Sürgető kormányzati lépések

A 90-es évek közepén indult meg a magyarországi távközlés fejlődése. Ennek előzménye a koncessziós pályázatok kiírása és a Matáv piacosítása volt. A koncessziós rendszer keretein belül korlátozottan, de megjelentek új szolgáltatók a hazai piacon. Elindult a hálózatfejlesztés, néhány év alatt Magyarország felzárkózott a telefonellátottság területén Európa középmezőnyéhez. Hamarosan kiderültek a rendszer problémái is. A koncessziós cégek és piacuk méretéből fakadó probléma az évtized végére a távközlési piac konszolidációját indította el. Így alakult ki mára, hogy csak néhány szereplős vezetékes piacról beszélhetünk, úgy, hogy a piac jelentős részét uraló korábbi monopolszolgáltatóval szemben csak egy, méretében azonban jelentősen kisebb cég volt képes versenyt indítani a liberalizáció időpontjában. Jellemzi a verseny kialakulását, hogy a vezetékes fejlesztésekkel szinte egy időben indult el a mobiltelefonok használata Magyarországon. A piacnyitás egy olyan pillanatban érkezett el, amikor a mobilkészülékek száma utolérte a vezetékesekét. A szabályozói politika a mobil-telefontársaságokat preferálta a vezetékesekkel szemben, ami a kisebb vezetékes társaságoknál jelentős veszteséget okoz egy olyan időszakban, amikor a verseny megindult. A hazai helyzetet erősen befolyásolta az egész világon elindult távközlési recesszió is. Részben ennek hatására a magyar piacon versenyző cégek jelentős része az elmúlt években eladó sorba került.

Ma az internet szempontjából fontos vezetékes távközlési társaságok számos ponton küzdenek megoldatlan problémákkal, ami befolyásolja a hazai információs társadalom kiépülésének sebességét és minőségét.



A hálózati hozzáférési hiány

A helyi hálózati hozzáférési hiány az egyik oka annak, hogy a távközlési vállalatok között olyan nehezen jönnek létre úgynevezett összekapcsolási és hálózat-hozzáférési szerződések. A városokban, falvakban, esetenként szórványtelepüléseken az elmúlt évtizedben kiépített helyi vezetékes hálózatokat kiépítő szolgáltatók (a Matáv és a koncessziós társaságok) joggal igénylik a saját erőből finanszírozott befektetések megtérülését. Az ezt biztosítani hivatott havidíj, fogyasztói forgalmi díjak és a hálózat használatáért más szolgáltatók által fizetett díjak azonban szolgáltatásonként és szolgáltatónkét is különböző szinten nyereségesek, a havidíj esetében (több hivatalos tanulmányban is kimutatottan) veszteségesek. Az itt jelentkező, bekerülési költség és fogyasztói ár között fennálló úgynevezett hozzáférési hiányt természetesen más szolgáltatásokon meglevő nyereségből igyekszik finanszírozni minden szolgáltató - amennyiben ezt megteheti. A nyereséges szolgáltatásokon megjelenő verseny ezt a lehetőséget megszünteti.

A másik oldalon azok a szolgáltatók, akik helyi hálózatokat nem építettek, hanem csak szolgáltatásaikat szeretnék a meglevő hálózatok használatával a fogyasztók számára elérhetővé tenni (a legjobb példa a távhívás, internetelérés) ezt úgy ítélik meg, hogy az általuk is nyújtott vagy nyújtani szándékozott szolgáltatásokban a hálózatot birtokló vállalatok jelentős előnyben vannak. A költséget nem fedező árú szolgáltatások gyakorlatilag nem szerepelnek az újonnan piacra lépők szolgáltatási palettáján, így annak árszínvonala emelésében (különösen nem az általános árszínvonal változatlanul tartása céljából egyidejűleg a távolsági szolgáltatások díjcsökkentése mellett) nem érdekeltek. Céljuk viszont a piacra lépés a már vagy még nyereséges szolgáltatásokban. Itt az árverseny fokozatosan, de várhatóan elég gyorsan erodálja a helyi hozzáférési hiány megszüntetésének egyik finanszírozási forrását.

A vezetékes szolgáltatással szemben a fogyasztóknak választási alternatívát nyújtó IP-alapú hangszolgáltatások, valamint mobilszolgáltatások térnyerése az elmúlt 2-3 évben részben az egyéb díjakban meglevő tartalékok, részben a fogyasztók száma miatt a hozzáférési hiány okozta probléma nagyságát tovább növelte.



Finanszírozási problémák

A probléma részleges feloldása érdekében a jelenleg hatályos szabályozás a nyereséges szolgáltatásokhoz szükséges, helyi hálózatot is igénylő összekapcsolási szolgáltatásokra kifizetendő hozzáférésihiány-többletdíjat állapít meg. Hasonló feladata van a valamennyi szolgáltató nettó bevételének egy részéből finanszírozott egyetemes szolgáltatási alapnak, mely a fogyasztók legfeljebb egynegyedénél enyhíti a helyi hozzáférési hiányt.

További problémát jelent az, hogy a 4 különböző vezetékes szolgáltatócsoport (Matáv, Vivendi, HTCC, MTT) között lényeges különbség volt (részben ez mind a mai napig megvan) a hiány lehetséges finanszírozásában. A nagyságrendjében legalábbis évi több tíz milliárd forintos hozzáférési hiány fennmaradása így tartósan hátráltatja a sokszereplős verseny kialakulását azokban a szolgáltatásokban is, ahol egyébként lenne jelentkező.

