Míg 2021-ben közel 34 ezren költöztek a fővárosba, addig mintegy 44 ezer budapesti döntött úgy, hogy elköltözik a városból. A KSH friss statisztikája szerint
10 035 fővel csökkent a főváros állandó lakosainak száma költözés miatt, ami mintegy 16 százalékos növekedés az előző évhez képest.
Ám egy év alatt a fővárosi belső vándorlás ennél is dinamikusabban, 31 százalékkal nőtt. Tavaly közel 80 ezren a városban maradva váltottak lakóhelyet, a legmobilabbnak a XIII. kerületiek bizonyultak, akikről elmondható, hogy közülük szinte minden 15. (a kerület állandó lakosságának 6,9 százaléka) költözött. Ezzel épp csak megelőzték az V. kerületieket, ahol ez az arány 6,3 százalék volt. Míg a főváros belső területein jellemzően nagyobb a vándorlási kedv, addig a pesti oldal keleti, déli peremkerületeiben csekélyebb volt a költözések volumene. Például Csepelen 100 lakó közül csak feleannyian (3,5 százalék) váltottak lakóhelyet, mint Angyalföldön.
Az új otthont keresők 47 százaléka nemhogy a várost, de még a kerületét sem hagyta el, igyekeztek a már ismert környezetben maradni. Ehhez azonban igencsak eltérő feltételeket kínálnak az egyes városrészek. Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint ebből a szempontból az a lényeges, hogy a területen mennyire változatos a lakásállomány.
A VII. kerületi költözők mindössze 19 százaléka maradt a homogén lakásállományú Erzsébetvárosban. Ugyancsak alacsony arányban tudták a lakóikat marasztalni az I., V. és VI. kerületek, ahol a költözések 20-25 százaléka zajlott a kerületen belül. Velük szemben ellenpélda a III., ahol a lakásváltók 62 százalékát sikerült helyben tartani. A kiemelkedően lokálpatrióta kerületek másik csoportját a XVII., a XVIII., a XXI. és a XXII. kerület adja. Rákosmente, Pestszentlőrinc-Pestszentimre, Budafok-Tétény és Csepel állandó lakóhelyet váltó lakosainak szintén 60-63 százaléka maradt a kerületében.
Ugyancsak a megtartóképességről vall, hogy az egyes kerületek a lakosaik mekkora részét veszítették el egy év alatt költözés miatt. E tekintetben négy belső rész áll a legrosszabbul:
az V., a VI., a VII. és az I. kerületet a lakóik több mint 4 százaléka hagyta el. Ezzel szemben – a skála másik végén – a XVII., a XXI. és a XXII. kerületek vesztesége a 1,5 százalékot sem éri el.
A városrészek vonzereje azonban korántsem esik egybe a megtartóképességükkel. Sőt, a relatíve legkevesebb beköltözőt – állandó lakóinak mindössze 1,3 százalékát – a megtartásban példás XXI. kerület könyvelhette el. Mindeközben a legtöbb új lakót (4,3 százaléknyit) az az I. kerület nyerte a költözésekből, amelyből hasonlóan magas arányban távoztak is. Így a mérleget tekintve mindkét kerület a középmezőnyben végzett. Összességében az oda- és elköltözések egyenlegének legnagyobb kárvallottja az V., a VI., a VII. és a VIII. kerület, amely állandó lakói 1,5-1,8 százalékát veszítette el. A nyertesek közül a XXII. és a XXIII. kerület emelkedik ki, 1,3-1,5 százaléknyi gyarapodással.
A KSH vándorlási statisztikája arról is árulkodik, hogy a Budapesten belüli távolságokat nem feltétlenül kilométerben mérik. Vannak nehezebben és könnyebben átjárható kerülethatárok. Tavaly például
mindössze egy ember költözött a XXIII. kerületből a II.-ba, az V.-be és az I.-be is mindössze kettő-kettő. Ellenkező irányban sem volt jelentős forgalom: Soroksárra a Várnegyedből és a II. kerületből négyen-négyen, míg a Belvárosból mindössze öten érkeztek.
A legnagyobb mozgás egyes szomszédos kerületek között volt tapasztalható. A csúcsot a Budafok-Téténybe tartó újbudaiak állították fel. Valkó Dávid szerint ez egy tipikus Budapesten belüli költözési irány, annak minden fontos ismérvével. „A város belsejéből kifelé mutat, egy szomszédos (közelsége miatt vélhetően jobban ismert) területre, ahol olcsóbbak az ingatlanok, vannak családi házak és sok új építésűt is kínálnak” – közölte.
