A luxusturizmus jövedelmezőbb és a gazdasági változásoknak kevésbé van kitéve, mint a turizmus többi ága, hiszen ez a célcsoport a gazdasági visszaesés idején sem mond le az élmények kereséséről. A szegmens – szolgáltatói oldalról – azonban igen befektetésigényes, hiszen maga az, ha a destináció lélegzetállító természeti adottságokkal rendelkezik, vagy pezsgő a kulturális élete, ennek a körnek már nem elég. A luxusturizmusban az integrált szolgáltatások a legversenyképesebbek, ez viszont különböző szolgáltatók és marketingszervezetek szoros együttműködését feltételezi.
A luxusutak működésének alapvető feltétele, hogy ne gördüljenek adminisztratív akadályok a tengerentúli útvonalak elé – egyik irányban sem. Látványosan bizonyította ezt, hogy
a járványt követően a turizmusban ez a szektor állt helyre először,
amint az utazási korlátozásokat a hatóságok feloldották.
„A szakemberek Európa-szerte leginkább a tengerentúlról, elsősorban az USA-ból, illetve – a háború előtt – Oroszországból számítottak a legnagyobb számban luxusturistákra. Bécsben az ötcsillagos szállodákban eltöltött vendégéjszakák 27 százalékát az amerikai küldőpiacról érkező turisták generálják, míg Nagy-Britanniában a világjárvány előtt a kínai luxusutazók feleltek a prémiummárkaboltok forgalmának harmadáért” – magyarázta a Világgazdaságnak Biró László, a hazai turisztikai kommunikációban élen járó Mediator reklámügynökség ügyvezetője.
„A luxusutazók érdeklődését ma már szinte csak komplex, a gasztronómiát, az exkluzív szállást és az autentikus programokat egyben kínáló csomagokkal kelthetik fel. Eleve a szállásoknak is nagy dobásokban kell gondolkodniuk, az elvárások között szerepelnek a tematikus gasztroprogramok és a Michelin-csillagos séfek, ahogy akár a helikopteres tranzit is” – folytatta Biró. A szakember szerint a prémiumszegmens kiszolgálása a hazai turizmusfejlesztés egyik kitörési pontja lehet, tekintetbe véve, hogy
a csúcskategóriás turisták nyolcszor többet költenek az átlagutazónál, és a kiszolgálásuk is kétszer több munkaerőt igényel.
Más európai piacokon is igyekeznek kiemelten kezelni ezt az akár évi 170 milliárd eurós forgalommal kecsegtető célcsoportot, Madridban például az év végére kétszer annyi luxuskategóriás szállás áll majd rendelkezésre, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Az sem mindegy, ki az útitárs
A luxusutazó elvárja az exkluzivitást, az autentikus, egyedi élményt – ez különbözteti meg a tömegturistától. Az őket célzó élményajánlatoknak ezért a különlegesség mellett az egyszeriséget és a perszonalizáltságot is ígérniük kell a személyes terek, valamint a válogatott (és kis számú) utastársak mellett. A Mediator reklámügynökség ügyvezetője a Világgazdaságnak kiemelte, hogy az integrált élményajánlatok kínálatának megteremtésében például a WienTourismus központi szerepet vállal, és a szolgáltatókat a Luxury Cercle nevű kezdeményezésébe tömöríti. Ide nemcsak a prémiumszállások és a Michelin-csillagos éttermek kerültek be, de a kézműves luxustermékek forgalmazói és a kulturális helyszínek is.
Az elmúlt évtizedben például gombamód szaporodtak a vezető divat- és óramárkák által menedzselt hotelláncok is, ahol a magas szintű kiszolgálás prémium vásárlási élménnyel párosul.
Kifelé a komfortzónából
A luxusturista egyik típusába tartoznak azok is, akik egy életre emlékezetes utat keresnek. Ők már a turista szótól is távolságot tartanak, inkább „utazónak” tartják magukat, és a kiruccanásaiktól olyan transzformatív élményeket várnak, amelyek után más emberként térnek vissza a hétköznapokba, és az otthoni viszonyaikra más szemmel tudnak ránézni.
Ezek az utazók sem elégednek meg a megszokott turisztikai programokkal és szolgáltatásokkal. Nem véletlen, hogy a számukra utazásokat kínáló szervezők kreativitásának és fantáziájának nincs határa. A lényeg, hogy az utazót annyira kibillentsék a komfortzónájából, hogy maximálisan a jelenben tudjon létezni, ne foglalkozzon az üzleti ügyeivel vagy a válásával, és energiája se maradjon az e-mailjeire válaszolni. Ezt úgy érik el, hogy valós interakcióba hozzák mindennel, amit egy hely csak kínálni tud,
szinte beletaszítják a testet-lelket próbára tevő élményekbe.
Legyen az egy hosszabb tartózkodás egy afrikai törzsi közösségben a civilizáció teljes kizárásával, vagy a brit felfedezőről, Ernest Shackletonról elnevezett emléktúra, amely az Északi-sarkkörön túl zajlik. A tartalmas élmény számukra ezek szerint sokszor a kultúrák találkozásából vagy a komfortzóna elhagyásából adódik.
