A gének aktivitása fontosabb a fejlődésben?

Molekulabiológusok egy lépéssel közelebb jutottak annak meghatározásához, hogy mi teszi az embert emberré. Köztudott, hogy génállományunk csak mintegy egy százalékkal tér el legközelebbi rokonainkétól, a főemlősökétől, a két faj közötti különbségek annál nagyobbak. A New Scientist által ismertetett elgondolás szerint az ember-állat különbség fő oka nem elsősorban a eltérő voltában, hanem a gének aktivitásában keresendő. A csimpánz- és az emberörökítő anyag készletében mindössze 1,3 százaléknyi az eltérés, s ezen belül is csak egy kis rész érinti a géneket. A legfrissebb eredmények kimutatták, hogy a gének aktivitása milyen szerkezeti változásokhoz vezethet a faj fejlődésében. A legnagyobb ilyen változás az agyban történt, a kutatók ezzel magyarázzák az ember értelmi képességének látványosan gyors fejlődését. "Ez az első nyitott ajtó, amely afelé vezet, hogy megértsük, miért ember az ember és miért csimpánz a csimpánz" - mondta Wolfgang Enard, a lipcsei Max Planck Intézetnél folyó kutatás vezetője.

A denveri Evolutionary Genomicsnál emberből és csimpánzból álló fehévérsejteket, máj- és agyszöveteket vetnek össze, kontrollcsoportként pedig orángutánokat és más majomfajokat használnak. Eszközként egy úgynevezett DNS-csip nevű érzékelőt vetnek be, amely azt hivatott kimutatni, hogy a vizsgált 12 ezer aktív génből az éppen kiszemelt milyen anyag kiválasztását milyen folyamat lezajlása serkenti. Úgy találták, hogy a fajfejlődés során az ember agyában a csimpánzénál ötször több módosulás ment végbe, vagyis a majoménak megfelelő emberi gének a csimpánzénál ötször több mintázat (szövet) létrehozását serkenthetik. Szerintük erre vezethető vissza az ember különleges képessége a nyelv megteremtésére, a kutúrára, a tervezésre.

Eddig csak két genetikai betegség biokémiai okát tudták megmagyarázni, az egyik a sejt feszínének elváltozását, a másik a szőr- és hajszálak szerkezetének módosulását okozza.

VG-ÖSSZEFOGLALÓ