A nagy AI-csapda: mennyit nyerhetne Európa a kínai mesterséges intelligenciával?
A fordulat egyik szimbolikus pillanata, amikor a kínai Alibaba nyílt forráskódú modellje, a Qwen letaszította a Meta modelljeit a trónról, és a világ legtöbbet letöltött modelljévé vált. Eközben Kínában brutális árháború zajlik: egyes mesterségesintelligencia- (AI) szolgáltatások ára 85-99 százalékkal esett egyetlen év alatt. Amit Nyugaton „diszruptív innovációnak” hívunk, az Kínában tudatos iparpolitika.
A Peak kutatása szerint ez nem egy véletlen mellékhatás, hanem tudatos stratégia: Kína az Android-modellt követi az AI-piacon. Nem a legdrágább, legcsillogóbb, zárt rendszereket akarja eladni, hanem „elég jó” technológiát, tömegesen, olcsón, nyílt ökoszisztémában. Az USA ezzel szemben az Apple-logikára épít: prémiummodellek, zárt hozzáférés, magas árrés. Mindkettő működhet – de nagyon más következményekkel.
De mennyire jók ezek a kínai modellek valójában?
Az AI-ipar szeret benchmarkokról beszélni, de ezek szinte kivétel nélkül angol nyelvre és nyugati kontextusra szabottak. Ezért a Peaknél egy merész kísérletre vállalkoztunk: megnéztük, mit tudnak az AI-modellek magyar iskolai feladatsorokon. Ugyanazokon, amelyeket a diákok is megírnak a Nemzeti Kompetenciamérésen: szövegértés, matematika, természettudomány, történelem.
Tizenhat modellt ültettünk be ugyanarra a „vizsgára”: az OpenAI, a Google, az Anthropic, az xAI, a Meta, a Mistral – és a kínai versenyzőket. Az eredmény sokkoló volt azoknak, akik még mindig a „kínai AI csak másolat” narratívában élnek.
A Peak tesztjén a kínai Zhipu AI a negyedik helyen végzett, és ami igazán meglepő: éppen csak, de megelőzte az OpenAI GPT-5 modelljét.
Fontos árnyalat, hogy ez a fölény nem „leiskolázás” volt, hanem hajszálnyi különbség. Azok a tipikus pontok voltak ezek, ahol egy modell egy-két válasszal jobban strukturál, pontosabban következtet, vagy kevésbé csúszik el a feladat logikáján. A legerősebb oldala a Zhipu AI-nak kifejezetten a tisztán szöveges, kép nélküli feladatokban jött ki: itt stabilan hozta azt a szintet, ami üzleti környezetben a legtöbbször számít – értelmezni, összefoglalni, érvelni, számolni, magyarázni.
A multimédiás (képes) tesztekben viszont már látszott a különbség: itt a Zhipu gyengébb volt a nyugati élmezőnynél, bár messze nem vállalhatatlanul. Inkább úgy érdemes elképzelni, hogy míg a legjobbak „ösztönösen” veszik észre a képi részleteket és finom összefüggéseket, addig a Zhipu néha bizonytalanabb, kevésbé konzisztens – de alapvető feladatokra így is használható. És itt válik igazán stratégiai kérdéssé a történet: mindezt úgy hozza, hogy közben az ára a nyugati modellek töredéke.
Vagyis nem az történik, hogy Kína „mindenben jobb lett”, hanem az, hogy olyan ár-érték arányt tesz le az asztalra, ami nagyon gyorsan átírja a piac logikáját.
Ez tökéletesen illeszkedik a Peak kínai AI-piacról szóló kutatásának egyik fő megállapításához: a kínai LLM-ek technikailag már „elég jók”. Nem mindenben jobbak, nem mindenre ideálisak, de az üzleti use case-ek döntő többségére bőven megfelelők – különösen akkor, ha fontos tényező az ár, és érzékeny rá a felhasználó.
Persze nem hibátlanok. A magyar nyelvvel és a trükkösebb, absztrakt gondolkodást igénylő feladatokkal nehezebben boldogulnak. De ez nem intelligenciakorlát. Egyszerűen arról van szó, hogy nem magyar adatokon tanították őket. Ez ugyanakkor technikailag javítható – fontos a különbség a „nem tudja” és a „még nem optimalizálták” értékelés között.
