Hatóságok változó szerepkörben

Az új uniós keretszabályozás a nemzeti hatóságok jogkörét jelentősen megnöveli, számos új intézkedési formát és diszkrecionális jogkört adva a nemzeti hatóságok kezébe. A kibővült hatáskör által adott lehetőségek azonban nem adnak teret korlátlan piaci beavatkozásra, a nemzeti hatóságok kizárólag a keretszabályozásban rögzített alapelvek és célok figyelembevételével, azokhoz kötötten választhatnak az intézkedések palettájáról.

Melyek ezek a célok és elvek? Hogyan rajzolhatjuk körül a nemzeti hatóságok hatáskörének kereteit?

A keretszabályozás rögzíti, hogy az egyes irányelvekben lefektetett szabályrendszer a szabályozás felső határát adja meg a nemzeti hatóságok számára. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti hatóság az irányelvekben meghatározott célok figyelembevételével jogosult és köteles a piaci működésbe beavatkozni azokon a piacokon, ahol nincs hatékony verseny. A szabályozás alapját képező, az Európai Bizottság ajánlásában meghatározott termékpiacokon a hatóság csak abban az esetben alkalmazhat versenyélénkítő intézkedéseket, ha az adott piacon nincs hatékony verseny, és a klasszikus versenyjog eszközeivel nem elégséges a szabályozás.

Bár az új uniós keretszabályozás a hatóság kezébe számos eszközt ad, a beavatkozásnak mindig az azonosított piaci torzulással arányosan, célhoz kötötten, tehát kellően indokolt módon kell megtörténnie. Így például az új keretszabályozás egyik alappillérét jelentő hozzáférési irányelvben megjelenő, alapvetően a jelentős piaci erővel rendelkező (JPE) szolgáltatókra irányadó kötelezettségeket (diszkriminációmentesség, számviteli szétválasztás kötelezettsége, hozzáférési kötelezettségek, könyvviteli előírások stb.) is a minimális beavatkozás elve mentén lehet alkalmazni. Figyelembe véve azt, hogy a nemzeti hatóság diszkrecionális jogkörében választhat a felsorolt intézkedéstípusok közül, valamennyi konkrét esetben bizonyítania kell, hogy a választott intézkedés a lehető legminimálisabb beavatkozást jelenti.

Kiemelten fontos, hogy a nemzeti hatóság valamennyi intézkedésében garantálja a jogbiztonságot, különös tekintettel a hírközlési szektorban eddig végrehajtott és a várható jövőbeli beruházások, fejlesztések dinamikájának fenntartására.

Az új keretszabályozás nagymértékben megváltoztatta a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra vonatkozó szabályokat, mind a szolgáltatók kijelölése, mind a rájuk vonatkozó kötelezettségek esetében.

Ez a Matáv Rt. számára különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen a jelenlegi helyzetben a magyar hírközlési törvényben szereplő négy piacból kettő esetében (a távbeszélő-, illetve a bérelt vonali piacon) erőfölényben van.

Az új szabályozás szerint azt, hogy egy szolgáltató erőfölényben van-e egy adott piacon, versenyjogi megközelítés alapján kell megállapítani. Az úgynevezett keretirányelv által megfogalmazott meghatározás szerint akkor kell jelentős piaci erővel rendelkezőnek tekinteni egy vállalkozást, ha egyedül vagy másokkal együtt olyan erőfölénynek megfelelő pozíciót élvez, azaz olyan gazdasági ereje van, amely lehetővé teszi számára, hogy nagymértékben függetlenül viselkedhessen versenytársaitól, ügyfeleitől és a végfelhasználóktól.

Ez a meghatározás megfelel az uniós versenyjogban, illetve az Európai Bíróság gyakorlatában kialakult dominanciameghatározásnak.

Az előbb ismertetett definíció jelentősége elsősorban abban áll, hogy egyértelművé vált, az uniós hírközlési jog szakított azon merev megközelítéssel, amely a piacon az erőfölényt 25 százalékos piaci részesedés meglétéhez kötötte. A korábbi uniós szabályozást alapul vevő hírközlési törvényben fő szabályként szintén ez a rögzített százalékos meghatározás szerepel, amelyet a törvénymódosítás során a jogalkotónak mindenképpen meg kell majd változtatnia, igazodva a keretszabályozáshoz.

