, programszervezők. A közösségi média oldalain mindenki biztosan talál olyan irodalmi vagy más programot, amelyet meghallgatna vagy megnézne. Ebben természetesen az önkormányzatok is partnerek, a kulturális helyeket szívesen szponzorálják.
A trend természetesen nem csak a felfutó fővárosi irodalomról szól. Sok kávéház és kulturális tér azért szervez irodalmi esteket és beszélgetéseket, hogy csökkentse a bérleti díját (sok esetben önkormányzati helyiségben működnek, és a kulturális programokért cserébe kedvezményeket kapnak), vagy a fejlesztéseit ki tudja pótolni pályázati pénzekkel. Az is szívesen szervez kulturális esteket, akinek erre nincs is szüksége, ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a közönség vevő ezekre. Bosznai szerint az nem jellemző, hogy az irodalmi estek vagy a kulturális programok rentábilisak lennének. Amíg az esemény zajlik, addig a foglalt asztalnál alig van fogyasztás, vagyis program nélkül nagyobb hasznot hoznak az asztalok, de ezek az események elősegítik a vendégek lojalitását, vagyis a ráfordított munka megtérül.
Az is igaz, hogy ma már a kávéházak jelentős része művészeti vezetővel vagy programszervezővel működik. Korábban az üzletvezető intézett mindent, ő döntött egy-egy eseményről is. Ma már a szervezők, bekapcsolódva a kávéházak életébe, saját ízlésük szerint alakítják a műsorok tartalmát, az esetek többségében meglehetősen hatékonyan.
Ez a munka más szempontból is fontos. Egy város jellemzően akkor működik jól, ha van úgynevezett belső turizmusa – akár kerületen belül is. Ennek lehetnek eszközei a kulturális események, amelyek kimozdítják a közönséget szűkebb környezetéből. Az újbudai KVK (Kulturális Városközpont) vagy a Pozsonyi úti galériák kultúrterei például ezt a célt szolgálják, abból kiindulva, hogy a peremrészek lakóövezeteiből odacsábítsák az embereket. Ez persze üzlet is, hiszen a szolgáltatások jellemzően szintén a kerületek belső részén érhetők el, tehát a kultúra ily módon a kis- és közepes vállalkozások felfutását is szolgálja. Mindezért jellemzően mindenki fontosnak tartja a saját centrumának karbantartását.
Ennek az elvnek köszönhetően az olyan belső budapesti helyeken is találni irodalmi vagy kulturális programot, mint a New York kávéház vagy a Centrál. Ott azonban, ahol képtelenség kimozdítani a közönséget, létrejönnek az olyan helyek, mint a Montage. Ez a hely egyben átmenet a belváros és a külváros között, ugyanis a Montage-ban olyan programok is vannak, amelyek felveszik a versenyt a belvárosi eseményekkel, és a belső kerületekből érkezők megismerhetik a külvárosi miliőt is.
