Kóka: "Az érintettek tudják a legjobban"

Milyen feladatai vannak a politikának, a gazdaságpolitikának a gazdaság versenyképességének alakításában?

Először is szögezzük le, a politikának semmiféle szempontokat nem kell meghatároznia, az üzleti élet meghatározza a saját szempontjait. Többször majdnem belerokkantunk abba, hogy a politika akarta meghatározni a versenyképesség szempontjait. A politikának, gazdaságpolitikának az a legfontosabb feladata, hogy a gazdaságot kiszámítható pályán tartsa. A mai ilyen.

Mégis folyamatosan konszenzuskeresésre szólítja fel a politikát is. Minden konszenzusteremtő szándéknak az a célja, hogy kiszámítható pályán tartsa a gazdaságot. Ugyanezt célozza a fejlesztéspolitika és a pályázatok, támogatások is. Ám egy dolog biztos, a piaci folyamatokba nem szabad beavatkozni. A támogatáspolitikának az a feladata, hogy horizontális struktúrákba terelje például a befektetéseket - ilyen a foglalkoztatás, az oktatás, a fizikai tőke, a befektetésösztönzés -; nem az, hogy egyes vállalkozásokat támogasson. A logisztika például jó lehetőségeket kínál Magyarországon, ám ebből nem következhet az, hogy X. vagy Y. céget ekkora vagy akkora összeggel támogatunk. Így ugyanis nem lehetne kiszűrni a szubjektív megítélést a támogatáspolitikából. Így tehát a logisztikai célokat szolgáló oktatási, infrastrukturális, informatikai fejlesztéseket kell támogatnunk.

Ez azt jelenti, hogy meg kívánják változtatni a jelenlegi pályázati, támogatási rendszert?

Át szeretném azt alakítani egy normatívabb, egyenlőbb, áttekinthetőbb, a cégek szélesebb köre által is igénybe vehető rendszerre. Hogy ne szólhasson egy pályázati rendszer - amilyen például a Széchenyi-terv volt - arról, hogy néhány, a politikai elithez közel álló cég jelentősebb támogatást kap, mint más vállalkozások. A politika ilyen módon nem avatkozhat ugyanis be a cégek életébe.

Mikortól várható a rendszer átalakítása? Jövőre?

A jövő évtől még nem tud megváltozni az elfogadott operatív programok miatt. A II. Nemzeti fejlesztési tervben azonban már új rendszert szeretnék. A közelmúltban Matolcsy Györgygyel közösen vettem részt egy konferencián, s kiderült, például abban is egyetértünk, hogy nem szabad az adóforintokat direkt támogatásokra visszafordítani.

Ön több "fronton" és több területen konzultál vagy igyekszik konzultálni - egyrészt a politikai tényezőkkel, másrészt az üzleti világ képviselőivel. Ha "csak" a gazdasági pályán tartás a cél, akkor mi a hasznuk ezeknek a konzultációknak?

Ezek kiemelkedően hasznos konzultációk, hiszen a többi közt a szabályozási, végrehajtási kérdések megválaszolásában is támpontot kínálnak. Az érintettek tudják a legjobban, mi segítené elsősorban a vállalkozásokat. Például a kamarákkal és az iparszövetségekkel konzultáltunk, mielőtt összeállítottunk egy tizennégy pontos csomagot a kis- és középvállalatok számára. Korábban nem értettük, miért nem működtek a hitel-, mikrohitel-konstrukciók; az Iposz és a kamarák elmondták, s a lehívás feltételeinek megváltoztatása óta hihetetlenül látványosan kezdett el működni a konstrukció. Az üzleti világ abban is sokat tud segíteni, hogy a politika, gazdaságpolitika megértse, milyen területen, ágazatban vannak kiemelkedési lehetőségei a gazdaságnak, s hogy jelezzék, mit tekintenek ők húzóágazatnak. Ez segít abban, hogy jó irányba áramoltassuk a forrásokat. Ilyen támogatáspolitika kialakításához, működtetéséhez elsősorban a gazdasági szereplőkkel kell megtalálni a megegyezést. Ez sokkal jelentősebb, mint az, hogy négyre növeljük a gazdasági nyilatkozatot aláíró pártok számát.