Hadiipari gondok a térségben

A visegrádi országok hadiipari vállalatai legtöbbször csak az ellentételezési programokon keresztül tudnak részt venni a fegyverrendszerek fejlesztésében, hosszú távon azonban ez nem biztos, hogy fenntartható - olvasható az EU Biztonsági Tanulmányok Intézetének nemrég megjelent elemzésében. A védelmiipar egyelőre nem része a közös piacnak, ám az európai uniós törekvéseket figyelembe véve ez a közeljövőben könnyen megváltozhat. Ugyanakkor amennyiben a védelmi beszerzések közösségi szabályozás alá kerülnek, az várhatóan kevés esetben ad majd lehetőséget az ellentételezési programoknak. Pedig a visegrádi országok hadiiparát úgy tűnik, ezek az offset-megállapodások éltetik. Így a jövőben a kelet-közép-európai országok egyetlen esélye az lehet, hogy a szűk piacú képességek fejlesztésére fókuszálnak, és így próbálnak a nagy nyugati cégek beszállítóivá válni. De - a tanulmány szerint - addig is, amíg futnak a jelenlegi offsetprogramok, a visegrádi országoknak ki kell használni a lehetőséget, és ezek segítségével elő kell mozdítani a modernizációt, a specializációt, és semmiképpen nem szabad a versenyképtelen struktúrák fenntartására pazarolni a forrásokat.

A hidegháború időszakában a négy (akkor még csak három) ország hadiipara nemzetközileg fejlettnek számított. Csehszlovákia volt a Varsói Szerződés második legnagyobb fegyverzetgyártója, és világszerte a tíz legnagyobb fegyverexportőr között szerepelt. Lengyelország a hadieszközök széles skáláját gyártotta, és a termékek felét exportálta, Magyarország pedig a kommunikációs és elektronikus eszközök gyártása terén volt erős. A hidegháború végén a hadseregek létszámcsökkentése, a szűk hazai piac és a korábbi együttműködés összeomlása nehéz időszak kezdetét jelentette az összes kelet-közép-európai ország hadiipara számára.

A helyzet azután javult valamelyest, hogy Cseh-, Lengyel- és Magyarország, majd később Szlovákia is megkezdte a NATO-tagságra való felkészülést, emiatt növelte a védelmi kiadásokat, és megkezdte az eszközök felújítását, azok NATO-szabványoknak megfelelő átalakítását, illetve újabb eszközök beszerzését. A visegrádi országok védelmi költségvetése azonban még európai összehasonlításban is igen szűkös, és a négy ország összes katonai kiadása az EU összes védelmi kiadásainak mindössze öt százalékát képviseli. A visegrádi négyek mindegyike jelenleg is komoly képességbeli hiányosságokkal küzd, a brüsszeli tanulmány szerint ennek ellenére nem hangolják össze projektjeiket. Ez alól kivétel a cseh-szlovák együttműködés, ez azonban a történelmi hagyományokra vezethető vissza. A kérdésben az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) hozhat majd változást, ami segítheti a tagállamokat, köztük a visegrádiakat is, hogy összehangolják a képességek fejlesztését.

Ennek megfelelően a hadiipar konszolidációja lassan zajlik mind a négy országban, és ennek módja igen eltérő. Lengyelországban és Szlovákiában a legfontosabb védelmiipari cégeket egy nagy, állami tulajdonban lévő ernyővállalat alá vonták össze, és igen kevés céget privatizáltak. Ezzel szemben Csehországban és Magyarországon a nagy ipari konglomerátumokat darabjaira szedték, így a védelmiipari piacot most a többnyire magánkézben lévő kis- és középvállalkozások uralják. A helyi cégek mellett egyébként a térségben körülbelül azonos mértékben vannak jelen az európai és amerikai beszállítók. A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy Oroszország is jelentős beszállítója maradt a térségnek, a szovjet időkből fennmaradt államadósságot ugyanis gyakran hadieszközök formájában fizetik vissza. (KR)