Menedzser kontra vezető
A helyesírást, a lóugrást mindenki meg tudja tanulni, mégis kevés író és sakkmester van a világon. Ennek analógiájára bárki képes rá, hogy egy vállalatot menedzseljen, azonban arra, hogy embereket vezessen, csak kevesen alkalmasak - állítja Baracskai Zoltán, a vezetői döntések kutatója. A szakember úgy véli, az üzleti életben az átlagos és a normális csak tengődik, a különlegességek és a furcsaságok korszaka jön, amelyhez mindenképp vezetőre, méghozzá karizmatikus vezetőre van szüksége a szervezeteknek.
A kétféle vállalatirányító között számtalan különbség van. Míg egy menedzser az "itt és mostra", valamint a mikéntre koncentrál, addig egy vezető a jövőbe tekint és arra, hogy mit kell megtenni. Eltérés az is, hogy egy vezetőnek nem folyamatismeretre és IQ-ra van szüksége, hanem emberismeretre és érzelmi intelligenciára. Meg merem kockáztatni, hogy a vezető típusú embert még zavarja is a nagy IQ - fogalmaz a kutató. Kifejti, hogy míg a magas intelligenciahányadossal rendelkezőket leginkább a konvergens gondolkodásmód jellemzi, vagyis az egyetlen jó megoldás megkeresésére vannak szocializálva, addig egy vezetőnek laterális gondolkodásra van szüksége, amely a lehetőségeket és ötleteket hozza belőle a felszínre. Mindez nem azt jelenti, hogy egy vezetőnek nem kell tanulnia, nem kell fejlesztenie, kitalálnia önmagát - hangsúlyozza Baracskai Zoltán. A fejlődésben leginkább a coaching eszköztára segíthet, egy olyan személyes "edző", aki nem a gyengeségek kiküszöbölésére ösztönzi a vezetőt, hanem az erősségei erősítésére.
Az évtized egyik feladata, hogy a túlmenedzselt és alulvezetett vállalatok vezetési kultúrája átalakuljon, és nagyobb hangsúly kerüljön az olyan értékekre, mint a gondolkodás, a cselekedetek és a beszéd összhangja. A kutató elismeri, míg egy vállalatot menedzselni mindig kell, vezetni nem feltétlenül szükséges, sőt, a vezetett vállalat nagyobb kockázatot rejt magában, de jóval több lehetőséget is.
Míg a hazai menedzserek "szériagyártással" kerülnek ki a felsőoktatásból, és pozíciójuk miatt dolgoznak alattuk a munkatársak, addig a vezető tehetsége, kisugárzása révén talál követőkre. A menedzser közös célokra motivál, a vezető pedig el tudja feledtetni a vezetettekkel, hogy vezetettek, mert élmény vele dolgozni, hisznek neki, ötletét pedig sajátjukként fogadják el - folytatja a különbségek feltárását Baracskai Zoltán. Lényeges eltérés a kétféle irányító között az is, hogy a menedzser lehet autokratikus vagy demokratikus, a vezető stílusa azonban mindig a helyzethez alkalmazkodik.
Az elektronikus és az infokommunikáció forradalma a vállalatvezetésre is hatást gyakorol. Az e-korszakban, a tudás birtoklása már nem hatalom többé, csak az juttat előnyhöz, ha élnek a megszerzett tudással - fogalmaz Baracskai Zoltán. A friss ismeretek szinte azonnal kikerülnek a webre, tudásgalaktika alakul ki. Azt elérni, hogy a munkatársak az új tudást bevigyék a szervezetbe, megosszák, és éljenek vele, erre csak az a vezető képes, akiben bíznak a munkatársak - húzza alá a szakember.
