Útnak indították az első négy orosz girotron komplexumot az ITER nemzetközi termonukleáris reaktor építkezésére – jelentette be a fúziós reaktor építésére szervezett nemzetközi projekt orosz tagja, a Roszatom. A girotronok további plazmafűtésre és áramtermelésre szolgáló eszközök. „E komplex rendszerek nélkül lehetetlen megszerezni az első plazmát a reaktorban, ez tudósaink, mérnökeink sokéves gondos munkájának eredménye, akik óriási tapasztalattal és alapmunkával rendelkeznek az ilyen eszközök gyártásában” – idézi a közlemény Anatolij Kraszilnyikovot, az orosz ITER ügynökség vezetőjét. A fúziós reaktorhoz összesen 24 girotronra lesz szükség, Oroszország ebből nyolcat gyárt és szállít.
Orosz mozaikszót tanult meg a tudományos világ
Az ITER – honlapja szerint – a mai világ egyik legambiciózusabb energiaprojektje. Dél-Franciaországban 35 nemzet – köztük Magyarország – működik együtt a világ legnagyobb tokamakjának megépítésén. A tokamak egy kísérleti gép, amelyet a fúziós energia hasznosítására terveztek. Belsejében az atomok fúziója során keletkező energia hőként nyelődik el az edény falában. Ezt a hőt a hagyományos erőművekhez hasonlóan a fúziós erőművek is gőz, majd elektromos áram előállítására használják fel turbinák és generátorok segítségével.
A tokamak kifejezés egy orosz betűszó, a „toroidális kamra mágneses tekercsekkel” rövidítése.
A tokamakot először a szovjet kutatások fejlesztették ki az 1960-as évek végén. Az ITER-tagok Kína, az India, Japán, Korea, Oroszország és az Egyesült Államok. Európa felelős az építési költségek legnagyobb részéért (45,6 százalék); a maradékon egyenlő arányban osztozik Kína, India, Japán, Korea, Oroszország és az Egyesült Államok (egyenként 9,1 százalék). A tagok csekély pénzbeli hozzájárulást adnak a projekthez, a hozzájárulások kilenctizedét kész azonban alkatrészek, rendszerek vagy épületek formájában juttatják el az ITER-hez.
Gorbacsov és Reagen közös javaslata
Honlapján az ITER megemlékezett arról, hogy az augusztus 30-án elhunyt Mihail Szergejevics Gorbacsov szovjet főtitkár is nagy szerepet játszott a nemzetközi fúziós együttműködés elindításában. Ronald Reagan amerikai elnökkel 1985-ben közösen javasoltak egy nagy nemzetközi tudományos együttműködést egy új energiaforrás hasznosítására, „az egész emberiség javára”. Hangsúlyozták a szabályozott termonukleáris fúzió békés célú felhasználását célzó munka lehetséges jelentőségét. 1986 októberében Reykjavíkban megismételték elkötelezettségüket, és hivatalosan elindították a nemzetközi fúziós kezdeményezést. Öt hónappal később az amerikai, szovjet, európai és japán képviselőkből álló Négyoldalú Kezdeményezési Bizottság úgy döntött, hogy a projekt ITER nevet kap.
