Az Országgyűlés már hónapokkal ezelőtt előkészítette a távszerencsejáték-szervezés piacosítását, hiszen a nemzeti vagyonról szóló törvényben kivette azt az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei közül. Ha a parlament elfogadja a technológiai és ipari miniszter mostani indítványát is, akkor távfogadás lebonyolítására a szerencsejáték-felügyeleti hatóságnak – vagyis a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) – az engedélye alapján lesz lehetősége az Európai Gazdasági Térségben (EGT) honos gazdasági szereplőknek.
A kiadható engedélyek számát nem korlátoznák. Csak azok a cégek nem szerezhetnének jogosultságot, amelyek a kérelmük benyújtását megelőző öt évben jogalap nélkül szerveztek szerencsejátékot valamely EGT-tagállamban.
Ugyanakkor az előterjesztő az indoklásban arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel a liberalizált online fogadási piacon több magánvállalkozás egymással versengve lép fel, fennáll „a túlzott játékra ösztönzés” veszélye. Ezért a játékosok érdekeit védő garanciális szabályozási elemek bevezetésére tett javaslatot a törvényalkotó. Ilyen például az SZTFH elnökének a részletszabályokra vonatkozó rendeletalkotási joga, mely „az esetlegesen rossz irányba induló” piaci folyamatokra gyors reagálást tesz lehetővé.
A liberalizáció előzménye – mint azt az előterjesztő is felidézte –, hogy egyes multinacionális konglomerátumok sikerrel támadták meg az Bírósága előtt a magyarországi szerencsejáték-szervezésre vonatkozó korábbi szabályozást, amely szerint hazánkban kizárólag az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. jogosult online sportfogadás szervezésére.
A luxemburgi székhelyű bíróság viszont azt állapította meg, hogy az állami monopóliumban lévő online játékszervezési szabályozás sérti a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságát.
Online kaszinójátékot ugyanakkor a jövőben is kizárólag a Magyarországon lévő játékterem üzemeltetésére szóló koncesszió jogosultja által létrehozott vagy működtetett koncessziós társaság szervezhet.
