Menekültek előnyben

A bevándorlási politika és a gazdasági diplomácia eszközeivel csökkenteni kell annak a lehetőségét, hogy a reálgazdaságba átmeneti jelleggel érkező, konjunkturális befektetések olyan külső munkaerőforrást vonzzanak Magyarországra, amely a befektetés megszűnése után a tartósan letelepedő eltartottak számát növeli -- áll a KüM stratégiai tervező főosztályának tanulmányában. A szerzők szerint a következő évtizedtől fokozódó ágazati és regionális munkaerőhiányt csak olyan külföldi munkaerővel lenne célszerű pótolni, ami nem jár állandó egzisztenciaáthelyezéssel. Célszerű továbbá azt is megvizsgálni, hogy -- az EU-standardok közé illeszkedve -- milyen nemzetközi szerződések szükségesek ahhoz, hogy a vendégmunkások és a munkáltatók által befizetett nyugdíjjárulékok kedvezményeit a határon túl fizessék ki.
A gazdasági növekedés és az 55 év alatti népesség elhelyezkedési lehetőségeinek javulása következtében az aktív népesség aránya a demográfiai hanyatlás ellenére sem fog csökkenni az elkövetkező évtizedben, sőt kismértékben még emelkedhet is -- állítják a szerzők. Ugyanakkor az alacsony születésszám és a várható élettartam valószínű növekedése miatt 2010 után az ország eltartóképességének tartósan kedvezőtlen alakulására kell berendezkedni.
Az eltartóképesség romlásával egy időben Magyarország továbbra is a határon túli magyarság bevándorlási célországa marad, s ezt az EU-csatlakozás és a szomszédos országok lassabb gazdasági növekedése is erősítheti.
Ennek ellenére -- a KüM szakértői szerint -- a kisebbségben élő magyarság bevándorlásának elősegítése nem jelentene valódi segítséget az anyaország munkaerő-piaci problémáinak megoldására, mert a kulturális azonosság és a területi közelség miatt a családegyesítések számának emelkedésével járna együtt, ami az eltartottak arányának további növekedéséhez vezetne. Hasonló következményekkel járna a spontán bevándorlók letelepedésének támogatása, valamint az illegális migrációból származó bevándorlási többlet növekedése is.
Ezt igazolják az EU-tagállamok tapasztalatai is, ahol a kilencvenes években a családegyesítések növekvő aránya miatt jelentősen megváltozott a bevándorlásnak az egyes országok eltartóképességére gyakorolt hatása. Így a külföldi származásúak aránya jelenleg jóval kisebb a munkaerőpiacon belül, mint azt a társadalomhoz viszonyított arányuk indokolná. Ennek oka, hogy az esetek többségében a gazdasági megrázkódtatások hatására az eredetileg munkalehetőségek miatt bevándoroltak hamarabb válnak munkanélkülivé, illetve nehezebben találnak új munkahelyet, mint az őshonos népesség. Ezt a jelenséget erősíti, hogy a migrációt vonzó munkahelyek jelentős része fokozottan függ a mindenkori konjukturális helyzettől.
Rövid távon az eltartottak számának növekedésével jár együtt a nemzetközi kötelezettségek alapján befogadott menekültek alkalmazása is, ugyanakkor hosszú távon ennek a rétegnek a befogadása jelentheti az egyik megoldást az ország munkaerő-piaci problámáira. A nemzetközi kötelezettség alapján befogadottakat ugyanis mindenképpen el kell tartani, azonban az ő itt-tartózkodásuk jár a legkisebb költséggel. Ennek oka, hogy többségük -- kulturális háttértől függően -- aktív vagy képezhető, s java részük hosszú távon a hazatérést tekinti céljának, valamint a befogadó államba integrálódók között is itt a legkevesebb a családegyesítés.