A betegnek joga van fájdalma csillapításához

Felmérések szerint a daganatos betegek 70-80 százalékban előbb-utóbb fájdalom alakul ki. A fájdalmat pedig csillapítani kell, ezt minden orvos és beteg tudja. Ebben jelentős szerepe van a betegek érdekeit védő Magyar Rákellenes Ligának. A liga ugyanis előadás-sorozatot szervezett az ország különféle városaiban a fájdalomcsillapításról, a betegek ezzel kapcsolatos jogairól. Ismeretes az is, hogy a fájdalom általában az oki kezelést követően és igen sokszor váratlan időpontban jelentkezik. A fájdalom enyhítését az az orvos tudja a leggyorsabban és leghatékonyabban megkezdeni és elvégezni, aki a beteggel a legszorosabb kapcsolatban áll. Ez pedig kétségkívül a háziorvos, még akkor is, ha a páciens és onkológusa között a betegség kezelése során mély bizalmi kapcsolat alakul ki. Nem szabad elfelejteni, hogy az onkológiai kezelés többnyire aktív kezelés, míg a fájdalomcsillapítás a szupportív terápia része. A fájdalom az esetek nagy százalékában akkor jelentkezik, amikor a beteg az aktív kezelést már megkapta, vagy éppen azt már nem kaphatja meg. Ez utóbbi esetben a betegség diagnózisának a felállítása után a páciens az onkológussal többnyire már nem találkozik. A fájdalom csillapítása így egyértelműen a háziorvos kompetenciája.

Gyakorlatban a fájdalomcsillapítás ez ideig gördülékenyen működött, még akkor is, ha a betegek és az orvosok úgy vélték, az erős hatású szerek rendelése bonyolult procedúra. Múlt év november elsejétől lényeges változást eredményezett az ún. patikaikábítószer-rendelet, amelynek értelmében a betegnek a háziorvos a megfelelő gyógyszert a megfelelő adagban rendelhette oly módon, hogy ahhoz már nem kellett semmilyen engedélyt a páciensnek beszereznie. Vitathatatlan, hogy a háziorvosok felelőssége a helyes terápia megválasztásában és a kellő dózis meghatározásában többletdokumentációt eredményezett, azonban a beteg megkapta a kellő fájdalomcsillapítást, nem kellett szenvednie, életminősége javult. Végre sikerült elérni, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előírásainak megfelelően és a többi uniós tagállamhoz hasonlóan a beteg a lehető leggyorsabban hatékony kezelést kapjon.

Ehhez képest a januárban közzétett egészségügyi miniszteri és pénzügyminiszteri közlemény a kiemelt és emelt indikációhoz kötött támogatási kategóriába (e szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kilencven, illetve száz százalékkal támogatja a gyógyszer árát) tartozó betegségcsoportokról, indikációs területekről és a felírásra jogosultak köréről az európai normát és a betegellátásban az elvárhatóságot szinte egyetlen pillanat alatt összezavarta. A közlemény szerint ugyanis a WHO-ajánlás I. és II. lépcsőjében javasolt fájdalomcsillapítókat a háziorvos kizárólag a kezelőorvos javaslata alapján írhatja fel, míg a WHO III. lépcsőjében ajánlott szerét a kezelőorvos vagy annak javaslata alapján a háziorvos rendelheti.

E szabályozás illogikus, már csak azért is, mert a háziorvos azon jogát sérti, hogy a tumoros betegek fájdalmát alanyi jogon csillapíthassa, illetőleg a fájdalom kezelését az onkológus kezelőorvos javaslatához köti. Ezzel egyébként a jogszabály kimondja azt is, a háziorvos nem alkalmas arra, hogy döntsön daganatos betege fájdalmának enyhítéséről.

Ezen túlmenően a páciens joga csorbul a legjobban, hiszen a tumoros beteg csak akkor kapja meg az adekvát fájdalomkezelést a korábbi támogatással, ha beutazik a kezelőorvoshoz, aki leírja, hogy X hatóanyag javasolt a fájdalomcsillapításra. Elképzelhetetlen, mi lesz azokkal a betegekkel, akik általános állapotuknál vagy fájdalmuknál fogva képtelenek lesznek az intézetben megjelenni pusztán egy javaslatért. Az Országos Mentőszolgálatra nem lehet hárítani a betegek kórházba szállítását, hiszen számos feladatuk miatt így is túlterheltek. De mi lesz a jövőben, ha a jogalkotó nem gondolja át, hogy a közlemény szövegében a „javaslat” szót törölni kellene. És ekkor még nem említjük a kórházban dolgozó „javaslatot adó” orvosokat!

Az orvos javaslatot akkor adhat, ha a beteget megvizsgálja. Az adekvát fájdalomkezeléshez a fájdalom típusát, jellegét, erősségét nem árt ismernie az orvosnak. Tehát évente körülbelül 80 ezer új daganatos beteget regisztrálnak, ebből átlagosan 60 ezernél előbb-utóbb fájdalom alakul ki, és ők majd ott tolonganak a szakorvosi rendelők előtt a javaslatért. Mivel a közlemény engedi a kezelőorvosnak a rendszeres erős hatású szer felírását, arra is kötelezi őket, hogy az azzal kapcsolatos adminisztrációt elvégezzék.

Összességében elmondható, hogy a közlemény nem előre-, hanem hátramozdítja a daganatos betegek ellátását. Pedig a hosszan tartó fájdalom kihat az élet minden területére; az alvásra, az étvágyra, az általános közérzetre, az emberi kapcsolatokra. Csillapítása tehát a korszerű terápiáknak köszönhetően nem csupán lehetséges, de mindenki kötelessége is.

(A szerző a Zala Megyei Kórház onkológiai osztályának vezető főorvosa)