Az új meghatározás alapján történő jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként való azonosítás számos szempontból új feladatot jelent a hírközlési hatóság számára. A korábbi statikus elemzés helyett dinamikus, a jövőbeni hatásokra is tekintettel levő elemzést kell majd végeznie, az eddiginél nagyobb mértékben figyelembe véve a versenyjogi módszereket. A nemzeti hírközlési hatóságoknak az azonosítás során "a lehető legmesszebbmenőkig" figyelembe kell venniük a keretirányelvben hivatkozott alapelveket. Ez a dokumentum tulajdonképpen egy gyakorlati útmutató a hatóságok számára, felsorolva azokat a szempontokat, amelyekre a vizsgálat, a kijelölés során tekintettel kell lenni. Számos szempont közül már csak egy - ugyanakkor továbbra is jelentős - szempont a piaci részesedés vizsgálata, hiszen jelentős piaci részesedés hiányában kevéssé valószínű, hogy egy távközlési szolgáltatónak jelentős piaci ereje legyen. A bizottság gyakorlata szerint a dominancia megállapításához 40 százalék feletti piaci részesedés szükséges. Amennyiben a piaci részesedés kiugróan magas, 50 százalék feletti, akkor általában minden egyéb körülmény vizsgálata nélkül is megállapítható a jelentős piaci erő.

A Matáv Rt. számára az új a piaci változásokra jobban reagáló szabályozás esélyt jelenthet, hogy kevesebb piacon minősüljön jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak, különös tekintettel az olyan piacokra, ahol adott esetben a piaci részesedése meghaladja a 25 százalékot, de valójában a verseny már kialakult.

A verseny érdekében folyó szabályozásra fő szabályként kizárólag azokon a szolgáltatási piacokon lesz lehetőség, amelyeket az Európai Bizottság az ún. ajánlásban megnevezett. Az első ajánlásnak tartalmaznia kell a keretirányelv 1. számú mellékletében szereplő piacokat. A jelenleg hatályos hazai szabályozáshoz képest jelentős változást jelent majd, hogy nemcsak a hírközlési törvényben szereplő négy piacot (távbeszélő, mobil, bérelt vonali, összekapcsolási) kell majd vizsgálni, az új termékpiacok ezek részpiacai lesznek, külön feltüntetve a nagy- és a kiskereskedelmi piacokat.

A már korábban említett arányosság elvével összefüggésben a keretszabályozás szerint a kiskereskedelmi piacokon hatósági beavatkozásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha a nagykereskedelmi piacokon történő szabályozás nem elégséges. A nemzeti hatóságok ezeken a piacokon vizsgálják a piacelemzési eljárás keretében, hogy megvalósult-e a hatékony verseny. Ha egy adott piaccal kapcsolatban megállapítható, hogy kialakult a hatékony verseny, azaz nincs egy vállalkozás sem erőfölényes helyzetben, sem önmagában, sem más vállalkozással együttesen, akkor a korábbi szektorspecifikus kötelezettségeket el kell törölni, és nem lehet további kötelezettséggel sem terhelni az adott piacon működő vállalkozásokat. (Ezen uniós rendelkezések magyar jogba történő átvétele során tekintettel kell lenni arra, hogy a "korábbi szektorspecifikus kötelezettséget" jogszabályok, azaz a hírközlési törvény és a végrehajtási rendeletek szabályozzák; ez azt jelenti, hogy a hírközlési hatóságot olyan jogkörrel kell felruházni, hogy ezeket a kötelezettségeket eltörölhesse.) Ha egy adott piacon a hatékony verseny még nem alakult ki, a nemzeti hatóságok feladata lesz, hogy a fentebb említett alapelvek és ajánlás figyelembevételével kijelöljék a jelentős piaci erejű szolgáltatókat, és a verseny korlátozásának elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel terheljék azokat. A kötelezettségeket a hozzáférési és az egyetemes szolgáltatási irányelv tartalmazza; a kötelezettségek egyrészt lefedik a hatályos magyar jogszabályok által jelentős piaci erejű szolgáltatókra vonatkozó kötelezettségeket, illetve továbbiak is megjelennek, például a belső transzferárak átláthatóvá tétele.

A Matáv Rt. számára a jobban szegmentált piacfelosztás azt is jelentheti, hogy számos piac esetében nem minősül majd domináns szolgáltatónak, és így külön kötelezettségek sem terhelik majd. Ha egy adott piacon a Matáv Rt. domináns szolgáltatónak minősül, akkor esély lehet arra, hogy a hatóság az arányosság elvének megfelelően csak a valóban szükséges kötelezettségeket írja elő számára.