Az egységesítés akadályai

A NATO védelmi iparral foglalkozó ága a hidegháború vége óta felmerülő óriási kereslet kielégítésére különböző fúziókban és akvizíciókban vesz részt. Az érintett vállalatok, cégek azonban globális, határokon átívelő üzleteket kívánnak, amelyek a különböző jellegű korlátozások felszámolását is célul tűzték ki. A távozó Clinton-adminisztráció elsősorban a beszállítók transzatlanti kapcsolatait ösztönözte -- írja a Financial Times.
Az érintett vállalatok vezetői úgy vélik, hogy van ugyan néhány tényező, amely gátat próbál szabni a határokon átívelő vállalategyesüléseknek, ugyanakkor a cégek legnagyobb vásárlói és egyben szabályozói maguk a nemzeti kormányok. Ezek azt szeretnék, ha az iparág határok nélkülivé válna, de az ehhez szükséges egységes felszerelések, összehangolt beszerzési programok, illetve egyeztetett ellenőrzési módszerek bevezetését elmulasztották elrendelni.
Az úgynevezett interoperabilitás (kölcsönös megfelelés) hiánya ma még természetes, a hatalmas bürokratikus erőfeszítések ellenére is; a NATO-nak mintegy 200 munkacsoportja és 300 bizottsága fáradozik a "határokat nélkülöző" védelmi együttműködés megteremtésén. A közös, egységes felszerelés létrehozását célzó intézkedések egyelőre szintén nem sok sikerrel kecsegtetnek.
A brit és a német légierő Tornado típusú vadászrepülőgépei (amelyek négy ország együttműködésében készülnek -- a szerk.) például szinte teljesen azonos alapon készülnek, ám a két légierő logisztikai láncán belül csupán az oxigén és az üzemanyag terén tudnak együttműködni. Maguk a repülőgépek és a hozzájuk tartozó fegyverek gyakorlatilag teljesen eltérőek.