Üres, kihasználatlan padlástérből nincs hiány Budapesten, olyan tetőtér azonban kevés van, amelynek beépítése kellő haszonnal kecsegtet. Az ingatlanközvetítő hálózatok válaszaiból kitűnik, hogy a tavaly liberalizált beépítési előírások nyomán felpezsdült a piac, és a fejlesztések elől elhárult az akadályok egy része, de a kínálat szerény. Az agglomeráció hetvenes-nyolcvanas években emelt házaiban tömegesen épülhetnének be a kihasználatlan padlásterek, ám ott nem lehet bővítésre igénybe venni a CSOK-ot. A megfizethetetlen fővárosi lakásárak miatt együtt lakni kényszerülő generációknak ezért olcsóbb az önerős építkezés helyett másik ingatlant vásárolni helyben – mondja Balla Ákos, a Balla Ingatlan ügyvezetője. Szerinte az agglomerációs települések terjeszkedését egy ilyen típusú támogatási formával is kordában lehetne tartani, az elöregedő épületállomány felújítására ösztönözve a tulajdonosokat.
A beépíthető tetőterek iránti beruházói kereslet Budapesten csak egyes városrészekben erőteljes.
A döntéshozók szándéka az építési szabályok egyszerűsítésével többek között a régi lakóházak felújításának segítése, erre a tetőterek eladásából származó bevételből adódik lehetőség. A pesti Belvárosban és Bel-Budán már csak elvétve akad egy-egy eladó tetőtér, noha a fejlesztők elsősorban ott és legfeljebb a VI., VII. VIII. kerület egyes részein, valamint a IX., XI., XIII., és XIV. kerületben keresik őket. Ott, ahol új lakásokat is megéri építeni, vagy megérné, ha lenne telek.
A tetőtér-beépítés nehéz műfaj, hiszen a lakóház normál működését biztosítva kell építkezni.
De megéri, mert a végtermék jó áron értékesíthető. A prémiumlokációkban, például az Andrássy úton is bőven egymillió forint feletti négyzetméteráron kelnek el ezek a jellemzően 80-120 négyzetméteres lakások – mondja Benedikt Károly, a Duna House elemzési vezetője. Hozzáteszi: a szűken vett Belvárosban 1,3–1,4 milliós négyzetméterár az átlagos kínálati sáv.
A teljes cikk a Világgazdaság pénteki számában olvasható
