Reformokat!

Fekete István / A Joint Venture Szövetség felügyelő-bizottságának elnöke:
1. Az elmúlt év megítélése meglehetősen vegyes. Ennek magyarázata, hogy a versenyképesség erősítéséért tett erőfeszítések részben még nem éreztetik hatásukat, másrészt pedig a gazdasági mindennapokra rányomja bélyegét a politikai konszenzus hiánya, ez meg-megújuló, egyre élesebb vitákban (például az euró bevezetése, a privatizáció, legújabban a körbetartozás jelensége) is érezteti hatását, és hektikussá teszi a nyugodt, kiszámítható légkört igénylő gazdaság környezetét.
2. A Joint Venture Szövetség tagjai jórészt gazdaságélénkítő intézkedésekként élték meg, illetve értékelték a száz lépés programját. Örvendetesnek tartjuk, hogy a gazdasági tárcánál fogadókészséget tapasztaltunk a pályázatokat illetően: amint a JVSZ jelezte a minisztériumnak, hogy a képviselt vállalatok anomáliákra panaszkodnak a határidők, elbírálási procedúra kapcsán, volt olyan tapasztalatunk, hogy konkrét ügyben a tárcánál néhány napon belül orvosolták a problémát. Pozitívumként lehet említeni egyebek mellett még a reálszféra versenyképessége ellen ható bürokratikus eljárások bizonyos mértékű csökkenését vagy a foglalkoztatási könnyítéseket, ugyanakkor ezek nem helyettesítik az államigazgatás rendbetételének halaszthatatlan szükségességét, nevezetesen az állami szerepvállalás mértékének társadalmi konszenzuson alapuló rögzítését és az állami szféra hatékonysága érdekében az ott dolgozók teljesítménymérésének bevezetését. Egyben a legfőbb hiányosság és hátráltató tényező ezen reformok el nem indítása.
3. Látni kell, hogy azok az igények, amelyek egyszerre kívánják az adók csökkentését és a költségvetésből juttatott források emelését, ellentétesek egymással. Jelentős szigorításra lenne szükség, azonban az adók emelése, a kiadási oldal lefaragása nem járható út. Ehelyett az adó- és járulékalap szélesítése jöhetne szóba megoldásként. Elengedhetetlen lenne az állami gazdálkodás átláthatóságának erősítése, hiszen az adófizetők csak így tudnák követni, mire fordítja a kormányzat a befizetett közterhet. Ezeken kívül a következő évtől legfőképpen azt várjuk, a választások után (bármelyik párt legyen is a kormányalapító) haladéktalanul el kell indítani a közszféra reformját, a nagy elosztó rendszerek rendbetételét. Az infrastruktúra, mindenekelőtt az autópálya-építések és a megkezdett fejlesztések lendületes folytatása és az oktatásnak a vállalati igényekhez való idomítása nélkül nem jönnek új befektetők. Az üzleti szféra igényli az EU-alapok hatékony felhasználását lehetővé tevő szabályok további egyszerűsítését és vállalkozásbarátabbá tételét, a kapcsolódó szabályozók és intézmények munkájának összehangolását.
Lepsényi István / A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének soros elnöke:
1. A 2005. év vegyes képet mutatott az üzleti szféra szemszögéből. Az ágazatok nagy többségében a gazdaság élénkülése hozzájárult a vállalkozások forgalmának, nyereségének növekedéséhez. Az ipar, az építőipar területén ez jól érezhető volt, ugyanakkor a fuvarozás, kiskereskedelem területén válságszintet értek el a problémák. A hazai és a multinacionális cégek jó teljesítése széles körű vállalkozói körre gyakorolt kedvező hatást. A külföldi tőke beáramlása érezhetően elmozdult a keleti országrészek irányában.
2. A gazdaságpolitika területén kisebb kihatású kedvező változások történtek. Összességében a forint viszonylagos stabilitása volt a legfontosabb, emellett a csökkenő infláció is jó hatást gyakorol a gazdaságra. A száz lépés program keretében ismertetett adó- és illetékcsökkentési elképzelések jó irányban mutatnak, ezek megvalósítása ösztönzően hat majd a gazdaságra, ha nem következik be a választási évben ismételten kontrollálatlan osztogatás. A gyakorlatilag mögöttünk álló esztendőben több kisebb-nagyobb mértékben zavaró gazdaságpolitikai intézkedés történt, ezekre példaként lehet említeni, hogy az áfa-visszaigénylés visszatartása a mai napig tartó likviditási, körbetartozási problémát okozott a vállalkozóknak. A jogszabályok év közbeni módosításának szükségessége (elég csak a természetbeni juttatásokra rakódó közteher emelésére gondolni) szintén nehezen érthető. A pályázatok elbírálása lassú, az elnyert pénzek kifizetése – pontosabban ki nem fizetése millió bürokratikus akadály miatt – szintén sok frusztráció forrása.
3. Ami a jövőt illeti, 2006-ban erősíteni kell a vállalkozóbarát környezetet. Ehhez kiszámítható gazdaságpolitika „dukál”, párhuzamosan a vállalkozókat sújtó tehernek (elsősorban az élőmunka költségeinek) legalább a környező országok adó- és járulékterhei szintjére való csökkentésére is elengedhetetlennek tűnik. Szükség van a magyar vállalkozókat is helyzetbe hozó közbeszerzésre, megbízható pályázati rendszerre, határidőre történő kifizetésekkel. Fel kell készülni a nagy elosztó rendszerek átalakítására és a hatékony államigazgatás elveinek gyakorlati beindítására. Jó jel a Széchenyi-kártya hitelkeretének megemelése 25 millió forintra, hasonló megoldást kell találni a kisvállalkozók beruházásaihoz szükséges hosszabb lejáratú hitelek biztosítása érdekében. Az innovációs alap által biztosított lehetőségekkel ösztönözni kell a húzóágazatok – többek között az infokommunikáció, a jármű-, a gyógyszeripar – kutatás-fejlesztési tevékenységének növekedését, a kkv-k bevonását az innovációs folyamatokba. Azzal is számolni kell, a 2006-os év a vállalkozások további növekedésével jár együtt, de erősödni fog a konkurencia az EU-ból.
Vereczkey Zoltán / A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke:
1. Az idei év – sajnos – nem érte kellemes meglepetésként az üzleti szférát, hiszen 2003-at tekintve kiinduló évként, az adó- és járulékterhek folyamatos növekedését regisztrálhattuk. A tavalyi változások 95-100 milliárd, a 2005. éviek ismét 100 milliárd, a 2006-os elvonási környezet pedig újabb 40 milliárd forint terhelést jelentettek, illetve jelentenek a vállalkozások számára. A magyar cégek versenyképességének javítása érdekében tett intézkedések mindezt nem ellensúlyozták. Mindenféleképpen kiemelendő, hogy az év eleji jogos áfa-viszszaigénylések kifizetésének késedelme jelentős mértékben hozzájárult az elviselhetetlen mértékű körbetartozások kialakulásához.
2. A reálszférát a beruházásösztönző, munkahelyteremtő és exporttámogató gazdaságpolitika hiánya egyértelműen hátrányosan érintette. Hogy pontosan milyen gazdaságpolitika zajlott az országban, arra vonatkozóan nehéz lenne definíciót alkotni. Annak ellenére, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás aláírásával hazánk vállalta az euró – jövőbeli – átvételét, ehhez a hiány csökkentése elengedhetetlen, a benyújtott konvergenciaprogramokban pedig ígéretet tett a kormányzat az államháztartási deficit évenkénti lefaragására, a valóságban ezzel ellentétes folyamat zajlott le. A 2006. évi, a parlament által nemrég elfogadott költségvetés sem változtat ezen a tendencián, annak ellenére, hogy az államháztartás reformjának megvalósításában minden vezető hazai és nemzetközi szervezet egyetért.
