Gyűlnek az adatok és újabb bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a fejlett világban az emberek legnagyobb hányadát veszélyeztető szív-ér rendszeri betegségek egyik fő rizikótényezője a koleszterin. Napjainkban már a koleszterin-anyagcsere meghatározó génjeinek vizsgálatában is rohamléptekkel halad előre az orvostudomány.

Az elmúlt évtized vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutottak az orvos tudósok, hogy a vér koleszterinszintje 5 mmol/l alatt gátolja az érelmeszesedés kialakulását. Az életmód, a táplálkozás megváltoztatásával, valamint a gyógyszeres kezelés bevezetésével az erek meszesedése megáll, az esetek kis részében pedig visszafejlődik. Ennek megfelelően az egyesült államokbeli és az európai orvosi ajánlások ezt a koleszterinszintet célozták meg terápiás javaslatukkal.

Néhány, nagy csoporton végrehajtott és sztatin típusú koleszterinszint-csökkentő gyógyszert alkalmazó klinikai vizsgálat arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan pácienseknél - és ezek relatíve jelentős számban fordulnak elő a népesség egészében -, akiknél az érbetegség 5 mmol/l alatti vérkoleszterinszint mellett alakult ki, a koleszterinszint további csökkentése szükséges a kialakult betegség visszafordításához. Ez különösen azokban az esetekben volt igaz, ahol annak súlyos formája - szívizomelhalás, agyi erek elzáródása - jelentkezett.

Mindezek a vizsgálatok arra is felhívták a figyelmet, hogy az ideális vérkoleszterinszint igen nagy valószínűséggel jóval az 5 mmol/l alatti régióban keresendő. Az is beigazolódott, hogy a vér koleszterinszintjének, ezen belül is egy koleszterinszállító fehérjének, az LDL-nek (very low density lipoprotein, nagyon kis sűrűségű zsírszállító fehérje) erőteljes csökkentése szükséges ahhoz, hogy a koleszterinfelrakódások (plakkok) növekedése megálljon, illetve visszafejlődésük megkezdődjön. Az artériákon belüli ultrahangvizsgálatok azt igazolták, hogy ezek a folyamatok csak akkor következnek be, ha az előbb említett LDL szintjét legalább 50 százalékkal csökkentjük, ez a vér koleszterinszintjére vonatkozóan megközelítette a 3,5-4 mmol/l-es értéket. Ennek a rendkívül alacsony szintnek a jelentőségét bizonyították azok a vizsgálatok, amelyek a természeti népek vérkoleszterinszintjét hasonlóan alacsony koncentrációs értékben jelezték, s akiknél az érelmeszesedés szinte ismeretlen.

2004 nyarán - az amerikai ajánlások kiegészítéseképpen - vezető tudósok tollából megjelentek azok a vélemények, hogy a súlyos érbetegekben a vér koleszterinszintjét 3,5 mmol/l körüli szintre kell csökkenteni ahhoz, hogy eredményesen megakadályozzuk a betegség progresszióját, illetve a folyamat viszszafordításában reménykedhessünk.

A legnagyobb kihívást azonban a koleszterin szintjének az az erélyes redukálása jelenti, amellyel az ajánlott - a fejlett világ átlagos vérkoleszterinszintjéhez képest -, rendkívül alacsony érték elérhető.