Az első negyedévben az önök megyéjében alakult a legszebben az ipari termelés. Minek tulajdonítható ez a siker, és ez a gyors kilábalás a válságból?
Nagy szerencsénkre a világjárvány minket kevésbé sújtott, mint az ország más területeit, például a nyugati régiókat, bár sajnos azért érintett bennünket is. Nálunk alapvetően nem tette lehetetlenné a termelést, jószerivel folyamatos maradhatott az árukibocsátás, legfeljebb mérséklődött bizonyos területeken. A másik dolog, amit itt meg kell jegyezni, hogy a megye ipargazdaságának a termékszerkezete alapján meghatározó jelentőségű Jászságban, főképp a Felső-Jászságban jelentős fejlesztések történtek: megemlíthetnénk például a Samsungot, az Electroluxot, vagy a Jász-Plasztikot.
A Szolnok-Kisújszállás tengely az európai méretekben is jelentős magyar mezőgazdasági gépgyártás gerince, ahol e szektor Magyarországon gyártott termékeinek a fele készül. Ez egy nagy hagyományú, rengeteg kisvállalkozást is a beszállítói közt tudó szektor, amire a múltban is a stabilitás volt a jellemző, és előretekintve is ez várható. A közelmúltban jártam a német Claas mezőgazdasági gép gyártó központjában, ahol a törökszentmiklósi fejlesztéseiket igen fontosnak nevezték. Ez egy nagyon profitábilis vállalkozás, ugyanakkor még egyetlen fillért sem vett ki, folyamatosan befektették a nyereséget. Rendkívül fontos, hogy történjenek a megyében befektetések, fejlesztések, és történnek is. Én úgy érzékelem, hogy rendben van a helyi gazdaság, és vannak innovatív cégek, például a karcagi SZIMmetria Kft., akik az egyéb tevékenységeik mellett olyan olajprést fejlesztettek ki, amelyet már ezres nagyságrendben gyártanak, és többek közt az Egyesült Államokba adják el.
Azért van még tennivaló?
Továbbra is nagyon fontos sok cég számára az infrastruktúra további javítása, így a 4-es főút fejlesztése Karcagig. Érdekeltek vagyunk a további befektetésekben. A kisvállalkozásokéban is. Látszik, hogy még mindig viszonylag szűk kör viszi el a fejlesztési forrásokat. A multik bátrabban mernek pályázni, és ezt kellene tennie minél több kisebb vállalkozásnak is, hisz ha nem teszik, nem adnak esélyt maguknak. Az eredmények ugyanakkor máris magukért beszélnek.
Az egy főre jutó ipari termelésben a megyék sorában 2019-hez képest több helyet javítottak az idei első évnegyedig, és Jász-Nagykun-Szolnok már a negyedik Győr-Sopron, Komárom és Fejér után. Ez egy egyszeri ugrás, vagy így marad?
Tartós a javulás a megyék közt. Az első negyedéves jó teljesítmény a második negyedévben is folytatódott, ezen az úton haladunk tovább. Közel 20 százalékos a növekedés az előző év első feléhez képest. Nem mondom, hogy az egész évet tekintve is ekkora lesz, de két számjegyű növekedést nyugodtan lehet prognosztizálni. Az összképet tekintve: ez egy olyan évnek ígérkezik, amilyenre legalább 2010 óta nem volt precedens. Pedig vannak hátráltató tényezők is. Sajnálatosan az agrárgazdaság számára a csapadékhiány komoly visszatartó erőnek bizonyult, és ezért közepes, vagy annál is gyengébb termés várható. Főleg a gabona érintett, a kukorica, és a napraforgó is, bár az valamivel kevésbé.
Aki dolgozni akar, az tud a megyében munkát találni. Ott van a gond, hogy a látens munkaerőnek van egy olyan része, amely alulképzett emberekből áll, és a munka iránti elkötelezettségük sem mindig egyértelmű. Ezzel szembesülnünk kell, és megoldást találni. Nagyon jelentős a munkaerő tartalék, amelyet munkára kell késztetni. Ne a segély legyen az ösztönző. Ma már egyértelmű, hogy miközben sokan nem dolgoznak, jelentős számban érkeznek külföldről, jórészt Ukrajnából és Erdélyből, a magyarlakta területekről, de nem is csak magyarok. A számuk kétezerre tehető a megyében, miközben a helyiek közül meg sok nem dolgozik, ez egy feltűnő kontraszt. A külföldről érkezők jellemzően megbízhatóan, rendesen dolgoznak, de az volna az érdekünk, hogy a helyi tartalékainkat is munkába állítsuk.
