Elégtelen alternatívák
A mérsékelt liberalizációs várakozások sem teljesültek eddig a távközlési szolgáltatások piacain. A szabályozó és az előfizetők sokasága is okkal elégedetlen a helyzettel. A hírközlési törvény módosításának előkészítése során elkerülhető az ok és az okozat felcserélése, a piaci mozgások kigondolása és ennek az érvényesítésére való törekvés.
Az Európai Unió az egységes belső piacain már hosszú évek óta előnyben részesíti a távközlési szolgáltatások versenyét, a teljes piaci verseny mechanizmusát. A sikeres liberalizáció tanulságait felhasználva a tagállamok kormányzatai 2000-ben politikai nyilatkozatot tettek arra vonatkozóan, hogy közös erőfeszítéssel 2010-re Európát a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú társadalmává tegyék. Óriási kihívást jelent az ennek a célnak a megvalósításához szükséges növekedés, versenyképesség, foglalkoztatottság és társadalmi kohézió létrehozása. A tagállamokban már az idén júliustól, Magyarországon pedig 2004 májusától ezek a jelentős, új kihívások már közvetlenül érvényesülnek az iparágban, ráadásul az új távközlés-szabályozást a lelassult globális piaci körülmények között kell végrehajtani.
Bizonyos, hogy az a távközlés-politikus és jogalkotó, aki előre kigondolná a piaci mozgásokat, és ennek az érvényesítésére cselekedne, szinte mindig hibázna. A versenypiacon ugyanis - definíció szerint - törvényszerűen bekövetkezik néhány vállalkozás kudarca, bukása. A jogalkotó nem is dobhat mentőövet a nem hatékony szolgáltatónak, annak túlélése érdekében. Ugyanakkor a piaci zavart okozó jogszabály-módosításokat és hatósági intézkedéseket is el kell kerülni, hiszen minden szabályozás és annak változása is üzenetet küld a befektetőknek.
A keretben taglalt kérdésekre kapott válaszok alapján válik egyértelművé, hogy a piacbarát-e a szabályozás, érdemes-e befektetési erőfeszítést tenni a piacon. Nyilvánvalóan az ok és az okozat felcserélése nyilvánul meg abban a gondolkodásban, amely szerint a szolgáltatók versenyének szabályozására akkor lesz majd szükség, ha már elegendően nagy befektetésű szolgáltató is működik a piacon.
A piacgazdaság működési feltételeit, különösen az innovációt és a befektetéseket a távközlési szolgáltatások piacain Európában is és nálunk is az ágazati szabályozás hivatott kikényszeríteni. Egyértelműen a gazdasági verseny hiánya az egyes távközlési szolgáltatási piacokon az oka annak, hogy a domináns távközlési szolgáltatóknak a gazdasági vállalkozási szabadságát az ágazati jogszabályok korlátozzák. A korábban kizárólagos jogosultságú gazdálkodószervezet, például a távbeszélő-szolgáltató piaci erőfölénye a gyakorlatban ugyanis még évekig fennáll egyes szolgáltatási piacokon. Pontosan ez a helyzet idehaza, ahol a helyi és a belföldi távolsági szolgáltatási piacainkon a jelen körülmények között felesleges a verseny létét emlegetni, hiszen döntően monopolpiacnak bizonyul a hazai vezetékes piac. Emiatt tehát az EU ágazati szabályozásában az ilyen, domináns szolgáltatókra vonatkozó nyílt hálózati kötelezettségek tényleges teljesítése az előfeltétele a hazai versenyképes piacok kialakításának Az EU új távközlési jogszabályai alkalmazásának is ezen kötelezettségek teljesítése az egyik alapvető feltétele.
A 2001. évi hírközlési törvény és a végrehajtási rendeletek hatálybalépése a szakértők szerint nem erősítette meg idehaza a piacépítést az iparágban. Ennek oka, hogy nem készült el minden rendelet, illetve a hatályos jogszabályok végrehajtása helyett inkább értelmezési viták folynak az érdekelt szolgáltatók között. Emlékezetes az árprés kialakítására vonatkozó szolgáltatói vita. Ez a vita arról szólt, hogy az egymásra épülő hálózati díjak és az előfizetői tarifák között a szabályozási rendelkezések nem írnak elő összefüggést, emiatt a végfelhasználói árak alacsonyabbak is lehetnek, mint a nagykereskedelmi árakként funkcionáló hálózati díjak. Az EU gyakorlatában az ilyen helyzetekre már korábban jobban odafigyeltek, tulajdonképpen lenne honnan átvenni a tanulságokat, de ehhez jogszabály-módosításokra van szükség.
Az erőtlennek bizonyult hazai szabályozás a monopóliumok lebontásának halogatásához vezetett. Ez a késedelem fékezi a szolgáltatási piac növekedését, a foglalkoztatás csökkenéséhez vezet az iparágban, s kárt okoz az ország versenyképességében.
Aggályos jelenség, hogy jelenleg is hatályban van számos olyan, piacot torzító jogszabályi rendelkezés, amely az európai szabályozással ellentétes. Ezek a szabályozási területek közvetlenül befolyásolják az előfizetők jogait, mint például a szolgáltatóválasztás, a számhordozhatóság, az egyetemes szolgáltatás finanszírozása, az árszabályozás és a díjcsomagok feltételei.
Jól ismert igazságot hordoz a mondás: aki a sikert akarja, annak a felkészülést is akarnia kell. Elsősorban tehát kormányzati távközlés-politikai döntések szükségesek ahhoz, hogy az ágazati szakmai előkészületek a hírközlési törvény módosítására, illetve új törvény szövegének az elkészítésére a társadalmi-gazdasági siker reményét felvillantsák.
A szakmai és az előfizetői közösségek bevonása a jogalkotás előkészítésébe amiatt is fontos, mert az informáltság segíti elő leginkább az ésszerű várakozás kialakulását. Ez a magatartás mindkét oldalnak segít a reális feltételek, a megvalósítható követelmények megfogalmazásában. Segít elkerülni, hogy például a távközlési jogszabályok az internetet szabályozzák az internet hozzáférés szabályozása helyett. Hozzásegítheti ez a módszer az előfizetőket ahhoz, hogy a megfizethető árak vagy az adatvédelem és a biztonság számukra elfogadható mértékét kifejtsék a jogalkotó számára.
Az előfizetők, különösen az otthon fogyasztók, de az internetszolgáltatók sem képesek tárgyalásos úton új szerződéses feltételeket kialakítani a domináns szolgáltatókkal szemben. A mintának tekintett EU-ban az ő szerződéseik fő feltételeit jogszabályok állapítják meg, biztosítva a tisztességes piaci magatartás érvényesülését. Arról van itt szó, hogy az előfizetőt a díjcsomag választásával ne lehessen változhatatlan feltételek mellett évekre lekötni, de azért a szolgáltató az előfizető lojalitását biztosíthassa. A másik példa szerint jogszabály garantálja, hogy az internetszolgáltató hálózati szerződésében a továbbértékesítés költségeit is fedező árrés szerepeljen. A jogszabály nem garantálja az előfizető "hűségét", de a verseny hiánya vagy gyengesége miatt nem érheti tartósan jelentősen hátrány. Az internetszolgáltató piacra lépését segítse elő a jogszabály, de a többit már a piac rendezi el: a nem hatékony internetszolgáltató üzleti kudarcra van ítélve.
