Korszerű kötszerek, jó sebkezelés

A mindennapi élet számos területéről tudnánk példákat sorolni, amikor az olcsóbb áru - akár hosszú, akár rövid távon - valójában többe kerül, mint a drágább, a jobb minőségű. Legyen szó ruhaneműről, DVD-lejátszóról vagy akár görögdinnyéről. Miért lenne mindez másképp az egészségügyben, például a sebkezelő kötszerek terén?

A felnőtt népesség több mint egy százaléka krónikus sebektől szenved, s nem csupán a minőségi gyógykezelés szempontjából fontos a korszerű sebkötözés, de költséghatékony is.

Ecsetelés, mull-lap, mullpólya, ragtapasz. Évtizedek óta ezeket használjuk sebkezelésre, még akkor is, ha a kötszer hamar átázik, és a sebváladék szennyezi a ruhát, ágyneműt és a kellemetlen szagokat is átengedi. Ezt használjuk akkor is, amikor korszerű kötszerek állnak rendelkezésünkre. És akkor is, amikor az olyan országokban, ahol fejlett a gazdaság és egészségügy világszerte már a sebek 80 százalékára korszerű kötszereket tesznek, hisz bizonyítottan költséghatékonyak. Akkor mi miért ragaszkodunk a megszokotthoz? Mert olcsó. Igaz, hogy csak a következő kötéscseréig.

A felnőtt lakosság több mint egy százalékának életét nyomorítják meg a krónikus sebek. Lábszárfekély, felfekvés, diabéteszes lábsebek. A hazai gyakorlat szerint a beteg - a seb váladéktermelésétől függően - naponta, másnaponta kivárja a sorát a sebészeti szakrendelésen, ahol átkötik, és ez hetente többször ismétlődik, hónapokon, sokszor éveken keresztül.

A klasszikus - mull alapú - kötszerek az ún. dry-to-dry (száraztól a szárazig) kötözést valósítják meg. Sajnos ma Magyarországon még mindig ez az általánosan elterjedt gyakorlat. A száraz gézlap felszívja a váladékot, az azután elpárolog a felületéről, a kötszer pedig beleszárad a sebbe. Kötözéskor a sebfelületen lévő, a kötszerbe beszáradt elhalt szöveteket is eltávolítják. Igen fájdalmas, ritkán javasolt eljárás. Az elhalt szövetek eltávolítására alkalmasabb az éles kimetszés vagy az elhalt szöveteket elfolyósító és a sebalapot feltisztító korszerű, nagy víztartalmú hidrogél kötszerek. Lényegesen kevesebb fájdalommal jár a wet-to-dry kötözés, amikor a gézlapot sóoldattal átitatva kell a sebre helyezni. Az, hogy a klasszikus kötszereket alkalmazzuk minden sebre, kicsit olyan, mint ha minden nebulót ugyanabba a méretű és fazonú kék iskolaköpenybe próbálnánk belekényszeríteni.

A korszerű kötszereknek éppen az a nagy előnyük, hogy nem uniformizálják a sebkezelést, hanem annak jellegétől, váladéktermelésétől, a váladék milyenségétől és mennyiségétől, de még a seb elhelyezkedésétől függően is választhatunk közülük. Hiszen a sebgyógyulás különböző fázisaiban más és más mikrokörnyezet szükséges az optimális javuláshoz. Persze ezek a kötszerek darabonként lényegesen drágábbak, mint a hagyományos mull-lap. Nézzük azonban meg, miként is lehet költséghatékonnyá tenni a sebkezelést a segítségükkel.

Az első és leglényegesebb szempont: ha egy seb hónapokon, éveken át nem gyógyul be, akkor akármilyen olcsó is a felhasznált kötszer, az pénzkidobás. A költséghatékonysági számításokkor gyakorta csak a tényleges sebfedő anyag árát számítják, ám nem veszik figyelembe, hogy a mull-lap másodlagos kötözőanyagot - mullpólyát, csőhálókötszert, ragtapaszt stb. - is igényel. A korszerű kötszerek közt vannak öntapadók, például a filmkötszerek, hidrokolloid és hidropolimer lapok. Ezek fölé semmilyen egyéb sebet fedő nem szükséges.

Lássuk, mi kerül közvetlenül a sebre. Hagyományos kötözésnél a sérült felületet valamilyen - olykor több - dezinficienssel is ecsetelik, krémeket, kenőcsöket raknak rá, még akkor is, ha nem fertőzöttek. Nem is beszélve az antibiotikum tartalmú szerek indokolatlan alkalmazásáról. Ez a helytelen gyakorlat antibiotikum-rezisztencia és -allergia kialakulásához vezethet. Korszerű sebkezelő anyagok esetén a nem fertőzött sebeknél elegendő az élettani sóoldatos lemosás, ennek előnye nem csupán az olcsóság. A közvetlenül a sebfelületen alkalmazott fertőtlenítő hatású anyagok nemcsak a baktériumokat pusztítják el, hanem sejtölő, citotoxikus hatásuk révén a frissen képződött, a gyógyulást elősegítő enzimfehérjéket és sejteket is. Ezzel hátráltatják a sebgyógyulást, megnyújtják annak idejét.

Speciális esetet képeznek a fertőzött sebek. A gyógyítás beindításának első lépése a fertőzés leküzdése, az elhalt szövetek eltávolítása, a tiszta, sarjadó sebalap megteremtése. A fertőzött sebek lokális antibiotikum-kezeléséről már szóltam. Antibiotikum - ha szükség van rá - szisztémásan adandó. Elfertőződés esetén sokkal hatékonyabbak az ezüst-ion tartalmú kötszerek, amelyek akár napokig is a seben hagyhatók, emellett megfelelő kontrollal az antibiotikum adása is megspórolható velük.

