A tavaszi pénzügyi csúcstalálkozó folytatásaként megszervezett - Államépítés vagy államleépítés címet viselő - tanácskozás több mint háromszáz, zömmel az üzleti világból érkező hallgatósága nem csalódott: habár a célban az előadók, a vita résztvevői nagyjából egyetértettek, a megközelítésben, a kiindulási pontban s a reformok mibenlétének részleteit illetően többször élénk vita alakult ki.

Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere nem kis részt a társadalmi igazságtalanságok, az esélyegyenlőtlenség, a társadalomnak nyújtott közszolgáltatások színvonalnövelése és az ország mind jellemzőbb dualitása miatt érvelt a reformok szükségessége mellett, míg Stumpf István, az Orbán-kormány kancelláriaminisztere máshonnan közelítve arra helyezte a hangsúlyt, hogy válságba került a rendszerváltás állama, emiatt kellenek változások. Abban mind a ketten egyetértettek, hogy az államháztartási reformba minél előbb bele kell fogni. Bokros szerint a reform célja a közvetlen állampolgári hozzájárulás és ellenőrzés szerepének növelése, az áttekinthetőség, a tisztakezűség, a közpénzekkel való felelős gazdálkodás erősítése. Külön kiemelte a nyugdíj-, az egészségügyi és az oktatási reform szükségességét. Stumpf a hangsúlyt a kormányzati, önkormányzati reformra helyezte.

Elsősorban a péntek délelőtti, a magyar költségvetési elszámolás visszautasítását s a büdzsé hiányának drasztikus emelkedését jelentő EU-biztos által közvetített uniós álláspont nyomta rá a bélyegét a pénzügyminiszterek vitájára, amelyben Draskovics Tibor, László Csaba, Varga Mihály és a regnáló fő pénzügyér, Veres János vett részt. Ők már kevésbé tudtak elvonatkoztatni politikai oldaluktól, ám azért a szakma átjött, hiszen például a László Csaba által preferált (ingatlanadóval kombinált húszszázalékos) egykulcsos szja-bevezetést "saját" oldala sem üdvözölte egyértelműen. Urbán László közgazdász - aki majdnem az Orbán-kormány pénzügyminisztere lett - azt mondta, az egykulcsos rendszer nem lenne igazságtalan, ha az egyéb kedvezményeket megvonnák a gazdagabbaktól.

Itt már sok szó esett arról, hogy az üzleti világ, a hazai és a külföldi befektetők érdekei mit kívánnak, a többi közt elhangzott az élőmunkaterhek csökkentésének igénye. Ám a vissza-visszatérő kérdés mégiscsak a költségvetés helyzete volt. Ez Veres szerint csak könyvelési kérdés, ám Varga szerint sokkal rosszabb a helyzet ennél.