Változatosabb űrétkezések
Spórolni kell a napi adagjukkal a nemzetközi űrállomás lakóinak a Progress karácsonyi landolásáig, tudtuk meg a minap. Arról viszont sosem szólnak a híradá-sok, hogy vajon mit esznek az űrhajósok?
A hatvanas évek űrhajósai még szárított ételport kevertek össze vízzel, falatnyi ételkockákat ebédeltek és alumíniumtubusból itták az italaikat. Ennek a menünek gyakori morzsálás volt az eredménye, ami sok galibát okozott, mert az űrben minden darab morzsa önálló röppályán szállong a kabinban. Emellett az asztronauták arra is panaszkodtak, hogy az ételek íztelenek és körülményesen fogyaszthatók. A felmerült problémákat kezdetben egyszerű megoldásokkal orvosolták. Az ételkockákat zselatinnal vonták be, az ételport pedig zárt műanyag zacskókban keverték össze vízzel. Az ételek tervezői azonban hamar rájöttek, hogy a hosszú bezártság és a feszített munkatempó mellett rendkívül fontos az étkezések hangulata, vagyis esztétikus, ízletes ételekre van szükség. A holdutazó Apollók űrhajósai már forró vízben oldották fel az ételport és kanalazható ételeket ettek, ami némileg hangulatosabbá tette az otthonuktól távol elköltött ebédeket.
Az űrállomások minőségi változást jelentettek az űrhajósok étkezésében. A nagyobb tér miatt "körüllebeghettek" egy étkezőasztalt, ahol késsel, villával fogyaszthatták a mozgó finomságokat. A Skylab fedélzetén már hetvenkétféle étel közül választhattak, a Space Shuttle asztro-nautái pedig heti menüket állítottak össze egyéni igényeik és diétáik szerint. A NASA minimális energiaszükségletet írt elő számukra, amit testsúlyuk, életkoruk és magasságuk alapján számítottak ki. Az amerikai űrhivatal honlapján ma már szerepel egy "Állítsa össze kedvencei menüjét" oldal is, amelyben bárki megtervezheti egy űrexpedíció tagjainak ellátmányát. A listán szerepelnek hűtött, fagyasztott, szárított, hőkezelt, sőt sugárkezelt ételek is.
