Megválaszolták a rejtélyt: így történt, hogy papíron csökkent az üzemanyag ára, miközben drágult

A januári inflációs adat részletezéséből derült ki, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatgyűjtése alapján 0,5 százalékkal csökkent az üzemanyagok ára az előző hónaphoz, decemberhez képest. Mindezt a Szabad Európának nyilatkozó elemző kétkedéssel fogadta, a hír pedig végigfutott a magyar sajtóban.

Az ING vezető elemzője, Virovácz Péter arra emlékeztetett, hogy januárban csak a jövedékiadó-emelés miatt 41 forintos drágulás ment végbe a literenkénti árakban, ráadásul a nagy- és kiskereskedelmi árképzés ugyancsak emelkedést mutatott havi bázison. Mind az adóemelés, mind az árszint emelkedése ténykérdés, ezért is merülhetett fel, milyen módszertan áll a háttérben, és hogyan számol pontosan a KSH.

Hogyan számolja az üzemanyag drágulását a KSH?

Pénteken a statisztikai hivatal sajtóbeszélgetést hívott össze. Ennek apropója a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség (NAVÜ) és a KSH együttműködése volt, de lehetőség volt más témában is kérdezni. Így természetesen felmerült az üzemanyag inflációjának a kérdése is. A KSH elnöke, Kincses Áron pedig el is magyarázta, mit kell tudni a számítási metódusról.

A legfontosabb, hogy a hivatal minden hónap 1–20. napja között végzi el az adatfelvételt. Ebből következik, hogy a januári infláció kalkulálásakor a 21–31. közötti napok árváltozásait már nem vették figyelembe, ez majd a februári inflációs adatban látszódik meg. Ebben egyébként nincs újdonság, az eljárás így nézett ki korábban is.

Arra is felhívták a figyelmet, hogy miközben a közbeszédben az üzemanyagár változását az átlagárakhoz kötik, addig a KSH nem ez alapján számol, mivel a matematikai átlag alkalmazása nem szerencsés a pontos statisztikai összeállításában. 

Erre Kincses Áron egy példát is hozott. Ha egy adott töltőállomás egymilliárd forintért adná a benzint, hiába nem vásárolna ott senki, az átlagárakban mégis megjelenne. Ez fordítva is igaz: ha egy benzinkút nulla forintért kínálná az üzemanyagot, hiába nem lenne elérhető ténylegesen, akkor is befolyásolná az üzemanyag átlagárát. Ahogy az is igaz, hogy az átlagárakban az autópályák melletti kutak árazása is benne van, pedig ezeken jellemzően nem lakossági fogyasztás történik.

Vagyis mindennek az eredménye az, hogy a decemberi 1–20. időszakhoz viszonyítva (amely valóban magasabb árazást hozott) január 1–20. között az üzemanyagok ára, ha minimálisan is, de papíron mérséklődött. Ugyanakkor a ténylegesen tapasztalható drágulás nem marad nyom nélkül, és a következő inflációs adatban már benne lesz. 

A KSH inflációs adatközlése egyébként kuriózum, a tárgyidőszak után már nyolc nappal publikálják. A minél hamarabbi adatközlés nemzetgazdasági érdek. Ha az adatvételt a teljes hónapra kiterjesztenék, az azt jelentené, hogy maga az adatközlés is megcsúszna, akár 18 nappal is.