Módosítás helyett új törvény

Az előreláthatólag március végéig elkészülő törvénytervezet átfogóan szabályozza a közbeszerzés témakörét. Bizonyos kérdéseket ugyanakkor a végrehajtási rendelet tárgyal majd, mert azok eleve abba illenek, vagy azért, mert az általános törvényi szabályokon túl részletesebb kimunkálást igényelnek. Így például - ellentétben a jelenlegi rendelkezésekkel - a hirdetmények közzétételéről, az elektronikus közbeszerzést segítő blankettákról a végrehajtási rendelet adhat útmutatást. Az építési beruházásoknál feltételezhetően nem lesznek elég kimerítőek a törvényi passzusok, tehát célszerűbb ugyancsak rendeletben szabályozni a kívánatos előírásokat. A tervek szerint a strukturális és kohéziós alapokból származó pénzforrások felhasználásához kötődő közbeszerzési eljárások egyes részletei szintén a végrehajtási szabályozásban kapnának helyet - mondja a főosztályvezető asszony.

A készülő törvény struktúrájában szembeszökő változás, hogy külön fejezet szól a közösségi értékhatárt elérő közbeszerzésekről, s ezek a passzusok maximálisan igazodnak a közösségi joghoz. A limit beszerzési típusonként változik: az árubeszerzésre vagy szolgáltatás megrendelésére előírt 130 ezer SDR, vagy 200 ezer eurótól az építési beruházásra megszabott ötmillió euróig terjed. Az értékhatárokat elérő esetekben a közösségi szabályoknak maradéktalanul érvényesülniük kell.

Az uniós csatlakozás napjával lép életbe a közösségi fejezet. Ha tehát a beszerzés eléri a közösségi értékhatárokat, akkor azt közösségi szinten kell meghirdetni. A hirdetményekre - az elektronikus közbeszerzésre alkalmas - külön modellrendszer működik, amit szintén a közösségi jog szabályoz. Az európai szintű közzététel - amit az unió hivatalos kiadványainak hivatala végez el - mellett számos új előírásra kell figyelniük az érdekelteknek - hangsúlyozza Németh Anita. Az ajánlattételi határidőt például nem a hirdetmény megjelenítésétől, hanem annak feladásától kell számítani, és ehhez igazodnak a további határidők. Bizonyos eljárási cselekményekről az Európai Bizottságot, illetve az érintett tagországokat is értesíteni kell. A bizottság ugyanis, ha jogsértést észlel, ő maga is felléphet, tehát a nagy értékű beszerzéseknél mondhatni további, mégpedig magas szintű külön kontroll érvényesül.

A közösségi rendelkezéseknek megfelelően cizellált lesz az eljárási rezsim, gyakorta az eljárás tárgyától és alanyától is függő szabályozást kell alkalmazni. Lényeges momentum, hogy az építési beruházásokhoz tartozik az úgynevezett építési koncesszió is. Tehát mindazok az építési beruházások, amelyek elérik az ötmillió eurós értékhatárt, a közösségi szabályok szerint hirdetendők meg, amennyiben az ellenszolgáltatás nem merül ki a fizetségben, hanem egyben hasznosítási jogot is enged. A tervpályázatokra ugyancsak kiterjednek a közbeszerzési szabályok, ha azok értéke eléri a kétszázezer eurót. A magyar jogban, mint ismeretes, a tervpályázat intézményére külön szabályok élnek. Az idevágó rendelkezéseket tehát ugyancsak szükséges a közösségi joggal összhangban álló közbeszerzési szabályokhoz igazítani.

A közösségi jog a szolgáltatások megrendelésénél - a szolgáltatástípusoktól függően - különböző rendelkezéseket ír elő. A nyilvánvalóan fontosabb, úgynevezett A típusú szolgáltatásoknál a szigorúbb, általános szabályok alkalmazását kívánja meg. A B típusú szolgáltatások esetén - például jogi, oktatási, egészségügyi területen - már engedékenyebb, elnézőbb követelményrendszert támaszt. Megint más, sajátos eljárást kell alkalmazni az úgynevezett közszolgáltatókra, a víz-, energiaszolgáltatás, illetve a távközlés, közlekedés területén.

Az uniós mértékeket el nem érő beszerzéseknél a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a nemzeti értékhatárokat fenntartsák, és az ehhez kapcsolódó eljárási rendelkezéseket kialakítsák. Ilyenkor - a római szerződésben foglalt elvek figyelembevételével - akár el is térhetnek a közösségi szabályoktól.

