Szeretik úgy magyarázni az online, valós idejű webshopot, hogy ez egy tv-shop 2.0, de ennél azért többről szól a dolog
– mondta a Figyelőnek Szekeres Mónika, a Smuc marketing-igazgatója. A cég olyan platformot kínál, amellyel az eladó fél a saját felületén jelenítheti meg a streamingtartalmat – ezt egy közösségi felület sem támogatja.
A technika nem egészen újdonság, bár közel sem elterjedt. Délkelet-Ázsiában indult el. Főként a nagy követőbázisú celebek élőben promotáltak vagy adtak el olyan termékeket, amelyekre szerződnek egy-egy gyártóval. Ez a közösségi felületeken beágyazott tartalomként jelent meg, és az az érdekessége, hogy valódi videótartalmat kínálnak az árucikk mellé az előállítók, a szolgáltatók. A helyzet azonban az, hogy ezt is érdemes továbbgondolni, ugyanis ma már bevett szokás az influencerekkel való értékesítés. A Figyelő hasábjain szintén beszámoltok arról, hogy
hatalmas forgalmú ügynökségek foglalkoznak azzal, hogy a közösségimédia-aktivitásokat elemezve, a reakciókból számolva targetálnak kollektívákat (sport, közélet etc.) és rendelnek egy-egy reklám- vagy marketingkampány mellé ismert influencereket, akik hitelesen vagy sem, de képesek eljuttatni az üzeneteket a célközönséghez. (Ez egy működőképes, ám ma már közel sem olyan dinamikus marketingeszköz, mint néhány évvel ezelőtt volt.)
A Smuc által kínált platform kiemeli a közösségi médiából az autort, és a saját felületén képes streamingvideókkal kommunikálni ahhoz hasonló reakciós opciókkal (like, komment stb.), mint a social mediában. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy az eladó fél kezelje a menet közben összegyűjtött adathalmazt, és azt saját maga is elemezhesse.
Napjainkra a nagyvállalatok, sőt már a kisebb cégek, akár startupok számára is elengedhetetlen az úgynevezett omnichanneles portfólió kialakítása. Egyaránt jelen kell lenniük a YouTube-on, a Facebookon, a Twitteren, az -Instagram-on, a Redditen vagy épp a TikTokon ahhoz, hogy megfelelő jelenlétet biztosítsanak maguknak a célközönségük körében. Az itt szervezett közösségek, programok, kampányok rendkívül sok adatot szolgáltatnak a vállalatoknak, ám ezekhez a közösségi média tulajdonosai éppúgy hozzáférnek, mint a profil gazdája, és gyakran senkinek sincs fogalma arról, hogy pontosan mihez kezdenek ezekkel az információkkal – mások.
Ki mire használja fel őket, ki miként lát beléjük? Annyira képlékeny a helyzet, hogy senki sem mondhatja biztosra, hogy az ezeken a felületeken létrehozott profilok biztonságban vannak, s az itt felépített kampány, márka „örök életű”. Ezeket bármikor le lehet tiltani, kizárhatók a rendszerből. Innen nézve tehát kifejezetten előnyös, ha egy társaság a saját felületére tereli a közösségét.
Ám ennél még szofisztikáltabb a helyzet, hiszen a biztonsági szempontok mellett ugyancsak fontos, hogy a saját felületen történő kommunikáció, legyen az értékesítés vagy csak szimpla promó, egyszerűbbé teszi a közönség életét. Gyakran fordul elő, hogy egy élő social mediás promóciónál a résztvevőknek új ablakokat szükséges nyitniuk és másik felületen kell keresgélniük, ha be akarnak kapcsolódni a vásárlásba. Elveszítik az érdeklődésüket, s „leakadnak” az élő közvetítésről. Ez elkerülhető, ha a streaming saját oldalon folyik. Ennél messzebb megy a Smuc szolgáltatása, hiszen náluk a tartalom párhuzamosan más weblapokon (és persze a közösségi médiában) is megjeleníthető. Ez meglehetősen felhasználóbarát megoldás, míg a közösségi felületek nagyon behatárolt streamingszolgáltatást biztosítanak.
A Smuc, amely magyar tulajdonban van, elsősorban platformot biztosít, de szükség szerint menedzselni is képes a videótartalmakat. A vállalat tavaly novemberben indította el a szolgáltatását, s ma aktívan dolgozik együtt a Street Kitchennel és a Joyjal, s összesen közel száz partnerrel tárgyal. Szekeres Mónika szerint a platformjuk egy jól marketingelhető eszköz, amely drágább ugyan a social mediás jelenlétnél, de az említett opciókkal együtt versenyképes velük. A felmérések (McKinsey) alapján a live stream 35 százalékkal hatékonyabb konverziós elérést biztosít, tízszer jobbat a hagyományos e-kereskedelminél.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható
