A konyhasót a vádlottak padjára ültették

Az egyik amerikai fogyasztóvédelmi szervezet az év elején bírósághoz fordult, hogy elérje: a konyhasó árusítása, fölhasználása - pontosabban adagolása - kerüljön a legendásan szigorú élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóság (Food and Drug Administration - FDA) rendelkezési körébe.

Az FDA a legújabb tudományos adatok alapján szabályozza, szükség szerint korlátozza a konzervekben, tartósított élelmiszerekben, tésztafélékben fölhasznált só mennyiségét és elrendelheti a csomagolóanyagokon vagy akár az éttermek étlapjain is az egyes ételek sótartalmának föltüntetését. Ez jelentős előrelépést hozna az egészséges táplálkozás elterjesztésében.

De mi is a baj ezzel a legelterjedtebb s az ételeinkből nem nélkülözhető fűszerrel, a sóval? Kinek árt, ha valaki szereti jó alaposan megsózni az eléje tett ételt, gyakran még mielőtt megkóstolná, hogy van-e benne elégséges a nátrium-klorid-kristályokból? A válasz igen egyszerű: mindenkinek. Sajnos mindenkinek árt, ha sósan étkezik. Számítások szerint az Egyesült Államokban évente 150 ezerre tehető az a többlethalálozás, ami az ételek túlzott sózásának rovására írható.

A magas vérnyomás - a hipertónia betegség - önmagában is veszélyes, mert kifejezetten növeli az agyi érkatasztrófák, az agyvérzés, a szélütés különböző formáinak a kockázatát. Még nagyobb a veszély, ha a vérnyomás emelkedésével egyidejűleg a páciens dohányzik, súlytöbblete van, magasabb vérében a "rossz" koleszterin - "LDL"-koleszterin - mennyisége, ha cukorbetegségben is szenved, ha - részben ezek miatt - keveset mozog. Mindezek külön-külön is a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői, de egyidejű előfordulásuk hatványozottan fokozza, előbbre hozhatja az esetleges szélütés, a szívinfarktus vagy a hirtelen szívhalál bekövetkezésének esélyét.

Az, hogy valakinek magas-e a vérnyomása, csak akkor és úgy derül ki, ha megmérik. Szemben sok más betegséggel, a hipertónia legtöbbször nem okoz semmilyen panaszt. A páciensnek évekig lehet emelkedett vérnyomása anélkül, hogy tudna róla. Közben a verőeres rendszerben a magas nyomás károsítja az ereket, a szívet és a vesét, ezért hívják ezt a betegséget "néma gyilkosnak", és ezért fontos, hogy a hipertóniát mielőbb felderítsék. Ráadásul a vérnyomás mérése fájdalommentes, bármikor ismételhető, és ma már igen sok családban van olyan automata műszer, amelylyel a kezelés hatékonysága jól követhető.

Minden országban, ahol mérik az emberek vérnyomását, az derül ki, hogy igen sok hipertóniás nem tud a betegségéről; mások tudnak róla, de kezelésben nem részesülnek, és a magas vérnyomású embereknek csak kisebb hányada az, aki a terápia és a rendszeres gondozás eredményeként eléri a normálisnak számító értéket. Sajnos hazánk sem kivétel: az ábra azt mutatja, hogy a hipertóniás férfiaknak csaknem fele nem tud betegségéről, és még kevesebb jár rendszeres ellenőrzésre. A hölgyeknél a helyzet kissé jobb, de ezen is lehetne, kellene javítani.

Évtizedekkel korábban éppen az orvosok egy része tiltakozott, ha bárki azt javasolta, hogy a beteg önmagának méregesse a vérnyomását. Azt gondolták, hogy ezzel csak hipochondereket nevelünk, fölösleges izgalmat okozunk a betegnek, akinek ettől fölmegy a vérnyomása és agyvérzést kap. Ma gondosan megtervezett vizsgálatok bizonyítják, hogy az otthoni mérés, amikor a páciens vagy hozzátartozója időről időre ellenőrzi a vérnyomást, és beírja egy naplóba, bizonyos szempontból többet mond a betegség alakulásáról, a gyógyszerelés eredményességéről, mint az a vérnyomásérték, amelyet a kezelőorvos rendelőjében tett látogatás alkalmával írnak be a kartonba.

Minden betegséggel kapcsolatban vannak mítoszok, hitek és tévhitek, amelyek alaposan megnehezítik a diagnosztikát és a kezelést. A hipertónia egyes mítoszait - sajnos - mi, orvosok terjesztettük, és ez olyan jól sikerült, hogy igen nehéz most a valós tényeket elfogadtatni.