A hírközlési törvény abból az alapkoncepcióból indul ki, hogy a hírközlési piac szereplőinek száma - történeti adottságok, jelentős belépéshez szükséges koncentrált felvevőpiac hiánya a verseny folyamatos kialakítása, és egyéb okok miatt - egyes szolgáltatásokban várhatóan Magyarországon is kicsi, legfeljebb 1-5 szolgáltató lesz. Ezek a szolgáltatók ráadásul több helyen egymással nem helyettesíthetők a területi vagy fogyasztói lefedettség különbsége miatt. Ezen jelentős piaci erejű szolgáltatók között árverseny, minőségi verseny nem alakulhat ki, azaz a meghatározott minőségű és árú szolgáltatást - legalábbis egyelőre - továbbra is állami szabályozással kell biztosítani. Amíg az ilyen szolgáltatókat csak részben (a vezetékes szolgáltatók között és átmenetileg) azonosítja be a törvény, illetve az erre feljogosított hatóság, addig a be nem azonosított, de valójában az adott szolgáltatás szempontjából versenyhelyzetben nem levő szolgáltatók (ilyenek például a mobilszolgáltatók) áraikat versenytől függetlenül, értelemszerűen saját érdeküket követve határozzák meg. Ez azt a sajátságos helyzetet okozza, hogy vannak olyan - egymással versenyhelyzetben levő - szolgáltatópárosok, melyben ugyan valójában mindkét szolgáltató jelentős piaci erejű, mégis csak az egyik szolgáltató adja szolgáltatását a másiknak az új hírközlési törvény által meghatározott vagy ahhoz közeli áron, a másik saját szolgáltatási árait kötöttségtől mentesen határozza meg. A jelentős piaci erejű szolgáltatók beazonosításában minden hónap késedelem a fogyasztók és a szolgáltatók jogos érdekeit védő verseny kialakulását hátráltatja (még rosszabb esetben annak esélyét tartósan csökkenti).

Közgazdasági szempontból kielégítő megoldás lehet az egyértelműen versenyellenesen szerzett többletbevétel visszafizetése, ennek alkalmazása azonban időbeli és alanyi hatályát tekintve már részben szubjektív szabályozói döntést igényel.



Torzulás a vezetékes és a mobilpiac között

A vezetékes és a mobilszolgáltatások közti (jelentős részben a szabályozás múltbeli és jelenlegi hiányosságai által gerjesztett) versenyegyenlőtlenség és az ebből származó torz ár- és jövedelemelosztási rendszer a közvetlen vezetékes-mobil versenytorzulás mellett közvetett hatásában is akadályozza a versenypiac kialakulását (például a fent említett hozzáférési hiány problémakör megoldását). Ilyen módon hátráltatja az információs társadalom kialakulásához szükséges internethasználat árának csökkenését, és nem utolsósorban torzítja a fogyasztóknak a szolgáltatókról (nyilván a számukra látható tényekből) alkotott véleményét.

A magyar hírközlési iparág szabályozása nyilvánvalóan nem elválasztható az uniós szabályozástól. Részben azért, mert a szabályozási harmonizáció csatlakozási feltétel, másrészt azért, mert az Európai Unióban részben ugyanezen kérdésekre kellett, illetve kell választ találni. A hazai szabályozásnak azonban megoldást kell találnia a magyar sajátosságok és az uniós elvárások együttes kezelésére. Az EU szabályrendszerét értelemszerűen a saját és nem a magyar piactorzulások orvoslására alkotta meg. Így a magyar piac tartósan kiegyensúlyozott szabályozását egyik részről az uniós piacszabályozási célok elfogadása, más részről a magyar piaci helyzet együttes kezelése teszi kizárólag lehetővé.



Gyors intézkedésre van szükség

Ha nincs gyors kormányzati lépés, akkor a verseny nem lesz látványos, nem nő a verseny pozitív hatásait élvezők köre. Az árverseny a lakossági hangszolgáltatási piacon csak a távolsági és nemzetközi hívásokban, egyes szolgáltatásokban alakul ki. Várhatóan - amennyiben elindul - meglehetősen gyorsan véget is ér, az árak és a versenyző szolgáltatók száma stagnál. Azok a fogyasztók, akik távolsági és nemzetközi hívást alig vesznek igénybe, a versenyt alig vagy egyáltalán nem fogják érzékelni.

Nem bővül a lehetőségeknek megfelelően a felhasználók köre, ezáltal nem csökken lemaradásunk a fejlett távközlési kultúrával rendelkező országokhoz képest, nem biztosított az esélyegyenlőség megteremtése.

Az érzékelhető versenyhez átgondolt, kiegyensúlyozott és ösztönző szabályozási környezet szükséges. A versenyszereplők számának növekedéséhez a versenyt vonzó környezetre van szükség. A kiegyensúlyozott szabályozásban - mint sok más iparágban - a hálózatok építése vagy a hálózatok igénybevétele alapvetően beruházási vagy folyó ráfordítási kérdéssé válik.

A felhasználók tájékozottságának és igényének megteremtése elengedhetetlen. Hatalmas felelősség hárul az államra ebben is. A mindenki számára elérhető információ alapvető jog, ehhez szükséges az iparági hozzájárulás is, de nem elvárható csak az iparági hozzájárulás, ezt ösztönözni és nem kikényszeríteni szükséges. A szolgáltatók mind profitorientált társaságok (ISP-k, CATV-k stb.). A befektetéseknek meg kell térülniük, úgy, hogy ne sérüljenek a fogyasztói és a társadalmi modernizációs érdekek.

Az Országgyűlés által elfogadott középtávú nemzeti információs stratégiára van szükség, ami épít az ITC-szektor és az állam hatékony együttműködésére.

Baráth Gergely-dr. Lednitzky Péter-Tóth Tibor, Vivendi Telecom Hungary