A szabályozás módosításának köszönhetően megszűnt az 50 kilowattosnál nagyobb napelemes rendszerek tulajdonosainak azon kötelezettsége, hogy szabályozási tartalékról gondoskodjanak. Miközben ez nyilvánvaló könnyítés, felmerülhetnek a tartalék hiánya miatti aggályok is. A Világgazdaság ezzel kapcsolatos kérdéseire Lugos Roland, az egyik jelentős hazai naperőmű-építő cég, az Optimum Solar üzletfejlesztési igazgatója válaszolt.

Fotó: Optimum Solar

Nem sérül az egyes naperőmű-tulajdonosok egyéni ellátásbiztonsága amiatt, hogy nem lesz saját akkumulátoruk, az akku használatával kapcsolatos szolgáltatást mástól kell megvásárolniuk?

Ha a beruházó a piaci körülmények között úgy dönt, hogy létesít akkumulátort, az saját belátása szerint történik, és a működtetése-üzemeltetése is az üzleti döntéseihez fog igazodni. Transzparens és átlátható. Véleményünk szerint 2-5 százaléknyi akkumulátor létesítése indokolt lehet, és a megtérülése is illeszkedik a naperőművi koncepcióhoz. Az idén jókora változások mennek végbe a villamosenergia-kereskedelmi szerződések, árazások kapcsán, hiszen egy több évtizedes gyakorlat fog jócskán megváltozni. 

Innentől az intelligens rendszerek és az alkalmazkodóképesség, illetve a digitalizáció biztosan igazolható megtérülést hoz majd, valamint várhatóan kiszámíthatóbb, kevésbé volatilis szolgáltatási árakat jelent. 

Ehhez azonban olyan felkészült szolgáltatók kellenek a piacra, amelyek professzionális, az ügyfelek egyéni igényeire szabott szolgáltatást tudnak nyújtani, ráadásul nagy volumenben. Ez professzionális technológiát, digitalizált platformot követel meg, amit ma még csak kevesen tudnak. A mi partnercégünknek, a REG Zrt.-nek pont ez a hozzáadott értéke, hogy gyorsan tud alkalmazkodni és felkészülni az akkumulátorok rendszerbe illesztése jelentette technológiai és szabályozási kihívásokhoz.

A nagy akkumulátorparkok létrehozása nem ellentétes a decentralizált energiarendszerek kialakulásának tendenciájával?

Az óriás akkupakkok az ellátásbiztonságot szolgálják, amely a rendszerstabilitás és a rugalmasság kapcsán kardinális kérdés. Ezeket mindenképpen az átviteli hálózathoz közel kell telepíteni. A kiegyenlítő energia termelése kapcsán az akkumulátorokkal kombinált napelemes rendszerek lesznek hosszú távon a legversenyképesebb szolgáltatók, így piaci alapon a jövőben kiszorítják a gázalapú energiatermelést. A rendszerszintű szabályozás kapcsán fontos szerepet fognak betölteni a hatalmas kapacitású és gyorsreagálással vezérelhető elektrolízisüzemek, melyek a geotermia, illetve a rendszerszintű leszabályozás elemeiként is fontosak lesznek. Vetélytársuk a naperőművi leszabályozás lesz, de ebben az esetben megtermelt energiát dobunk ki, ami várhatóan nem lesz cél.

A szabályozási tartalékképzési kötelezettség máris megszűnt, arra viszont nincs garancia, hogy létre is jönnek a szükséges akkuparkok is. Ez nem rejt szabályozási kockázatot?

Komoly kockázatokat rejt, mivel az akkupakkok üzleti megtérülése döntő tényező lesz a beruházók számára. Emellett a másik fontos kérdés a kapacitások kiosztása, amelyet direkt ilyen szabályozási elemekkel, alacsonyabb hálózatfejlesztési díjak mellett külön kellene kezelni. Véleményünk szerint ott kell csatlakozási jogot adni, ahol ennek kihasználása a hálózatra jó hatással vagy elfogadható terheléssel jár. Gondolhatjuk, hogy a sok fogyasztóhoz, illetve naperőműhöz telepített akkumulátor nem lett volna képes az országos ellátásbiztonságot a fogyasztói oldalról biztosítani, és működtetése ellentétes is lehetett volna a költség viselőjének üzleti érdekeivel.

Ösztönzi valami a jelenlegi rendszerben az akkuparkok létrehozását, vagy elég ösztönzőerő az, hogy a szabályozási energiát drágán lehet eladni?

Vélhetően az RRF (helyreállítási és ellenálló képességi eszköz) pályázati pénzek fognak a csatlakozási és a technológiaköltségekben segítséget nyújtani, valamint a Mavir aFRR kapacitástendereinek fejlődése, melyek jó hozam esetén biztosítják majd a befektetések és projektek elindulását. (Az aFRR az automatikus rendszerszabályozást jelenti – a szerk). Sajnos akkortól két-három év lehet a 132 kilovolton, és öt-hét év a 220 vagy 400 kilovolton a komolyabb kapacitások csatlakoztatási ideje. Addig feltehetően a napelemeknél kiépülő (csatlakozási lehetőség és költséghatékonyság adott) kisebb, 5-10 megawattos teljesítmények lesznek a jellemzők. A magyar hálózati adottságok miatt vélhetően a 8 órás VRB akkumulátorok kerülnek majd ki nyertesként a körkörös gazdaság elvárásai és a napon belüli villamosenergia-árak alapján. Az Optimum Solar egy ilyen pilot projektet fejleszt, amely az országban a leghosszabb 8 órás akkumulátoros kapacitással rendelkezik. Egy 30 éves várható élettartamú technológiáról van szó, amely az élettartama végén újrahasznosítható, tehát teljes mértékben illeszkedik a fenntarthatósági elvárásokhoz is.

Tenderen kellene kiosztani a szabályozási kapacitásokat

Az eddigi szabályozás értelmében az 50 kilowatt feletti napelemes rendszerrel működő piaci szereplőknek kötelező szabályozási tartalékkal rendelkezniük, ami lehet energiatároló, de egy olyan szerződés is, amely képes helyette úgynevezett aFFR kiegyenlítő szabályozási szolgáltatást nyújtani. Ekkor a villamosenergia-rendszerben rendelkezésre áll az éppen szükséges kiegyenlítői energiamennyiség. Ez az előírás jókora terhet rótt eddig a piac valamennyi érintettjére az Optimum Solar magyarázata szerint: az energiatároló megdrágította a beruházást, ráadásul függőségi viszony alakult ki a piac egyes szereplői között. Az energiatárolók elterjedésének nem látták a közvetlen előnyét a beruházók és a vállalatok. E kötelezettség eltörlése az Optimum Solar szerint racionális helyzetet teremt, ugyanis az energiatárolók ezáltal eredeti funkciójuknak megfelelően integrálódnak a megújulók rendszerébe. A vállalat szakértői úgy vélik, hogy az aFRR-kapacitásokat a naperőművi bekapcsolások beruházói vállalásaival összhangban, külön kapacitásmechanizmussal kellene mielőbb tendereztetés útján kiosztani. Fontos lesz megkülönböztetni a naperőművek-fogyasztási helyek működéséhez szükséges kapacitásokat a rendszerszintű aFRR-szabályozói képességtől, hiszen az előbbi menetrendtartásra és egyéb fogyasztói profil átalakítási szolgáltatásokra, míg az utóbbi a Mavir-mérlegkör költséghatékony és a nemzetközi egyezményeknek megfelelő működtetésére-igazolására lesz megoldás.