3. Mint kamarai vezető azt várom, hogy lesz olyan politikai erő Magyarországon, amelyik felismeri: az államigazgatás költségei csak oly módon csökkenthetők érdemben, ha megindul a gazdasági kamarák részére történő közigazgatási feladatok átadása. Ezzel párhuzamosan örvendetes lenne, ha csökkenne az állam újraelosztó szerepe és megindulna a gazdasági növekedést lehetővé tevő, azt megalapozó valós adócsökkentést tartalmazó gazdaságpolitika.
Szűcs György / Az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke:
1. Az idei esztendőt elsősorban az alkalmazkodás évének lehet nevezni az Európai Unió által támasztott, illetve hazánk tagságából fakadó követelményekkel szemben. Egyértelműen érzékelhető, hogy – közvetlen környezetünket tekintve – erősödik az osztrák, lengyel és szlovák expanzió, ezek az országok a világpiacon értékesített áruk és szolgáltatások előállításából egyre nagyobb arányban veszik ki részüket. Az uniós pályázatokat illetően még mindig a tanulás évéről beszélhetünk, és ezzel kapcsolatban azt sem szabad elfelejteni, hogy a hazai vállalkozások azt is kénytelenek voltak megtanulni, a pályázati pénzek kifizetésének esetleges csúszásakor hogyan lehet áthidalni az átmeneti forrásszűkét.
2. A gazdaságpolitika 2005-ben alapvetően hátráltatta az üzleti szféra életét. Elég csak a tavaly indult áfavisszatartásra gondolni, amely nemcsak a közvetlenül érintett 60 ezer körüli, közösségi adószámos céget hozta nehéz helyzetbe, hanem az üzleti kapcsolatok révén a vállalkozások szélesebb körére is kiterjedt késve fizetés, körbetartozás formájában. A pályázatokon támogatásban részesült cégek számára pedig nehézséget okozott, hogy az arányosítási kötelezettség miatt az áfa egy részét nem vonhatták le. Kedvezőnek mondható, hogy ez a szabály jövőre megszűnik. A magyarországi közbeszerzéseken a hazai tulajdonú mikro- és kisvállalkozások a szabályok merevsége miatt szinte egyáltalán nem indultak eséllyel.
3. Ami a 2006-os évet illeti, a vállalkozói szféra ösztönzést vár a gazdaságpolitikától: általános tehercsökkenésre van szükség, ehhez nem járható út, hogy a kormányzati döntéseket bevételi szempontok motiválják, így pedig az egyik adókulcs csökkenését egy másik közteher növelésével váltanák ki. Ezt az is indokolja, hogy az uniós pályázatokon való sikeres szerepléshez – az önkormányzatokhoz hasonlóan – az üzleti szereplőknek önrésszel kell rendelkezniük. A meghirdetett ötéves adócsomag jövőre életbe lépő elemei közül a cégek szempontjából a legmarkánsabb a normál áfakulcs csökkentése, ettől forgalombővülésre számítunk. Remélhetőleg jövőre tisztázódik a helyi adók szerepe és mértéke, valamint a nem EU-konform közterhek sorsa. A pártok közötti megegyezés szükségességét veti fel az EU nemrég elfogadott, 2007–13 közötti költségvetése, hiszen olyan gazdasági programot kell kidolgoznia hazánknak, amely segít a lehető legnagyobb arányban lehívni a rendelkezésre álló közösségi forrásokat, kibontakoztatni a magyar vállalkozások kreativitását. Napirenden kell lennie az adó- és a közigazgatási reformnak. Továbbá a hazai cégeket segítő, a foglalkoztatás növelését ösztönző kormányzati tevékenység is elengedhetetlen.

A gazdasági érdekképviseletek tisztségviselőihez az alábbi három kérdést intéztük:

1. Milyen volt az idei esztendő vállalkozói szempontból?

2. A reálszférát hogyan segítette, vagy éppen ellenkezőleg, bizonyos ügyekben hogyan hátráltatta a gazdaságpolitika?

3. Az üzleti szféra mit vár a következő évtől? -->