Digitális azonosítás nagy vitákkal
A közismert hatásokon kívül van egy közvetett hatása is a tavalyi, amerikai célpontok elleni terrorakcióknak: felébresztette a személyazonosítást végző hatóságokat. Ezek ugyanis éppen most döbbentek rá, hogy mennyire fontos az egységes, országos adatbázis, illetve arra, hogy nincs olyan eszköz, irat, amivel egyértelműen azonosítható valaki. Amerikában ugyanis nincs a magyarhoz hasonló személyi igazolvány. A filmekből is ismerjük, hogy a rendőr mindig csak a jogosítványt kéri, ha megállít valakit. A vezetői igazolványokat országos és helyi adatbázison alapuló rendszerben tartják nyilván. Ugyanígy működik az adókártya és a társadalombiztosítási szám is.
A jogosítvány bármennyire elterjedt is (2001 végén a felnőtt amerikai lakosság 89 százalékának volt ilyen okmánya) nem tudja felvenni a versenyt például a bankkártyákkal. Ha csak a Visát vesszük, az USA-n belül 350 milliót tart nyilván, más kártyakibocsátók további 150 millió darabot számolnak, ezek együttesen jóval meghaladják a jogosítványok számát, ráadásul globális használatuk miatt az Egyesült Államokon kívül is nyomon követhetik a felhasználóját.
Az útlevél sem alkalmas a tökéletes azonosításra, mert ez is csak annak van, aki külföldre akar látogatni. És akkor még nem is szóltunk az USA-ba érkező milliónyi turistáról, üzletemberről, vendégmunkásról, akiket formálisan mindig potenciális veszélyforrásként értékelnek, ez már a vízumkérő lapból is kiderül.
A személyi igazolvány bevezetése mellett kardoskodók szerint a terroristák kiszűrésén kívül ez az eszköz megkönnyítené az egészségügyi ellátórendszerek dolgát, könnyebb és gyorsabb lehetne az üzleti tranzakciók lebonyolítása, hatékonyabban küzdhetnének a fiatalkori alkoholizmus és a dohányzás ellen. Az ellentábor szerint adatvédelmi korlátokba ütközik egy ilyen intelligens okmány bevezetése. Szerintük ugyanis nem lehetne megfelelően ellenőrizni, hogy a különböző hatóságok valóban csak maguk számára gyűjtik az igazolvány használatakor keletkező adatokat, vagy esetleg átadják azokat más szerveknek.
A Gartner Inc. kutatócég az idén tavasszal végzett felmérése szerint az amerikai állampolgárok 41 százaléka (a déli, a nyugati és a közép-nyugati államok lakóinak zöme) ellenzi egy országos személyi igazolvány bevezetését, s csak 26 százalék ért vele egyet. Ha a kormányzat mégis életre hívja ezt a rendszert, akkor sem lesz könnyű dolga, mert a közbizalmi listán a magánpénzen létre hozott szervezetek és intézmények, vállalatok állnak az élen, s ez nehezíti az elfogadtatást. A megkérdezettek túlnyomó többsége szerint a bankok és a hitelkártya-kibocsátó cégek iránt a legnagyobb a bizalom. Érdekes, hogy az FBI-t és a Társadalombiztosítási Főhatóságot is megfelelően felkészültnek és alkalmasnak tartják egy ilyen országos adatbázis működtetésére, míg a legkevésbé hisznek az állami gépjármű-nyilvántartó hivatalnak és a számvevőszéknek.
A Gartner felméréséből viszont kitűnik, hogy mennyire egységes a lakosság a külföldiek megítélésében. A válaszadók szinte kizárólag azt emelték ki előnyként, hogy az új igazolvánnyal könnyebb lenne ellenőrizni a repülőterekre érkező külföldieket. Ehhez azonban más szakemberek azt is hozzáfűzik, hogy az azonosítási eljárásokat, eszközöket fejlesztő iparág más találmányai is szükségesek, s ezek együttes használata vezethet sikerre. Több nemzetközi légiközlekedési szervezet az év elején akciótervet készített a smart kártyákat gyártó, illetve a biometriai módszereket kifejlesztő világcégekkel. A cél az úgynevezett "S-travel (secure travel)-kezdeményezés" megvalósítása, ennek során egyetlen, szinte mindent tudó igazolványt akarnak létre hozni.
Ez egyesíteni fogja a digitális személyi igazolványt, a smart bankkártyákat és a biometriai paramétereket.
Máris eldöntötték, hogy igénybe veszik az Európai Unió és a svájci tudományos és oktatási minisztérium segítségét is. Európában az év második felétől már próbaüzemet is tartanak, jövőre akár globális felhasználásra is alkalmassá tehetik a kombinált rendszert. Ehhez már megnyerték Japán és Kína támogatását is.
A Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség (IATA) és a légiközlekedési cégeket informatikai és távközlési szolgáltatásokkal ellátó SITA által felkarolt nemzetközi projektben az azonosító- rendszereket illeszteni akarják a repülőterek belső elektronikai rendszereihez, s ezzel idővel nem csupán az utasok, de a pilóták és utaskísérők, illetve a földi kiszolgáló személyzet mozgását is megkönnyíthetnék. Itt óriási szerephez jutnak a különböző interface-fejlesztések, a IATA szakembereinek pedig azt kell kidolgozni, hogy mi az a minimális idő, ami az objektumokon belüli változó mozgásokhoz (utasok bejelentkezése, beszállókapunál történő ellenőrzés, repülőgépek kiszolgálása, személyi ellenőrzés, tűzvédelmi és biztonsági előírások betartása, menekülő útvonalak végigjárása stb.) feltétlenül szükséges.
Amerikai szakértők egyébként többször is jelezték, hogy a hitelkártyák tulajdonképpen már egyfajta személyigazolvány szerepét is betöltik, hiszen a banküzemtan fejlesztői folyamatosan olyan rendszereket telepítenek "mögé", amivel mindinkább alkalmas az azonosításra. A távközlés és az informatika rohamos fejlődése pedig oda vezetett, hogy ma már a legkülönbözőbb földi és műholdas öszszeköttetések is segítenek ebben. A legfrissebb tervek szerint 2006-ig minden hitelkártya-kibocsátó köteles lesz felkészülni a biometriai paraméterek beépítésére saját rendszerébe. Ezzel egyébként nem csupán magukat biztosítják be, hanem a tranzakcióban részt vevő más szervezeteket és vállalatokat is. A biometria beépítése azért is hasznos a kibocsátóknak, mert megnehezíti a visszaéléseket Meglehetősen körülményes lesz ugyanis "ellopni" az arcról, a szemíriszről, az újjlenyomatról és a bőrösszetételről szóló adatsorokat, illetve összeilleszteni azokat.
A hitelkártya azonban csak de facto személyi igazolvány, de jure nem, és éppen ezen a ponton vitatkozik sok amerikai. A kártya ugyanis nem jelöli meg a nemzetiséget, nem tünteti fel a személy előéletét, mint például a születési anyakönyvi kivonat vagy az útlevél és vélhetően sohasem lesz alkalmas ezekre. Ez az eszköz mindössze arra jó, hogy a használatára való jogosultságot ellenőrizze, illetve arra, hogy az eladó azonnal hozzájusson a vásárló pénzéhez. Igaz, a személyi igazolvánnyal ellentétben ez nem az egyént, hanem annak fizetési képességét vizsgálja, ráadásul a marketingben pótolhatatlan adathalmazt eredményez azoknak, akik ezek professzionális elemzésére szakosodtak.
Európában egyébként többéves előkészületek után sem tömeges az egyetlen személyazonosító szám elterjedése az egyes országokban. Mindössze Finnország esetében lehet erről beszélni abból a kilenc orszából, amelyet bevontak a kísérletekbe. A közeljövőben azonban Olaszország, Hollandia és Belgium is követni akarja a finn példát. A Gartner szerint három fontos akadálya van az intelligens személyi igazolvány szélesebb elterjedésének. Először is bizonyos országokban (Németország, Ausztria) kulturális, történelmi és alkotmányjogi gátak léteznek. Az emberek egyszerűen nem értenek egyet azzal, hogy csupán egyetlen azonosító eljárás létezzen. Ráadásul az EU-n belüli igen erős német befolyás eleve lassítani fogja az ilyen igazolványok elterjedését. A szabad munkaerő-áramlás és a kulturális keveredés nyomán például vallási akadályok is keletkezhetnek. A muzulmán nők fényképen való megjelenítése - hitük szerint - tiltott, így ezek a közösségek kívül rekednek az ellenőrző rendszeren.
A másik tényező, hogy már így is rengeteg azonosítókártya van forgalomban ezeket nem tudja kiváltani az intelligens igazolvány - véli a Gartner által megszólaltatottak zöme. A harmadik pedig az, hogy egyáltalán nem eldöntött: milyen mélységben szükséges az azonosítás. Már most is az a tapasztalat, hogy az e-kormányzás egyes állomásain eltérő részletességben kérdezik le az ügyfél adatait ahhoz, hogy igénybe vegye a szogáltatást. A legtöbb ágazatban (tb, adózás) elegendő egy jelszó vagy egy azonosítószám, eddig semmiféle nagyobb technikai vagy biztonsági probléma nem származott ebből.
VG-összefoglaló
