Bécsben a helyzet változatlan
A ma kezdődő 25. Budapesti Tavaszi Fesztivál különleges kiállításokat is kínál, amelyek szerencsére általában jóval tovább látogathatók, mint ameddig maga a fesztivál tart. Csak hogy a legjelentősebbek közül említsünk néhányat: a Szépművészeti Múzeumban A fáraók után - a kopt művészet kincsei Egyiptomból című tárlat nyílik meg éppen ma, a Magyar Nemzeti Galériában a világ több múzeumából, gyűjteményéből Budapestre érkező Munkácsy-művek tekinthetők meg, a Kogart Házban az egyik legjelentősebb kortárs magyar művész, Fehér László képei láthatók március 22-étől, a Magyar Fotográfusok Háza életmű-kiállítással tiszteleg a világhírű fotográfus, André Kertész előtt. De mert ezek frissen nyíló tárlatok, érdemes időközben elutazni Bécsbe, ha valaki képzőművészeti élményekre vágyik. Ahogy már megszoktuk, az osztrák fővárosban most is szenzációs anyagok csábítják a látogatókat.
Március 28-ig még látogatható az Albertina felső szintjén az a kiállítás, amely Marc Chagall és a Biblia mítoszai címmel mutatja be több mint száz színpompás festmény, akvarell, pasztellkép és grafika segítségével, miként dolgozta fel a világhírű művész a bibliai történeteket (www.albertina.at). Az 1887-ben Oroszországban született Chagall - aki 1985. március 28-án hunyt el, így a tárlat éppen halálának 20. évfordulóján zár be - ezen ciklusaiban megtalálhatók azok a nagyméretű, fantáziadús, mesélő festményei, amelyek késői korszakának mesterművei. A Bibliai üzenet ciklusát Chagall 1966-ban Nizzának ajándékozta, a város ehhez saját múzeumot hozott létre, amely 1973-ban nyitotta meg kapuit. 1997-ben a párizsi Louvre-ban állították ki a ciklust, amely azóta most először vendégeskedik a nizzai múzeum falain kívül. Ritka csemege, érdemes érte elutazni Bécsbe.
Az Albertinában nemrég már megnyílt a következő időszaki kiállítás is: ez Piet Mondrian életművéről ad átfogó képet június 19-ig. Az 1872-ben született, 1944-ben elhunyt holland művész retrospektív tárlatán több mint 90 festménye és nagyméretű rajza látható, az átfogó anyag a világ több mint 30 múzeumából és gyűjteményeiből származik. A látogató a kezdetektől képet kaphat arról, miként vált Mondrian az egyik legjelentősebb holland festővé. Jó érzékelhető a megtett út az impresszionizmus és szimbolizmus hatásaitól egészen az absztrakcióig, s míg a századforduló után született képein láthatók, mennyire izgatták őt például a tükröződések, a sejtelmes templomok és világítótornyok, később, a kubizmus eszközeivel megragadott nagy "fáin" meg a ritmus, a felületek dinamikája ragadhatja magával a szemlélőt.
A MuseumsQuartier, a népszerű Múzeumi Negyed egyik tömbjében, a Ludwig Múzeum hatalmas épületében (ez a MUMOK, Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien, www.mumok.at), bámulatosan gazdag gyűjtemény nézegethető: a Costakis-gyűjtemény - Fény és szín az orosz avantgárdban 1910-1930 címmel. A 20. század egyik legjelentősebb gyűjtője, George Costakis (1913-1990) Moszkvában élt 1977-ig. Sokat köszönhetnek neki a nagy orosz művészek, akiktől folyamatosan vásárolt, s rendszeresen kölcsönzött nyugati kiállításokhoz festményeket. 1977 után több helyen is kiállította Nyugat-Európában és New Yorkban az anyagot, s mindenhol szenzációként ünnepelték az eseményt. A MUMOK-ban június 19-ig nyitva tartó kiállítás láttán hozzátehetjük: nem csoda. (EE)
