Lassan javulnak az életkilátások
Hazánkban a születéskor várható élettartam 1993 és 2004 között 3,7 évvel nőtt, és elérte a 72,8 évet, annak eredményeként, hogy a halálozások száma mintegy 18 ezerrel csökkent, miközben a népesség öregedett. Ezek az adatok meggyőzően bizonyítják, hogy a halálozási viszonyok és az életkilátások nagymértékben javultak az utóbbi tizenegy évben.
A kedvező változások ellenére még ma is vezető halálok a szív-ér rendszeri és a daganatos megbetegedés, és interkontinentális különbségek vannak a magyar lakosság életkilátásaiban. Az elmúlt évtizedben érzékelhető változások következtek be az életmódban, részben azért, mert egyre többen tudják, hogy az egészség megőrzése az életmódtól is függ, de azért is, mert például a táplálkozásban és a szabad idő eltöltésében sok ember számára a lehetőség is megteremtődött az egészségtudatos, jó döntésekhez. Emellett mind a megelőző, mind a gyógyító orvoslás jelentősen hozzájárult az életkilátások javulásához. Egy évtized alatt azonban nem lehet megszüntetni a közegészségügyi viszonyokban a 20. század folyamán mindvégig fennálló elmaradottságot, amely az 1970-80-as években súlyos válsággá mélyült.
Történelmi távlatban érthető csak, hogy a jelenlegi életkilátások még mindig öt és fél évvel rosszabbak, mint az Európai Unió 2004. évi bővítését megelőzően az akkori EU15 átlaga, de körülbelül három évvel roszszabb annál is, mint ami az egy főre jutó hazai össztermékkel (GDP) mért gazdasági fejlettség alapján várható lenne. Ez utóbbi fejlemény kiváltképpen figyelmeztet arra, hogy az életkilátásokat illetően az ország teljesítménye elmarad az egyéb területeken elért értékektől. A lényeg azonban az, hogy a várható élettartam hosszabbodása visszafordíthatatlan és a fejlődés fenntartható.
Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az életesélyek javulása valószínűleg egyenlőtlen lesz: kedvező és kedvezőtlen évek, esetleg időszakok váltják majd egymást. Mindezt figyelembe véve hozzávetőleg másfél-két évtized alatt érheti el a magyar népesség várható élettartama az EU15 jelenlegi átlagát. Lényegében jelenleg minden életkorban jobbak az életkilátások, mint egy évtizeddel ezelőtt; ez a megállapítás az egyébként kritikus egészségi állapotú középkorú és idős férfinépességre is vonatkozik.
Igazi, történelmi jelentőségű áttörés a szív- és érrendszeri h-alálokok csökkenésében következett be. Ebbe a betegségcsoportba tartozik - többek között - a szívkoszorúér-betegség, amelynek heveny, az ér elzáródásával járó formája okozza a szívizom elhalását - amelyet a köznyelv szívinfarktusként ismer -, a különböző szívbillentyűhibák, az agyérbetegségek - közöttük az agyvérzés -, az általános érelmeszesedés, végül az egyik leggyakoribb népbetegség: a magas vérnyomás.
Hazánkban minden második ember a szív- és érrendszer valamely betegségében hal meg. Nem véletlenül: az ezek kialakulásában meghatározó kockázati tényezők nagy gyakorisága magyarázza a keringési rendszer betegségeiből származó, a nemzetközi összehasonlításban igen magas halandóságot. Ezek a rizikófaktorok - egyebek mellett - az egészségtelen, állati zsiradékban gazdag táplálkozás, a dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, valamint az elhízás; a magas koleszterinszint, a cukorbetegség és a magas vérnyomás egyszerre betegség és kockázati tényező.
Az utóbbi években végzett vizsgálatok szerint kedvező - bár egyelőre csak szerény - változások következtek be a táplálkozásban, valamivel kevesebb férfi dohányzik, és bizonyos jelek arra utalnak, hogy csökkenhetett az alkoholabúzusban, illetve -betegségben szenvedők száma. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a halandósági mutatók javulása főleg az eredményes gyógyszeres kezelés és az időben történő, sikeres orvosi beavatkozás eredménye. Ennek tudható be, hogy az utóbbi évtizedben például a szívinfarktusban meghaltak száma 15 ezerről kevesebb mint 10 ezerre csökkent. Mindaz, ami Magyarországon jelenleg a szív- és érrendszeri betegségek halálozási viszonyainak javulásában megfigyelhető, Észak-Amerikában és Nyugat-Európában három-négy évtizeddel ezelőtt kezdődött, illetve következett be. Mivel hazánkban sok olyan gyógyszer áll rendelkezésre, amely 30-40 évvel ezelőtt nyugaton sem létezett, valamint az eszközös orvosi diagnosztika és terápia is sokkal fejlettebb, mint régebben, minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy nálunk a fejlődés gyorsabb lesz, mint Észak-Amerikában, illetve Nyugat-Európában volt. A daganatos betegségek okozta halandóságban még nem tapasztalható kedvező fordulat, de a molekuláris biológiai és genetikai kutatások felhasználása a megelőzésben és a gyógyításban már a nem túl távoli jövőben nagymértékben csökkentik a halálozások gyakoriságát.
Nem hagyhatók figyelmen kívül a halálozási viszonyokban és az életkilátásokban meglevő nagy társadalmi-gazdasági különbségek. Hazánkban a gazdasági-társadalmi-politikai elitnek nemcsak az életkörülményei, de az életkilátásai is hasonlók a nyugat-európai országokban élőkéhez, azonban a rendszerváltás vesztesei, a mindig is nehéz helyzetben lévő, kis jövedelmű, alacsony iskolai végzettségű, kétkezi munkások életesélyei olyanok, mintha valamely afrikai vagy ázsiai országban élnének. Néha - például a budapesti kerületek esetében - a két népességcsoport lakóhelye közötti földrajzi távolság csak néhány kilométer, az életkilátásokat tekintve azonban interkontinentális.