Sajtos Istvánt, a Peak Csoport AI-üzletágának, a PeakX-nek a vezetőjét kérdeztük arról, hogy vajon mi az a pont, ahol egy vállalat már nyugodtan használhatja ezeket a modelleket. Sajtos István szerint:
„Fontos különbséget tenni: más kockázati kategória, ha valaki egy nyílt forráskódú kínai modellt saját infrastruktúrán futtat, és más, ha egy kínai felhőszolgáltatáson keresztül használja az LLM-et. Az első esetben az adat nem hagyja el Európát. A cég kontrollálja a teljes folyamatot, és bármikor lecserélheti a modellt. Ez kezelhető kockázat. A második esetben viszont az adatáramlás iránya és a joghatósági kérdések azonnal felmerülnek. A kulcskérdések mindig ugyanazok: hol van az adat, ki kontrollálja, és lecserélhető-e bármikor a modell, ha változik a helyzet?”
Európa: digitális nagyhatalom, infrastruktúra nélkül
És itt válik igazán kényelmetlenné a történet.
Európa digitális infrastruktúrájának közel 90 százaléka nem európai kézben van. Három amerikai felhőszolgáltató – az Amazon, a Microsoft és a Google – az európai piac 70 százalékát kontrollálja.
Ez nem pusztán piaci kérdés. Az amerikai Cloud Act lehetővé teszi, hogy az USA hatóságai hozzáférjenek az Európában tárolt adatokhoz is, ha azok amerikai cégek rendszereiben vannak. Ez nyíltan ütközik a GDPR szellemével.
Ráadásul az Egyesült Államok exportkontrollrendszere új korszakot nyitott. Három kategória létezik:
- az első vonalbeli szövetségesek (szinte korlátlan hozzáférés),
- a másodvonalbeliek (korlátozott hozzáférés)
- és a tiltólistás országok.
A rendszer csúcsán egy szűk, „első osztályú” klub áll: az Egyesült Államok és további 18 ország: Ausztrália, Belgium, Kanada, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Japán, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Dél-Korea, Spanyolország, Svédország, Tajvan és az Egyesült Királyság. Ide általában szabadon mehetnek a fejlett AI-csipek szállítmányai, bár vannak fontos kivételek: például hiába van egy cég ezekben az országokban, ha az anyavállalata vagy központja nem „felső kategóriás” országban található, akkor már nem automatikus a zöld lámpa.
A másik véglet az alsó szint: ide tartoznak azok az országok, amelyekre az USA fegyverembargót alkalmaz, valamint Makaó, amely Kína különleges közigazgatási területe. Ez nagyjából két tucat országot jelent – köztük Kínát, Kubát, Iránt, Észak-Koreát és Oroszországot –, és ezek felé a szabályozás lényegében érintetlenül hagyja a már most is extrém szigorú tiltásokat: gyakorlatilag blokkolják a fejlett AI-csipek exportját ezekbe az államokba.
És ott van a nagy középső mezőny: a világ nagyjából 150 országa, amelyek nem tartoznak sem az elitklubba, sem a tiltott zónába. Esetükben nincs teljes tiltás, de nincs szabad hozzáférés sem. A fejlett csipek exportja egy bonyolult, sok kivétellel és korláttal működő rendszer alá kerül, amely papíron kontrollt ígér, a gyakorlatban viszont könnyen hozhat „nem tervezett mellékhatásokat”: bizonytalanságot, kapacitáshiányt és azt, hogy egyes piacok egyszerűen más irányba fordulnak, ha túl nehézzé válik a hozzáférés az amerikai technológiához.
A közép-európai régió több országa is a második kategóriába került. És van egy kevésbé ismert, de stratégiailag kulcsfontosságú szabály: az amerikai AI-cégek kapacitásuk háromnegyedét az USA-ban és szövetségeseinél kötelesek tartani. Aki ma egyetlen AI-ökoszisztémára épít, az nem technológiai, hanem geopolitikai kockázatot vállal.
Akkor miért nem használjuk Európában a kínai AI-t?
A válasz röviden: jogi, adatvédelmi és geopolitikai okokból.
Az uniós mesterségesintelligencia-rendelet, az EU AI Act tavaly augusztus óta hatályos. Minden AI-modellnek kell egy európai jogi képviselő, aki felelősséget vállal érte. Egyetlen kínai AI-cég sem rendelkezik ilyennel.
GDPR-szempontból Kína nem számít megbízható adatkezelő országnak, ráadásul a kínai hírszerzési törvény kifejezetten kötelezi a cégeket az állammal való együttműködésre. Ez nem elméleti vita, Olaszország például már betiltotta a DeepSeeket.
