Filléres kortárs költészet
Néhány költő válaszai alapján leszűrhető, hogy bár a különféle lapok és kiadók eltérő honoráriumokat fizetnek, van, amikor már magának a szerzőnek kínos a kapott összeg. Egyikőjük, aki remek tárcaíró is, lapunk kérdésére elárulta: vannak orgánumok, amelyek 600 forintot utalnak egy versért. Előfordult, hogy egy több mint 10 gépelt oldalas prózáért 8000 forint "ütötte a szerző markát". Igaz, akadnak korrektül fizető lapok is - többek szerint ilyen az Élet és Irodalom -, ahol egy hosszú, egy újságoldalon megjelenő vers 10 ezer forint. Mindenesetre az is kiderült, hogy ha egy költő csak egyetlen újságnak dolgozna, hamar tönkremenne a "lap támogatásában". Nem csoda, ha sokan próbálnak rendszeres, "civil" munkát találni, van, aki múzeumi teremőr, más meg telefonfülkéket takarít.
Van, aki talál szerkesztőségi munkát, esetleg sokat publikál különféle lapokban. Egyébként a cikkírásnak hagyománya van a magyar irodalomban. Kosztolányi Dezső például legendás cikkírója volt a két háború közti Pesti Hírlapnak, s Mikszáth Kálmán sem szépirodalomból élt meg: ő teremtette meg a parlamenti tárcák műfaját, amikor 1871-től a Pesti Hírlapban publikálta politikai publicisztikáit. Jókai Mór sem csak regényeket írt szorgalmasan, hanem cikkíró és főszerkesztő is volt. De azt is tudjuk, hogy a rendszerváltás előtti négy évtizedben sokan kiadóknál dolgoztak lektorként, irodalmi szerkesztőként. Megint mások műfordítással keresték a kenyerüket, mint például Tandori Dezső, akinek német nyelvű remekművek élvezetes magyar fordítását köszönhetjük.
Szerencsések azok, akik még a Magyar Bálint kulturális és oktatási minisztersége idején, 1998-ban létrehozott Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagjai. Az akadémia az idén éppen egy kitűnő költővel, Bella Istvánnal bővült (VG, 2003. február 14.), s a DIA-nak így már 62 tagja van. Jelenleg a kulturális tárca fedezi költségeiket, s erre a Nemzeti Kulturális Alapprogramból biztosítják a pénzt, amely összeg az idén 150 millió forint. A DIA az egész világon egyedülálló módon gondozza a beválasztott írók, költők életművét, s az elektronikus közzététel fejében a szerzők felhasználói díjat kapnak, amelynek a havi öszszege a mindenkori minimálbér négyszerese. A 62 DIA-tag így kortársaiknál kedvezőbb helyzetben van, de a megjelenésekről elmondható: gyakori, hogy miközben egy-egy köteten olykor évekig dolgozik a szerző, sokszor örülhet, ha kap a kiadótól néhány százezer forintot.
Mindenesetre a tisztességesen fizető kiadók egyike, a Magvető (Kertész Imre magyar kiadója) úgy köt szerződést a szerzőkkel, hogy a bevételnek megfelelően fizet - tájékoztatta lapunkat Morcsányi Géza igazgató. Így ha jól fogy egy könyv, abból a szerző is részesülhet. (A Szép versek című antológia azért kivétel, mert másodközlésekről van szó, tehát kevesebb honorárium jár a versekért.) Ha kevésbé kapós, de értékes a kiadvány, akkor az esetleges támogatások módosítják ezt az arányt, mert elsődleges szempont, hogy a szerző kapjon a támogatásból. "Igaz, mivel a hazai könyvpiac rendkívül kicsi, ha egy verseskötetből sokat adunk el, az író akkor sem szedi meg magát" - fűzi hozzá Morcsányi Géza. A Magvető viszont - mivel kiadóként is ez az elemi érdeke - mindent megtesz azért, hogy a kötetei ne csak megjelenjenek, hanem el is jussanak az olvasókhoz, éppen ez a műhely volt, amely évekkel ezelőtt elsőként készíttetett utcai plakátokat az ünnepi könyvhétre megjelent kiadványairól.