És ha már a kötszerek seben tarthatósági idejénél tartunk: a mull-lap közismerten kevés váladékot tud megkötni, ezért az ilyen sebeknél több rétegben teszik fel, esetleg még papírvattát is raknak fölé, majd a pólya következik. Erősen váladékozó sebeknél ez órák alatt átázik, és akár 2-3 kötéscserét is szükségessé tesz (tenne!) naponta.

A nagy nedvszívó képességű párna- és algarost tartalmú alginát kötszerek, valamint az új csoportot jelentő hidrofibrilláris rostkötszerek, illetve a hermetikus sebzárást biztosító, nedves sebkezelésre való hidrokolloid és hidropolimer kötszerlapok kihordási ideje napokban mérhető. A sebváladék mennyiségétől függően akár 4-5 napig is fent hagyhatók. Az átázott, csatakos kötszerek esetén nem szabad megfeledkeznünk még egy lényeges költségről: a ruhák, pizsamák, ágyneműk cseréjéről, mosatásáról. És ez igaz kórházban lévő és otthon ápolt beteg esetén egyaránt. A hidrokolloid és hidropolimer lapok, amelyek szabadon kombinálhatók például alginát, illetve ezüsttartalmú kötszerekkel, nem engedik át a nedvességet. Sem a sebváladékot, sem a vizet. Ennek óriási előnye, hogy a beteg lezuhanyozhat, kötéssel a testén. Azt ne is forintosítsuk, hogy ez mit jelenthet egy kórházban, ahol a nővérnek épp emiatt nem kell mosdatnia a beteget. Nézzük ezt "csak" a beteg oldaláról, akinek a komfortérzete egészen más, ha rendesen tisztálkodhat.

És tudom, az is csak a beteg oldalát érintő szubjektív dolog, hogy a korszerű kötszerek csökkentik a fájdalmat, sőt, mivel nem ragadnak a sebbe, a kötözéskor fellépő fájdalmat is. Bár ez kivételesen ismét forintosítható, ha azt nézem, mennyi fájdalomcsillapítót igényel a beteg, fizesse azt akár a kórház, akár a társadalombiztosító.

De miért hatékonyabbak valójában a korszerű kötszerek, mint a hagyományos sebkezelő anyagok? Mert a gyógyuláshoz nélkülözhetetlen, optimális mikroklímát (páratartalom, kémhatás, oxigénkoncentráció, ionösszetétel, hőmérséklet stb.) alakítanak ki a seb felületén; ott tartják a sebváladékot, amely a szervezet által termelt, a gyógyuláshoz nélkülözhetetlen enzimeket és sejteket tartalmazza; lassan, folyamatosan, hatékony koncentrációban szabadulnak fel belőlük az antibakteriális hatású anyagok, ha ilyet tartalmaznak.

Sorolhatnám tovább a korszerű kötszerek költséghatékonyságát bizonyító tényeket. Azt, hogy a beteg maga végezheti el otthon a kötözést, mert a kötéscsere egyszerű, és ha a beteg nem megy egy kötéscseréért orvoshoz, azzal alkalmanként minimum 700-1200 ambuláns pontnak megfelelő forintösszeget spórol meg a szűkös keretekkel gazdálkodó OEP, hogy a gyorsan gyógyuló seb rövidebb kezelési (kórházi és járóbeteg-ellátáson belüli) időt igényel, hogy kevesebb a munkából kiesett, táppénzen töltött idő, hogy felszabadulnak a túlterhelt rendelők, ha kevesebb a kötéscsere, hogy utazási költséget spórol a beteg vagy az őt szállító hozzátartozó. De nem teszem. Szerintem nem véletlen, hogy Európa nyugati felén a korszerű, drágának mondott kötszerekkel kötözik a sebek túlnyomó többségét. Lehet, hogy mégis ők számolnak jól? Becslések szerint a korszerű kötszerekkel mintegy fele költségen gyógyíthatók meg a krónikus sebek.

Mindössze egy betegemen tudtam hozzávetőleges költséghatékonysági számítást végezni. A 62 éves beteget egy 1 centiméter átmérőjű, vénás eredetű lábszárfekéllyel kezelték több mint egy éve, aki a hagyományos száraz sebkezelés mellett még rendszeres szoftlézerkezelésben is részesült. A korszerű kötszerrel sebe 19 nap alatt begyógyult. Ezalatt öt alkalommal jelent meg rendelésen, durván 6000 "pontért" - körülbelül ennyi forintot fizet érte az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Az összes kötszer- és rugalmas pólya költsége mintegy 12 200 forint volt, ebből 10 400 forint az OEP-re, 1800 forint a betegre hárult. Ez nem éri el a 20 ezer forintot.

Sajnos nem tudom pontosan, mennyibe került a betegnek és az OEP-nek a megelőző 13 havi kezelés. De ha a jelenlegi kötszerárakkal számolunk, heti egyszeri lézeres kezeléssel, másnaponkénti kötéscserével (mull-lap, mull-pólya, ragtapasz), kenőcsök, dezinficiensek nélkül, akkor az egy éven át tartó kezelés teljes költsége - szerényen számolva is - meghaladja a 90 ezer forintot. Egy évre vetítve talán nem is olyan sok. Csak kár, hogy a seb nem gyógyult be. Így ez ablakon kidobott pénz volt.