Arányosság vagy stabilitás elve

A magyar politika jövőbeli kétpólusúvá válásának lehetősége előrevetíti a választójogi rendszer átalakításának szükségességét -- véli Tóth Zoltán, a Közép- és Kelet- európai Választási Szakértők Szövetségének főtitkára. A két nagy párt egyaránt azt ígéri, programjában szerepel majd a választójogi reform -- derül ki a politikusaik nyilatkozatából. A Fidesz már elkészült, későbbi programjának alapjául szolgáló vitairatában ugyan erről eddig nincs szó, Rubovszky György Fidesz-képviselő szerint azonban a kérdés akár már a most hét végén esedékes frakcióülésen is előtérbe kerülhet. Az MSZP programvázlatában a kérdés jelenleg szintén nem szerepel, ám Vastagh Pál szocialista képviselő lapunknak azt mondta: a választási reform része lesz programjuknak.
A két párt az 1999 márciusában, kisgazda kezdeményezésre alapított, ám két év után működését e téren eredmény nélkül befejező választási reformbizottság munkája során már ismertetett javaslatait viszi tovább. Ezek szerint a Fidesz fenntartaná a kétfordulós rendszert és a 176 egyéni választókörzetet, ám megszüntetné a területi listákat. A legnagyobb kormánypárt az országos listáról elosztható, az arányosítást szolgáló mandátumok számát 100-ban határozná meg. Ezáltal a listás helyek összességében 110-zel csökkennének, ennyivel lenne kisebb az Országgyűlés létszáma is. A szocialisták ezzel szemben egyfordulós választást szeretnének, melyen ugyanannyi listás és egyéni helyről döntenének a választók; az MSZP eddig két javaslatot dolgozott ki, az egyik 145-145 helyre, a másik 152-152 helyre vonatkozik, ez így több mint 80 fős létszámcsökkenést eredményezne. A létszámcsökkentésen túl a két nagy párt filozófiája is eltérő: míg a Fidesz inkább a stabil kormányzást biztosító választási rendszerre teszi a hangsúlyt, addig az MSZP a parlament összetétele és a választói akarat között nagyobb összhangot biztosító arányosságra "esküszik".
A választási rendszer jellegét, illetve stabilitását mindenütt a világon a pártstruktúra határozza meg -- jelentette ki Tóth Zoltán. A kétpólusú, kvázi politikai váltógazdaságú országokban maga a szabályozás stabilabb, azaz ritkán vagy egyáltalán nem módosítják. Ezen rendszerek általában az arányosság elvének kárára a győztes fél kormányzati stabilitását biztosítják. A többpólusú politikai berendezkedésű országokban -- ilyen az EU-tagállamok döntő többsége -- gyakran, egyes államokban szinte ciklusonként változik a jogszabályi háttér. A választási rendszerek jellemzően az arányosság és a kormányzati stabilitás biztosítása között ingáznak a politikai erőviszonyok alapján.
Tóth Zoltán szerint a magyar választási rendszer a jelenlegi helyzetnek megfelelő, európai mércével nézve pedig átlagosnak tekinhető mind a parlament létszáma, mind a választások arányossága szempontjából. A parlament létszámának csökkentése nem jár számottevő költségmegtakarítással: a parlament büdzséje jelenleg sem nevezhető számottevőnek, egy lényegesen kevesebb képviselőből álló parlament pedig nagyobb szakértői kiadásokat feltételez. Ennek fényében bármiféle módosítás politikai szándékokat is kell tükrözzön: a kis pártok világszerte az arányosítást szorgalmazzák, míg a nagyok a stabil kormányzást biztosító, a választási eredményt ezért némileg torzító szabályokat preferálják. Általánosságban az leszögezhető, hogy adott számú egyéni körzet mellett minél magasabb a listás helyek száma, annál arányosabb egy rendszer -- mondta a szakértő.
A politikai érdekek jól látszanak a magyar pártok választójogi koncepciói mögött is. Az MSZP több politikusa lapunknak elismerte: az egyfordulós rendszer bevezetése azért kedvezne a szocialistáknak, mert míg a jobboldali pártok a második fordulóban egyesíteni tudják erejüket, addig a szocialista jelölteknek már "nincs honnan szavazatot meríteniük". Ezt a helyzetet mutatta az 1998-as választás, amikor is az első fordulóban az egyéni körzetek többségében az MSZP jelöltje végzett az élen, a Fidesz indulói -- az MDF és az FKGP támogatásával -- a második fordulóban "előztek". Éppen ezért kívánja fenntartani a Fidesz a jelenlegi kétfordulós rendszert. A legnagyobb kormánypárt elképzelése ugyanakkor a listás mandátumok számának nagyarányú csökkentése miatt tovább erősítené a rendszer aránytalanságát, a győztes ezután "még többet vinne".
A kis pártok értelemszerűen az arányosság erősítését tekintik elsődleges célnak, azonban más-más módon képzelik el ezt, míg az MDF elégedett a jelenlegi szabályozással. A választási jogszabályok módosítása kétharmados többséget igényel, így főként a két nagy párt megegyezésén múlik az esetleges reform. A kicsiknek a Fidesz javaslata inkább hátrányos, míg az MSZP-é előnyös lehet: az arányosítás elkerülhetővé tenné azt, hogy a kisebb pártok a választási eredményüknél jó néhány százalékkal kisebb erőt képviseljenek a törvényhozásban.