A Fidesz akár kétszer annyi egyéni mandátumot szerezhet, mint az MSZP!
A mandátum-számítás a januári kutatási adatokra támaszkodó szakértői becslések szerinti négy forgatókönyv alapján készült. A négy forgatókönyv a szakértői becslések alapján az SZDSZ kétféle szerepét feltételezi. Az első, második és negyedik forgatókönyv szerint az SZDSZ nem lépi át a parlamenti küszöböt, a harmadik forgatókönyv szerint pedig 5 százalékos országos összesített listás szavazataránnyal éppen csak átlépi a küszöböt. Lényegében tehát három kétpárti és egy hárompárti parlament szimulációs tesztjét közlik a táblázatok.
Az első forgatókönyv a Fidesz mérsékelt, 2 százalékpontos országos összesített listás előnye mellett kialakuló kétpárti parlamentet feltételez. A Fidesz-KDNP választási szövetség ebben az esetben a legnagyobb valószínűséggel 20 mandátummal többet szerezne az MSZP-hez képest, a kétpárti struktúrában tehát a megalakuló jobbközép kormány ilyen mértékű parlamenti többségre támaszkodhatna. A szimulációk jelezték, hogy az SZDSZ kiesése kedvezőtlenül érintené az MSZP választási eredményét, jóllehet a modell azzal kalkulált, hogy a második fordulóban a kiesett SZDSZ-es jelöltek támogatóinak legalább 50 százaléka a bent maradó MSZP-s jelöltre adná voksát. Az MSZP számára a forgatókönyvnél a jelentős számú kompenzációs listáról szerzett mandátum mérsékelné a Fidesszel szembeni hátrányt. A második forgatókönyv jelentősebb, 6 százalékpontos Fidesz-KDNP szavazatelőnnyel számol. Ebben a forgatókönyvben sem sikerül az SZDSZ-nek átlépnie az öt százalékos küszöböt, és más párt számára sem adódik lehetőség a bejutásra. Ebben az esetben a Fidesz által alakítandó jobbközép kormány már 40 mandátumos előnyre támaszkodhatna a szintén kétpárti parlamentben. Az MSZP kompenzációs listáról szerzett mandátumainak száma itt ugyan magasabb az első forgatókönyvhöz képest, de ez már nem képes számottevően mérsékelni az akár egy közepes méretű párt frakciójának megalakításához is elegendő Fidesz-mandátumelőnyt.
Figyelmet érdemel, hogy a Fidesz 116 egyéni választókerületi mandátuma és az MSZP mindössze 60 egyéni mandátuma közötti különbség itt már extrém magas, ám még ez sem elegendő a kétharmados parlamenti többség megszerzéséhez. További tesztek feladata annak pontos bemérése, hogy hány egyéni mandátumot kellene a Fidesznek szereznie két-, illetve hárompárti parlament esetén a kétharmados többség biztosításához.
A harmadik forgatókönyv hárompárti parlamentet feltételez olyan módon, hogy a két nagy párt közötti szavazatkülönbség az első forgatókönyvhöz hasonlóan 2 százalékpont, az SZDSZ pedig éppen eléri az országosan összesített 5 százalékos listás szavazatarányt. Ha összeadjuk az MSZP és az SZDSZ által együttesen megszerezhető mandátumok számát, látható, hogy még ennél a forgatókönyvnél is a Fidesz számára kínálkozik nagyobb statisztikai valószínűséggel esély a kormányalakításra, jóllehet a jobbközép kormány itt igen szűk, a legnagyobb valószínűség szerint mindössze kétmandátumos parlamenti többségre támaszkodhatna.
A negyedik forgatókönyv azt vizsgálta, mi történne, ha a két nagy párt fej-fej mellett végezne és az SZDSZ-nek nem sikerülne bejutnia a parlamentbe. A szimuláció ebben az esetben érdekes eredményt hozott, amely arra világít rá, hogy a kis pártok kiesése az MSZP-t érintené kedvezőtlenebbül, ennek oka pedig alapvetően az SZDSZ-re adott szavaztok „elveszetése”. Ennél a forgatókönyvnél mindenesetre már nem egyértelmű a jobbközép kormány megalakulásának lehetősége, ha ugyanis figyelembe vesszük a mandátumszámok mellett +/- jelöléssel meghatározott valószínűségi tartományt, világosan látszik, hogy adódhat olyan lehetőség, amikor az MSZP alakíthat kormányt – ennek statisztikai esélye 90 százalékos megbízhatóság mellett 44 százalék, a Fidesz kormányalakítási esélye pedig 56 százalék. A százalékra pontos fej-fej melletti – egyébként nehezen elképzelhető – eredmény tehát a jelenlegi pártpolitikai erőviszonyok mellett, kétpárti parlament esetén a Fidesznek kedvezne.
A januári közvélemény-kutatási adatok alapján felállított forgatókönyvek esetében tekintetbe kell venni, hogy a két nagy párton és az SZDSZ-en kívül az adatfelvételek mindössze 5 százalék körüli szavazatarányt becsülnek az összes többi párt számára együttesen. Az előző négy országgyűlési választás tapasztalatai alapján – még az egyértelműen kétpólusúvá vált hazai pártrendszer esetében is – túlságosan alacsonynak tűnik ez az arány. Nem elképzelhetetlen, hogy a parlamenten kívüli kis pártokra leadott első fordulós listás szavazatok aránya ennél néhány százalékponttal magasabb lesz. A közölt négy forgatókönyv ebben a vonatkozásban – és más tekintetben is – szigorúan csak a januári empirikus felvételekből kirajzolódó támogatottsági viszonyokat, illetve azok valószínűsíthető alsó és felső határait becsülte az egyes pártok esetében. (VG)