A Peak kutatása itt mutat rá az igazi paradoxonra: miközben technikailag rengeteget nyerhetnénk az olcsó kínai mesterséges intelligenciával, jogilag és stratégiailag hatalmas a kockázat. Egy rossz döntés esetén a későbbi kiszállás költsége tíz- vagy akár százszorosa lehet az elért rövid távú megtakarításnak.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen típusú rendszekbe nem szabad kínai AI-t engedni, Sajtos István az alábbi választ adta:
„Minden olyan rendszerbe, ahol szabályozott adat van – banki ügyféladatok, egészségügyi információk, személyes pénzügyi döntések –, oda ma nem szabad kínai felhőn futó AI-t engedni, és őszintén szólva középtávon sem érdemes erre tervezni. Nem azért, mert a technológia rossz, hanem mert a jogi keretrendszer nem engedi. A kínai hírszerzési törvény kifejezetten kötelezi a cégeket az állammal való együttműködésre, és ez a GDPR-ral közvetlenül ütközik.”
Szankciók: nem minden kínai AI-t érintenek egyformán
A kínai technológiai szereplők megítélésében a Huawei esete mára kvázi precedenssé vált. Az eset azért emblematikus, mert az Egyesült Államok itt vetette be a legkeményebb fegyvert: a Foreign Direct Product Rule-t (FDPR). Ha egy termék előállításának bármely pontján amerikai technológia jelenik meg, az USA globálisan blokkolhatja a végterméket. Így zárták ki a Huaweit a TSMC csúcstechnológiás csipjeiből – márpedig AI-t építeni csúcskategóriás csipek nélkül olyan, mintha biciklivel akarnánk Forma–1-et nyerni.
Az AI esetében azonban gyakran nem maga a modell a szűk keresztmetszet, hanem a mögötte álló infrastruktúra: a GPU-k, a felhőkapacitás, az integrációk. Ezért fontos, hogy a szankciók nem binárisak. A Zhipu AI például rajta van az amerikai listán, de enyhébb besorolással. Az USA-ból nem vásárolhat, de nincs Huawei-szintű globális blokád alatt – ez óriási különbség.
Érdekesség, hogy a DeepSeek még a szigorítások előtt 10 ezer darab Nvidia A100 GPU-t szerzett be, vagyis időben bevásárolt abból a generációból, amelyet később már korlátoztak Kína felé.
És ott van a harmadik kategória, amely az európai vitákban rendszerint elsikkad: a nem szankcionált kínai szereplők. Az Alibaba Qwen modellje például nincs tiltólistán, ráadásul nyílt forráskódú, jogilag tehát egy európai cég akár saját infrastruktúrán is futtathatja, anélkül hogy közvetlen kínai szolgáltatótól venne bármit. A kockázat nem tűnik el – de más természetű.
Kelet és Nyugat: az AI mint új frontvonal
Itt válik világossá, hogy az AI-verseny már nem a jobb chatfelületekről szól. Ez hatalmi kérdés. Az USA aktívan zárja a piacát a kínai AI elől, Kína erre árháborúval, open-source stratégiával és agresszív terjeszkedéssel válaszol.
A Peak kutatása szerint a kínai AI-cégek üzletileg válságban vannak: hatalmas veszteségeket termelnek, miközben bevételeik eltörpülnek a nyugati szereplőké mellett. A Zhipu AI számai beszédesek: 27 millió dollár bevétel, 330 millió dollár veszteség a 2025-ös évben. Ez nem egy klasszikus üzleti modell, hanem stratégiai befektetés.
Ezért lett Európa számukra létfontosságú piac. A jelentés becslése szerint az európai gazdaság – különösen a feldolgozóipar és a kkv-szektor – évente 100-300 milliárd eurónyi termelékenységnövekedést érhetne el az olcsó kínai AI révén. Ráadásul vevői piacról beszélünk: a kínai cégek hajlandók lennének kedvezményekre, helyi adatkezelésre, rugalmas feltételekre, csak hogy beléphessenek.
Európa lehet a mérleg nyelve
Európa válaszút előtt áll. Az egyik út a kényelem: egyoldalú függés az amerikai infrastruktúrától, szabályrendszertől és exportkorlátozásoktól – jogbiztonságért és politikai összhangért cserébe. A másik út a tudatos diverzifikáció: nem naivan, nem adatvédelmi kompromisszumokkal, hanem alacsony kockázatú területeken kihasználva a kínai AI előnyeit, miközben a kritikus rendszereknél megőrizzük a függetlenséget.
A kínai AI-forradalom fő üzenete nem az, hogy Európának oldalt kell választania. Sokkal inkább az, hogy a technológiai szuverenitás többé már nem egy hangzatos szlogen, hanem napi döntések sorozata: milyen modellt engedsz be, hol futtatod, kinek a joghatósága alá teszed az adataidat, és marad-e mozgástered, ha holnap változik a geopolitikai széljárás.
És az idő – amely eddig Európának kedvezett, mert ráért kivárni – most először nem biztos, hogy neki dolgozik.
A szerző további cikkei
Vélemény cikkek
