A kísérleteknek vége: vér nélküli, halhatatlan katonáit küldi Ukrajna az oroszok ellen, de van egy gyenge pontjuk

Ukrán források áradoznak a robotkatonák kiváló kvalitásairól. Ez nem vitatható, sok előnyük van, a legnagyobb, hogy emberéleteket kímélnek, pótolnak. És az utóbbi Ukrajna számára létfontosságú. A legnagyobb gondja most a katonák száma.  

Nincs elég ember. Egyes források szerint 20-22 millióan élhetnek a megmaradt ukrán területeken, a többiek elestek, a fronton vannak, vagy kivándoroltak Nyugatra. Ezeknek kell ellensúlyozni a 144 milliós Oroszország, plusz a 26,6 milliós Észak-Korea katonaiutánpótlás-létszámát. Nem beszélve a hatalmas, egyelőre élő erővel nem segítő támogatóról, a Kínai Népköztársaságról – amely vélhetően igent mondana Putyin kérésére („adj király, katonát”), főleg, ha azt megfelelő anyagi, energiahordozó- vagy nyersanyag-szállításokkal támasztaná alá.

Megdőltek a hagyományos elméletek

Az orosz–ukrán háborúban immár nem érvényes a hagyományos Rayleigh–Ritz-módszerre alapozott elméleti megfogalmazás sem, hogy a támadó erőnek létszámban háromszorosan kell felülmúlnia a védőkét. 

Az oroszok enyhe katonai fölényben vannak immáron több mint egy éve – anélkül, hogy lényegesen változtak volna az erőviszonyok. A támadók erőfölényét olyan súlyosbító tényezők kívánhatják meg, mint a földrajzi terepviszonyok. 

A második világháborúban az amerikaiak „szigetről szigetre való szökellési taktikája” (island-hopping) kívánt meg akár sokszoros támadó létszámfölényt, lásd az Iwo Jima szigetén a Suribachi-hegy elleni amerikai támadást. A mai napig vitatott (illetve elhallgatott) számok szerint az amerikaiak legalább négyszeres emberelőnyben, emellett hatalmas technikai fölényben is voltak az ellenféllel, a sziget természetes barlangjait kihasználó japánokkal szemben. Csaknem 300 amerikai hadihajó támogatta óriási hajóágyúk tüzével a rohamozókat. 

Földi robotok újratöltve

Ukrajna most a harci, földi robotokat favorizálja, amelyek, mint a CNN írja, akik (amik) nem véreznek, és emberéleteket váltanak ki. 

• Ezek a robotok hasznosak, az amerikaiak több emberöltővel ezelőtt kezdtek velük kísérletezni. 
• A teherhordásra „szakosított bostoni robotkutya” valaha fogalom volt, utódait most is gyártják, fejlesztgetik. 
• Kipróbálták őket Afganisztánban is a hegyek között, főként teherhordozásra. 
• Jók voltak, csak a szervizelésük, karbantartásuk, a működésüket energiával ellátó-biztosító akkumulátorok töltése volt a legnagyobb probléma. 
• Nem is terjedtek el a világ legkorszerűbbnek, legjobban felszereltnek tartott hadseregében, az amerikaiban sem. 
• Ukrajna most ismét a szükségből erényt kovácsolna, és árulná őket a világpiacon. 
• Földi drónoknak is nevezik a harci vagy logisztikai robotokat. 

Robotkatonák – elméletben jól hangzik 

Az ukrán katonai szakkiadványok agyba-főbe dicsérik őket, a katonák a harctéren már nincsenek annyira elragadtatva tőlük. Amelyikre gyalogsági fegyverzetet, például könnyűgéppuskát szerelnek, annak legalább száz kilogrammos önsúllyal kell rendelkeznie a hatás-ellenhatás fizikai törvények pozitív érvényesülése miatt. Ez erős hajtómotort, sok energiát követel. 

(Ahogy annak idején a vietnámi nagy háború korában, a múlt század hatvanas éveiben a filmekben láttuk, amint az M60-as amerikai géppuskával egy nagydarab, legalább százkilós katona megy a dzsungelben, és mintha kaszálna, maga előtt tartva a náci Németország kitűnő Wehrmacht-fegyveréről, az MG-42-esről „lekoppintott” M60-ast, és sorozatokat enged a sűrű erdőbe.) 

A méret a lényeg 

Ha meg a rajgéppuskánál nehezebb fegyvert akarnak a rendszerint lánctalpas robotra szerelni, mondjuk egy amerikai M2-es félhüvelykes (Ma Douce becenevű, 12,7 milliméteres, Browning mintájú) géppuskát, akkor a robot nem nagyon lehet 200 kilogrammnál könnyebb. Egy ekkora tömeg mozgatása nem gyerekjáték, komoly teljesítményű elemek kellenek hozzá. 

Hasonló gondok merülhetnek fel, ha páncélelhárító rakétafegyvert szerelnek a földi drónra. 

• Egyrészt tömeg kell, a páncéltörő rakéta indulásánál a rakétamotor működtetésének ellensúlyozására, 
• másrészt az irányzó, célkövető, kommunikációs berendezések tömege sok kilogrammal növeli a robot önsúlyát – ami ismét csak a motor teljesítményét, energiafogyasztását terheli.

Egy 30 milliméteres gépágyúval felszerelt drónvadász, az EMAV-LW30 UGV (Unmanned Ground Vehicle – Ember Nélküli Földi Jármű) csaknem olyan önsúlyú, mint egy könnyű páncélos, ember vezette jármű. A Northrop-Grumman amerikai hadiipari óriásvállalat fejlesztette ki és gyártja. Érdekessége, hogy ellentétben a kicsi, lassú (terepen óránként 10-12 kilométeres sebességet elérő), villanymotor hajtotta drónokkal, hibrid (belső égésű plusz elektromos) motor hajtja, közúton akár 72 kilométer per óra sebességre is képes. 

Emberhiány

Ilyet Ukrajna nem tud és vélhetően nem is akar gyártani, hiszen ehhez nincsenek meg a technikai-technológiai feltételei.  A földi drónok gyártása ugyanakkor beleillik Ukrajna alapvető politikai céljaiba: valamilyen módon

aminek egyik oka a mindinkább fellépő emberhiány a hadseregben. Amit Kijev képes előállítani, az olcsó, egyszerű, akár a kínai nagy alkatrészáruházak által szállított részegységekből összeállított, polgári-katonai földi drónok – ezekre alapozzák a jövőt.