Egyre nő azoknak a fiatal diplomásoknak a száma, akik két-három évvel az iskola befejezése után már "csak egy nyugodt, biztos megélhetést adó" munkahelyre, és nem a folytonos versenyzéssel járó karrierre törekszenek. Pedig ezt sokszor még nehezebb elérni. Miközben a munkát keresők 30 százaléka pályakezdő, az álláshirdetéseknek csak mintegy 15 százaléka szól nekik. Aki mégis talál állást, annak inkább a multinacionális cégeknél van esélye, ahol egyszerre nyolc-tíz társával együtt kap lehetőséget. Ám közülük csak ketten-hárman kerülhetnek a későbbiekben a hőn áhított vezető beosztásokba. A hazai kis- és középvállalkozások ugyanis - a családi kötődést nem számítva - nem szívesen alkalmaznak pályakezdő fiatalokat. A magyarázat jellemzően az, hogy nekik nincs pénzük és idejük az iskolapadból frissen kikerülők gyakorlati képzésére, illetve hogy egy kisvállalatnál egyetlen embernek nagyon sokféle tevékenységhez kell értenie.

Bár mindkét állításban van némi igazság, a kisvállalkozások mégis saját érdekeik ellen tesznek a pályakezdők elutasításával. Egyrészt azért, mert ma már lassan elképzelhetetlen, hogy a diákok a felsőoktatási intézményekben eltöltött éveik alatt ne dolgozzanak, illetve már tanulás közben ne szerezzenek szakmai gyakorlatot. Ez alatt nem feltétlenül tartós munkahelyet kell érteni, sőt hasznosabb tudást ad például a végzettséggel kapcsolatos, magas szinten űzött hobbi vagy egy szakmai tapasztalatokat nyújtó külföldi nyaralás. Ilyenekhez persze elsősorban ismerősök révén juthatnak a fiatalok, illetve a gyakornoki elhelyezkedésben segíthetnek az olyan nemzetközi diákszervezetek, mint például az AIESEC. Az így megszerezhető tapasztalat és tudás azonban egészen biztosan hiánycikk a hazai kisvállalkozások többségénél. A kisvállalatok ugye éppen attól lehetnek a saját piacukon sikeresek, ha rugalmasabbak a nagyoknál, ha vezetőik szinte előre megérzik az üzleti lehetőségeket, és gyorsan kidolgozott ajánlatokkal betöltik a piaci réseket. És vajon melyik korosztályra jellemzőbbek ezek a tulajdonságok? A kreativitás, a gyorsaság, illetve ha szükséges, a figyelem több egyenrangú feladat közötti megosztása? Természetesen inkább a fiatalokra, mint az idősebbekre. Ezzel persze korántsem szeretnénk azt állítani, hogy ne lenne szükség egy kisvállalkozásnál az érettebb kollégák rutinjára. Amit állítunk, hogy a fiatalok és idősebbek kiegészítenék egymást, és több okból is érdemes lenne a kisvállalkozásoknak pályakezdőket alkalmazni.

További, ezt alátámasztó érveink: egy fiatal ember sokkal inkább lojálissá tehető a céggel szemben, mint azok, akik korábban már sok munkahelyen megfordultak. S akkor még nem is beszéltünk az olyan forintosítható előnyökről, mint a járulékfizetési kedvezmény, amelyet a 25 év alatti, szakképzett, első munkahelyes fiatalok után lehet igénybe venni, vagy az idén bevezetett úgynevezett ösztöndíjas foglalkoztatásról, bár ennek vannak korlátai. Hiszen a maximum 30 éves és legfeljebb két éve diplomázott fiatal önálló munkakör ellátásával nem bízható meg, illetve nem osztható be ügyeletre, rendkívüli munkavégzésre. Viszont a cégnél töltött minimum kilenc hónap, maximum egy év alatt minden olyan feladat rábízható, amely az egyéni programjában szerepel, és amellyel munkatapasztalatot szerezhet. Cserébe pedig a munkaadó ötvenszázalékos társadalombiztosítási kedvezményre jogosult a munkaerő-piaci alaptól.

A pályakezdők alkalmazása természetesen azzal is együtt jár, hogy a vállalkozásnak folyamatosan támogatnia kell munkatársa képzését. (ELR)