Ősszel dől el, kell-e törvény

Az alapvető szabályok léteznek, kevés az antidiszkrimináció terén létező joghézag, de a szabályozás betartása és szankcionálása nehezen kikényszeríthető -- nyilatkozta lapunknak Seereiner Imre. Az Igazságügyi Minisztérium (IM) közjogi helyettes államtitkára a helyettes vezetője annak a bizottságnak, amelyet a tárca koordinálásában a teljes magyar joganyag "antidiszkriminációs" szemléletű áttekintése végett hoztak létre. A testület -- amelynek munkájában hat tárca megbízottai, az érintett hivatalok, parlamenti bizottsági tagok, független szakértők vesznek részt -- már összegezte tapasztalatait, ám arról csak az elkészült anyag szélesebb körben történő áttekintése után foglal állást, szükség van-e önálló antidiszkriminációs törvényre, vagy elegendő a meglévő jogszabályok korrekciója révén kiküszöbölni a hiányosságokat.
Miután ez az állásfoglalás csak ősszel válik esedékessé, valószínűsíthető, hogy a vonatkozó jogalkotási feladatok elvégzése a következő kormányzati ciklusra marad.
Mint ismert, Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman tavaly októberben a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni fellépésről készített törvénytervezetet, ám azt a parlament emberi jogi bizottságának kormánypárti többsége nem támogatta. Később az ellenzéki pártok önálló előterjesztéseket készítettek: az SZDSZ az életkor és nem szerinti diszkriminációról, az MSZP pedig az általános megkülönböztetésről dolgozott ki törvénytervezetet.
Az IM által koordinált bizottság a diszkrimináció kérdéseivel összefüggésbe hozható jogszabályok átvizsgálása nyomán rögzített következtetéseit eljuttatja a megfelelő szakértőkhöz és társadalmi szervezetekhez azzal, hogy augusztus végéig tegyék meg észrevételeiket. A testület a beérkezett megállapításokat az ősz folyamán feldolgozza, s azt követően dönt, milyen javaslatot tegyen.
Az eddigi észrevételekből kiindulva Seereiner Imre szerint elsősorban a kárvallottak jogérvényesítő lehetőségei, illetve a jogszabályokban megfogalmazottak kikényszeríthetősége tekintetében kellene előrelépni. Az egyik járható út a bizonyítási kényszer megfordítása lehet. Vagyis nem a sérelmet szenvedőnek kellene bizonyítania a hátrányos megkülönböztetést, hanem a diszkriminálónak ennek az ellenkezőjét. A munkajog területén a legrendezettebb a helyzet -- mondja a helyettes államtitkár --, mivel hátrányos megkülönböztetés esetén munkaügyi bírósághoz lehet fordulni. Hozzátette: akit bőrszíne, származása miatt nem alkalmaz a munkáltató -- ami egyébként általában nehezen bizonyítható --, az július 1-jétől az uniós normáknak megfelelően már feljelentheti a munkaadót.