Ilyen mítosz és tévhit az, hogy a vérnyomás a kor előrehaladtával "automatikusan" emelkedik, és a "normál" érték a szisztolés - a felső - vérnyomás esetén a 100 Hgmm fölötti szám, például hatvanéves embernek 160 Hgmm-es tenzió dukál, tíz évvel később meg 170 Hgmm. A tévhit magyarázata az, hogy amikor a statisztikai gondolkodás mind nagyobb teret kapott, sok embernek megmérték a vérnyomását, és amikor az értékeket korcsoportok szerint föltüntették, az idősebb korosztályokban a tenzió átlagosan magasabb volt, mert a kor előrehaladtával mind többen válnak hipertóniássá. Ma azt mondjuk, hogy kortól függetlenül a normális vérnyomás határa 140/90 Hgmm - ennél kevesebb lehet, de több nem, és bizonyos kísérő betegségek esetén még alacsonyabb vérnyomás elérése a kívánatos - ezt mindig a kezelőorvos döntse el.

Azt is mondják, hogy idősebb korban kifejezetten szükséges, hogy a vérnyomás magasabb legyen, mert akkor az agy és a szív "jobban kap vért". Ez igen veszélyes tévhit, mert a valóság az, hogy sokkal jobb az életkilátása annak, akinek a vérnyomása 130/85 Hgmm, mint annak, akinek 160/100 - kortól függetlenül.

Egy másik, igen elterjedt nézet szerint a magas vérnyomás mindig azt jelenti, hogy valami miatt "fölment a pumpa". Ebben van annyi igazság, hogy az izgalom, düh hirtelen vérnyomás-emelkedéshez vezethet, de a csöndes, nyugodt emberek között is sok a hipertóniás. Azt is mondják, hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszereknek több a veszélye, mint a haszna. Jobb a nem gyógyszeres kezelés: a testsúlycsökkentés, az alkoholfogyasztás mérséklése, a rendszeres testmozgás és - bár a vérnyomással közvetlen kapcsolatban nincs - az esetleges dohányzás abbahagyása.

Ez annyiban igaz, hogy az előbb emlegetett nem gyógyszeres beavatkozásokat a jó eredmény érdekében mindenképp meg kell tenni, de a makacs hipertónia általában csak a megfelelő életmód-változtatások és az egyénre szabott gyógyszeres kezelés együttes hatására javul.

Kövessük a DASH-diétát. A DASH egyike a ma igen divatos betűszavaknak: a "Dietary Approach to Stop Hypertension" vizsgálat nevének kezdőbetűiből adódik, amely tanulmányban étrendi úton igyekeztek a magas vérnyomást megszüntetni. Ha valaki a részletekre is kíváncsi, a DASH honlapján rengeteg adatot találhat, de ezt az amerikai étrendet nem szükséges szó szerint utánozni, viszont érdemes a lényeget megtanulni és megvalósítani.

A DASH alapvetően az a koszt, amelyet ma általában egészségesnek tartunk. Sok zöldség és gyümölcs, teljes őrlésű gabonafélék, mandula és dió, alacsony zsírtartalmú tejtermékek, hal, baromfi, de időnként bármi fogyasztható, amit megkívánunk, csak módjával. A DASH nem egyszerűen étrend, hanem életmód. Az eredeti tanulmányban 459 önként jelentkezőt vizsgáltak, és a vérnyomás már két hét után igen számottevően csökkent, főleg azoknál, akiknek a kiindulási érték magas volt. Javult a vér koleszterinszintje is.

Az eredeti DASH-étrend a konyhasófogyasztást nem korlátozta, de egy második tanulmány során a vizsgált személyek különböző sótartalmú ételeket kaptak. A vérnyomás csökkenése abban a csoportban volt a legjelentősebb, amelyikben a sóbevitel nem haladta meg a napi 1500 mg értéket, ez - persze - lényegesen kevesebb annál, amit főleg a tartósított élelmiszerekkel és a kenyérfélékkel naponta elfogyasztunk.

Ha valakiről kiderül, hogy hipertóniás, meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy életének hátralévő részében figyelni kell a vérnyomását, az étkezését - különös tekintettel a sószegény étrendre -, a testsúlyát, naponta ajánlatos 30-60 percet gyalogolnia, és az orvos által ajánlott időben bevenni a gyógyszereket. Egy életre szóló program, de érdemes belevágni, hogy hosszú életre szóló program legyen.