Az uniós közbeszerzési limitek a hazaiakénál nagyságrendileg magasabbak. Ennélfogva továbbra is szükséges a nemzeti értékhatárok megállapítása, és az ezeket elérő beszerzéseknél a részletes eljárási szabályrendszer fenntartása. Az új törvényben tehát önálló rész tárgyalja majd a nemzeti értékhatárt elérő, illetve azt meghaladó - de természetesen a közösségi mérce alatt maradó - közbeszerzéseket. Tekintve, hogy e körben mód van a közösségitől - az indokolt mértékig - eltérő rendelkezésekre, így a mainál egyszerűbb, rugalmasabb, gyorsabb szabályok alakíthatók ki.

A nemzeti értékhatárt el nem érő, jelenleg kormányrendeletben foglalt szabadkézi vétel előírásai szintén külön fejezetben, törvényi szabályozást nyernek. Törvényi követelmény lesz tehát a tervek szerint a körülbelül egymillió forintot meghaladó beszerzéseknél - és nem csak az árubeszerzésre, valamint szolgáltatás megrendelésére vonatkozóan - legalább három ajánlat bekérése.

Természetesen a törvény továbbra is önálló fejezetekben szabályozza a jogorvoslati eljárást, a közbeszerzési tanáccsal, illetve a döntőbizottsággal kapcsolatos kérdéseket. A törvénytervezet kidolgozói szeretnék a jogorvoslati eljárást gyorsítani, hatékonyságát növelni, és a határidők módosításával igyekeznének meggátolni, hogy a jogsértő eljárás alapján az érintettek szerződéseket kössenek. Tervezik a békéltetés intézményének bevezetését. A közösségi jog ez idő tájt csak a közszolgáltatók közbeszerzéseinél rendelkezik a békéltetés lehetőségéről, ám a készülő magyar törvény nem szűkíti le a békéltetés intézményét a közszolgáltatókra. A szakemberek úgy látják: a közbeszerzésben általában kívánatos az itthon még viszonylag újnak mondható alternatív vitarendezési mód, amely tehermentesítené a közbeszerzési döntőbizottságot, a bíróságot, elősegítené a viták hatékonyabb és gyorsabb lezárását.

Új jogintézmény lenne a tanúsítási eljárás is, ami az unióban szintén csak közszolgáltatókra vonatkozó lehetőség. Lényege, hogy az érdekelt ajánlatkérő egy független, szakmailag elismert tanúsítószervezettől vagy személytől kérheti a közbeszerzés eljárásainak, gyakorlatának bizonyos időközönkénti átvilágítását, és annak tanúsítását, hogy tevékenysége, gyakorlata megfelel a közbeszerzésekre vonatkozó közösségi jogi rendelkezéseknek és az azok végrehajtására született nemzeti szabályoknak. A tanúsító a vizsgálat eredményéről tájékoztatja a beszerző szervezetet, és köteles indokolni az igazolás megadását vagy megtagadását. A tanúsítással rendelkező beszerzők az Európai Közösség Hivatalos Lapjában hirdetményben tehetik közzé a tanúsítás tényét. Az igazolás nagy jelentőségű, hiszen egyértelmű jelzés a piac szereplőinek, hogy az ajánlatkérő megbízható, korrekt, alkalmas a szerződés teljesítésére. A tervek szerint a tanúsítást - a békéltetéshez hasonlóan - nem csupán a közszolgáltatói szegmensben vezetné be a magyar törvény, hanem általában teremtené meg erre a lehetőséget a hazai közbeszerzési piacon.

A törvényjavaslat még ebben a fél évben az Országgyűlés elé kerül. A változásokra a hazai vállalkozásoknak alaposan fel kell készülniük, és erre lesz elegendő idő - figyelmeztet Németh Anita. A strukturális és kohéziós alapokból majdan elnyert pénzeszközök felhasználása során kötelező lesz a közösségi jognak megfelelő közbeszerzési szabályokat alkalmazni. Ha a magyar ajánlatkérők ezt nem veszik komolyan, ha az eljárásba hiba csúszik, akkor a megkapott pénzt - mivel az jogsértés esetén visszavonható - akár el is veszíthetik. Minderre tekintettel, a magyar ajánlatkérőket segítendő, az igazságügyi tárca - a Miniszterelnöki Hivatallal karöltve - támogatja egy a közösségi közbeszerzési eljárásokat taglaló, útmutató kézikönyv megjelentetését.