Miközben az MSZP és a Fidesz vezető politikusai egyaránt pragmatikus kampányt ígérnek a nyilvánosság előtt, a háttérben mindkét párt számol a durva, vagdalkozó korteshadjárattal, és már gyűjtik is az ehhez munícióként szolgáló ügyeket. A "durva kampány" lehetőségét vetíti előre az a tény is, hogy minden korábbinál szorosabb küzdelem várható a két nagy erő között. Míg a programok ismertetése elsősorban a választók tudatosabb döntését segítheti elő, addig egymás személyeskedésig fajuló rágalmazása, besározása az érzelmekre hathat.
A választók megszerzésében érzelmi, megtartásában, hosszabb távon egy adott párthoz kötésében már a tudatra ható elemek játszhatják a főszerepet -- véli Závecz Tibor, a Szonda Ipsos kutatási igazgatója. Mindkét nagy politikai erőnek van egy úgynevezett stabil magja a választók között: ez a csoport "ha törik, ha szakad" pártjára szavaz. E tekintetben jobban áll az MSZP: a szocialistákkal szimpatizálók mintegy negyven százaléka, 900 ezer--1 millió szavazó, míg a Fidesz némileg kisebb táborának csak harmada, körübelül félmillió polgár számít abszolút stabilnak.
Nehéz megítélni, hogy a szavazók ténylegesen mi alapján teszik le voksukat egy-egy párt mellett, noha ez a kérdés a fentiek fényében a választók döntő többségével kapcsolatban felmerül -- jelentette ki Závecz Tibor. A Szonda ez év elején készített felmérése alapján az MSZP-szavazók tűnnek tudatosabbnak, míg a Fidesz-hívek érzelmi alapon motiváltabbak. Legalábbis ez a következtetés adódik abból, hogy az MSZP-tábor 34 százaléka inkább tudatosnak tűnő okokat jelölt meg szimpátiája alapjaként (lásd táblázatunkat), míg a Fidesz esetében ez az arány csak 27 százalék. Ezzel szemben érzelmi alapú indokokról számolt be az MSZP-szimpatizánsok 35 és a Fideszt támogatók 52 százaléka. Ugyanakkor tény, hogy választások előtt a Fidesz több bizonytalan szavazót tud "felszívni" az érzelmi motívumok segítségével.
Ezek a számok -- a kutató szerint is -- eltérhetnek a valóságos helyzettől, mivel a pártpreferenciák motivációja az egyik legnehezebben mérhető mutató. Jelzi ezt, hogy amikor ugyancsak az év elején rákérdeztek, mi alapján döntött -- ha szavazott egyáltalán -- az 1998-as választásokon, a valóságostól eltérő adatokat is kaptak. A válaszok szerint például a ténylegesnél lényegesen nagyobb, 70 százalék feletti volt a részvétel három évvel ezelőtt, és -- állították a megkérdezettek -- a Fideszre szavazott a polgárok több mint negyven százaléka. (Az 1998-as választások első fordulójában, 56,26 százalékos részvétel mellett, a Fidesz a szavazatok nem egész 30 százalékát kapta.) Az év elején mért pártprefenciák indoklásában, a Fidesz esetében, a program a választók hét százalékánál volt döntő tényező, 21 százalék mondta azt, hogy három éve emiatt voksolt a Fideszre. Az adatok alapján létezik tehát egy, a választásokon csak emlékeiben részt vevő, de azok szerint a győztesre, ráadásul annak programja miatt rá szavazó réteg -- összegezte Závecz Tibor, aki szerint azonban ezen megfelelési kényszerre visszavezethető válaszokból a tudatra és az érzelemre ható üzenetek a választókban való természetes összekeveredése is megfigyelhető. Azok, akik a programot tartják választásuk alapjának, sok esetben csak egy-egy vitában elhangzott mondatra, üzenetre, ígéretre emlékeznek.