Szinte teljesíthetetlen feladat elé állítja az utazási irodákat a koronavírus-járvány miatt veszélybe került utak árának visszafizetése, hiszen ennek a pénznek a jó részét már ők maguk is továbbutalták a légitársaságoknak és a szállásadóknak. Miután pedig az érintett iparágak szereplői is rendkívül súlyos problémákkal küzdenek, hallani sem akarnak az előlegek visszautalásáról. Ismert ugyanis, hogy a járvány miatt lényegében leállt a turizmus, és egyelőre megjósolhatatlan, mikor indulhatnak újra az utazások. Mindez azért is érzékenyen érinti az utazási irodákat, mert a nyári utakra az elmúlt éveknél is erősebb volt a first minute foglalási szezon, és az utazások zöme most veszélybe került.
Ugyanezzel a visszafizetési gonddal küzd a világ minden országának turisztikai ipara. Máris több európai országban (Franciaország, Olaszország, Görögország, Belgium, Litvánia) úgy módosították az utazásszervezésre vonatkozó jogszabályokat – vagy éppen zajlik a módosítások kodifikációja –, hogy lehetővé tették az utazási irodáknak a járvány idején lemondott foglalások ellenértékét a járvány utáni időszakban (általában egy év alatt) leutazható voucherrel visszatéríteni. A Világgazdaság információi szerint hasonlót kezdeményezett a Magyar Utazási Irodák Szövetsége is kormánynál.
Az említett országokban a módosítást nem pusztán az utazási irodák, szállodák vagy légitársaságok támogatására hozták meg, hanem azért is, mert az utazási irodák tömegének fizetésképtelensége a pénzügyi rendszernek is érzékeny veszteséget okozna. A hazai utazási irodáknak fizetésképtelenség esetére a károkat enyhítő vagyoni biztosítékkal kell rendelkezniük. Azonban marginális azok száma, amelyek ezt az előírást pénzbeli letétben teljesítik: Budapest Főváros Kormányhivatalának nyilvántartása szerint a nemzetközi utazásszervezők együttes kaucióbiztosítása, illetve bankgaranciája 19,8 milliárd forintot tesz ki. Tömeges csőd esetén e biztosítékok kifizetése jelentős veszteséget okozna a biztosítóknak, bankoknak.
Emlékezetes, hogy a Malév csődjekor több, a repülőjegyét bankkártyával fizető ügyfél élt a bankkártyás fizetés biztonságát szolgáló úgynevezett chargeback szolgáltatással, amely hibás teljesítés esetén az összeg bank által történő visszafizetését írja elő. Ám a kereskedelmi bankok ezt a pénzt csak a kártyaterminált üzemeltető utazási irodáktól tudták visszakövetelni, amelyek ugyanakkor jelezték: csak közvetített szolgáltatást végeztek, a jegy árát átutalták a Malévnak. Az egyik iroda pert is nyert az őt inkasszóval terhelő bankkal szemben. Félő, hogy az ehhez hasonló káresemények miatt veszteségessé válik az utazásszervező szektorban a kártyaelfogadás biztosítása.
A voucheres megoldás nagyban csökkentené a csődveszélyt, mérsékelné az ágazat kitettségét, továbbá az ügyfelek veszteségét. Fontos lenne, hogy a jogszabály-módosítás rögzítse: a vagyoni biztosíték a voucherek ellenértékének visszafizetésére is kiterjed, vagyis ha véletlenül valamelyik cég mégsem élné túl a járvány okozta piaczárást, a biztosítója helyt tudna állni helyette. Ám ekkor nem egy egész szektort kellene temetni.
