Európa-szerte torlaszolják el az utakat a gazdák, gumiabroncsokat égetnek, trágyát szórnak szét, hogy tiltakozzanak a megélhetésüket és életmódjukat fenyegető nyomás ellen. A spanyolországi Asztúria tartományban a hatóságok azonban ennél sokkal rosszabbra készülnek.
Tavaly tavasszal egy példátlanul nagy tűzvészben közel 300 erdőtűz tört át az autópályákon, több száz lakost kellett evakuálni, és a régió fővárosának, Oviedónak a szélét is elérte. A hatóságok a tüzek nagy részét a gazdáknak tulajdonítják – számol be róla a Reuters.
Az illetékesek szerint a hagyományos gazdálkodási módszerekbe való kormányzati beavatkozással kapcsolatos évtizedes sérelmek és az éghajlatváltozás hatott ilyen durván egymásra. A regionális kormány, az ügyészek és a környezetvédelmi csoportok szerint egyes szarvasmarhatartók szándékosan gyújtották meg a tavalyi tüzeket, hogy legelőket hozzanak létre, viszont az események irányítása a rekkenő hőség és a szárazság miatt kicsúszott a kezükből. A gazdák persze tagadják a vádakat.
Ősi gyakorlat
Négy meg nem nevezett személyt letartóztattak, és 31 ember ellen folyik nyomozás a feltételezett gyújtogatás miatt – közölte a rendőrség.
Alejandro Calvo, az asztúriai tűzmegelőzési és tűzoltási hivatal vezetője a Reutersnek elmondta, hogy a régió közel 20 százalékkal, 70 millió euróra növelte az erdőtüzek megelőzésére és elfojtására szánt költségvetését, tűzoltókat és erdészeket vett fel, hogy 24 órás megfigyelőrendszert hozzanak létre.
A hatóságok szerint
a probléma gyökere a gazdák ősi gyakorlata, a bozót felégetése.
Az Asztúria hegyeiben és völgyeiben kóborló gesztenyeszínű szarvasmarhák eredete egészen a vaskorig nyúlik vissza. Fűvel táplált húsuk az ínyencek kedvence, a szabad tartásukat pedig az intenzív módszerekkel nevelt állatokat ellenzők értékelik.
A bürokrácia közbeszól
A nem gondozott növényzet azonban kaotikusan benövi a legelőket, korlátozza a tehenek legelését; nem képesek megemészteni a fás vagy tüskés növényeket. Egy gondosan időzített tűzgyújtás megtisztíthatja a területet, új legelőt hozhat létre, és elriaszthatja a ragadozókat.
A bürokrácia és a melegebb időjárás azonban megváltoztatta ezt a felállást, 2004 óta az ellenőrzött égetéshez hatósági engedély szükséges. Ennek megszerzéséhez többek között
részletes tervet, a terület topográfiai térképét és a földtulajdonjogot igazoló dokumentumokat kell benyújtani.
Ezzel a bürokráciával a gazdák nem tudnak vagy nem akarnak mit kezdeni. A probléma hátteréhez hozzátartozik, hogy egyre több fiatal költözik a városokba, nincs elég ember a térségben, aki eltakarítsa a bozótot, vagy szemmel tartsa a tüzeket, amikor azok parázslani kezdenek.
Védelem a ragadozók ellen
A gazdák hagyományosan arra is használják a tüzeket, hogy elriasszák a ragadozókat, főleg a farkasokat. A legelők létrehozása mellett a tüzek segítenek elriasztani a farkasokat és a medvéket. A spanyol kormány azonban 2021-ben veszélyeztetett fajnak minősítette az ibériai farkast, aki kárt tesz ezekben az állatokban, az pénzbírsággal, súlyosabb esetben börtönbüntetéssel néz szembe. Az utolsó rendelkezésre álló adatok szerint
2020-ban csaknem háromezer farkastámadást jelentettek be,
ezek után nagyjából 835 ezer euró kártérítést fizettek a gazdálkodóknak, átlagosan fejenként 285 eurót. Ehhez képest a kifejlett tehenek piaci értéke 5–7 ezer euró között mozog, a borjakért a borjakért 1600 és 2200 euró közötti összeget fizetnek.
