Töretlenül hódítanak a nap energiáját koncentráló erőművek (concentrated solar power, CSP), 2050-re a világ villamosenergia-termelésének már a 11,3 százalékát adhatják a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) várakozásai szerint. Igaz, ez jóval szerényebb arány a néhány évvel korábban, szintén az IEA által jósolt 25 százaléknál, de a csökkenésnek nem a naphőerőmű-építések lendületvesztése, hanem az egyéb energiatermelő módok fejlődése lehet a fő oka.
Az energiatárolás titka az olvadt só
A naphőerőművek napenergia-termelő tükrökkel gyűjtik össze a napfényt és alakítják hővé. Az e hővel előállított gőz egy turbinát működtet, amely az áramtermelő generátort hajtja. Az integrált hőtároló rendszerek révén az erőmű épp akkor termeli az energiát, amikor arra szükség van, függetlenül a napsugárzás intenzitásának napközbeni ingadozásától. Igaz, ehhez kiegészítő berendezésekre, például gáz- vagy dízelgenerátorra is szükség van. A CSP-rendszerek hőtároló közege általában olvadt só. Látványos elemük az a torony, amelynek központi vevőegységére napkövető tükrök irányítják a napsugárzást.
Marokkó a rekorder
A világ legnagyobb naphőerőműve Marokkóban működik, és még nincs is kész. A közelmúltban magyar újságírók a helyszínen ismerkedhettek meg a létesítmény paramétereivel és a beruházás részleteivel. Az Ouarzazate Solar Power Station vagy Noor Power Station 510 megawattos, azaz kicsit nagyobb a teljesítménye egy paksi blokkénál.
Ha elkészül – négy nagy egységből és egy központi részből áll –, 582 megawattos lesz.
A már kész egységeit 2016-tól sorra üzemelik be. A beruházás az akkori közlés szerint 9 milliárd dollárba kerül. A projekt finanszírozásában az Európai Beruházási Bank, a Világbank, a CFT Clean Technology Fund, a Deutsche Zusammenarbeit, a KFW, az African Development Fund, az Agence Française de Développement és az vesz részt. Áramának teljes egészét a marokkói állam veszi meg és adja el, mégpedig külföldön. A beruházó cég 25 év után 25 százalékos tulajdonosa lehet a létesítménynek.
A szubtrópusi klímán érzi jól magát
Az IEA úgy számol, hogy a 2020-as 147 gigawatt után 2050-ben már 1089 GW-nyi naphőerőmű működik világszerte, ennek majdnem a harmada Észak-Amerikában, amelyet Afrika, India és a Közel-Kelet követ. A fő régiókat feltüntető IEA-táblázatában az Európa–Törökország páros a legkisebb értékkel, Oroszország pedig nullával szerepel, és ez nem véletlen: leginkább ott érdemes telepíteni ilyen rendszereket, ahol a napsütéses órák száma nagy, a napsütés intenzitása pedig erős, vagyis a föld szubtropikus területein. A legnagyobb naphőerőművek 50–200 megawattosak a solarpaces.org elemzése szerint.
Magyarországon a borús időjárás alapvetően nem kedvez a naphőerőműveknek – erre a Magyar Tudománynak a technológiát ismertető, 2017-es cikke tér ki. Mint írja, Dél-Spanyolországhoz képest ugyanaz a naphőerőmű éves szinten 35–40 százalékkal kevesebb energiát képes megtermelni az alacsonyabb és a szórt sugárzás magasabb részaránya miatt.
Magyarországon télen több hétig sem lenne képes hőt termelni az erőmű.
Ilyenkor a sóolvadék befagyásának elkerülésére folyamatos gázfűtésre van szükség, ami tovább rontja az erőmű hatásfokát. Mellesleg a fajlagos beruházási költségei is sokkal magasabbak, mint egy hagyományos naperőművek, viszont a CSP-k pozícióit javítja az energia tárolásának lehetősége.
