Sokszor bennragad a fájdalomdíj

L egalább 250, de akár 5000

euró feletti összeget is fizethet a légitársaság az utasnak, ha nem az előre meghirdetett menetrend szerint zajlik a repülés. Egyre gyakoribb jelenség a beutazási tilalmak feloldása óta, hogy a légitársaságok a korábban meghirdetett járataikat egy másik időpontra helyezik át. A cégek jellemzően a vis maior helyzetre hivatkoznak, de a döntések mögött sokszor kihasználatlanság vagy egyéb belső működési indok húzódik meg. Az utasoknak általában felajánlják, hogy átfoglalják a helyüket, az alternatívát azonban nem kötelező elfogadni. Ebben az esetben feltétlenül jár a jegyár-visszatérítés – erre a vonatkozó szabályozás szerint hét nap áll a légitársaság rendelkezésére –, ezenfelül bizonyos feltételek együttállásával két típusú kártalanítási folyamat is indítható.

Pálffy Miklós, a Flight Refund jogi igazgatója a Covid–19-járvány kapcsán lapunknak úgy értékelt, hogy bár alapvetően vis maior helyzetnek számít, de ha az adott járattörlés nem közvetlenül ebből következik, hanem csak áttételesen, akkor jelentős térítést lehet a légitársaságoknál igényelni. Ehhez azonban az kell, hogy a gép menetrendből való kivételéről két héten belül kapjon értesítést az utas. Ha hamarabb ad jelzést a légitársaság, akkor szűkülnek a fogyasztó lehetőségei, a jegyár-visszatérítés azonban így is jár. A két héten belüli változtatás – de idesorolható a törlés mellett a legalább ötórás késés vagy a visszautasított beszállás – már megnyitja az utat a kártalanítás előtt, ha a cég nem tudja bizonyítani a vis maiort. Ennek az egyik módja az úgynevezett átalánykártalanítás, amelyet a 261/2014-es uniós rendelet alapoz meg. Az összeget a távolság határozza meg: minimum 250, maximum 600 euró követelhető a légitársaságtól. A Flight Refund alapvetően ezekre az ügyekre szakosodott, a praxisa azt mutatja, hogy a jogos esetek csupán 2 százalékában élnek az utasok ezzel a lehetőséggel.

A másik kártérítési forma a montreali egyezményből következik, ez esetben a tényleges kár összegét (szállásfoglalás, befizetett programok stb.) kell igazolni, éppen ezért nincs ahhoz kötve, hogy a légitársaság mikor tájékoztatott a járat módosításáról. Az egyezmény 19. cikke kimondja, hogy ökölszabály szerint a fuvarozónak kell jótállnia minden olyan esetért, amely anyagi veszteséget okoz az utasnak, hacsak nem tudja bizonyítani, hogy az alkalmazottai a tőlük telhetőt megtették a károkozás elkerüléséért, mert akkor az elszenvedett kár a fogyasztón marad. A rendszerben meghatározott összegű kártalanítási tételek hívhatók le, a plafon 4150 SDR (Special Drawing Right, vagyis speciális lehívási jog) utasonként. Egy SDR nagyjából 1,2 eurónak felel meg, vagyis legfeljebb mintegy 5000 eurót lehet követelni fejenként a légitársaságtól. Az uniós rendeleten, valamint a montreali egyezményen nyugvó kártalanítási forma párhuzamosan is elindítható. A gyakorlat nagy szórást mutat, a cégek jellemzően nem fizetnek könnyen, viszont nyitottak az alkura. Az utóbbira jellemző az egyre elterjedtebb példa, hogy pénz helyett vouchert ajánlanak fel. Ezt ugyan nem kell elfogadni, de az is megfigyelhető, hogy a légitársaságok adminisztrációja igyekszik olyan szituációt teremteni, hogy az utas inkább elálljon a pénzbeli visszatérítéstől, és beleegyezzen az utalványos megoldásba.

Időért ellátást

Járattörlés vagy -halasztás esetén az utasnak joga van ellátáshoz: telefon- és internetkapcsolatot, étkezést, bizonyos időintervallumtól szállást és transzfert is biztosítania kell a légitársaságnak.