A gyógyítás sikerágazata a gyógyszerészet
A magyar gyógyszergyárakra tehát nemcsak hogy szükség van, hanem nélkülözhetetlenek. Ha az országban még 30 ilyen vállalat lenne, mint a vezető magyarországi gyógyszergyárak, a hazai ipar sokkal előkelőbb helyet foglalhatna el az Európai Unióban. Az OEP rendszere mégsem támogatja kellően a hazai gyógyszerek forgalmazását, mivel annak csaknem felét a 100 százalékban, illetve a 90 százalékban támogatott innovatív gyógyszerek dotációjára fordítja.
A gyógyszer-nagykereskedelem már a rendszerváltás első éveiben felnőtt a feladatokhoz. Ma a vezető hazai gyógyszer-nagykereskedő cégek (Hungaropharma, Phoenix, Medimpex, Humantrade) az ország patikáinak túlnyomó többségébe kétszer, de a legkisebb településre is legalább naponta egyszer szállítanak gyógyszert. A rendelést számítógépen adják fel, és 3-4 órán belül a gyógyszertárakba érkezik a patikaszer. Állítom: nincs az országban még egy nagykereskedelmi rendszer, amely a mintegy 14 ezer készítmény országos terítését ilyen hatékonysággal (gyorsaság, precizitás) képes ellátni, mint a hazai gyógyszer-nagykereskedelem. Mindezt a jogszabályilag meghatározott, átlagosan 6,2 százalékos, degresszív árrésből.
A patikák a gyógyszer-kereskedelem kiskereskedelmi egységei. Az országban 2008 közforgalmú és mintegy 148 intézeti (kórházi) gyógyszertár működik, ebből 64-nek van vényforgalmi részlege is, amely részt vesz a lakosság gyógyszerellátásában.
Elméletileg ötezer lakosonként lehet egy gyógyszertárat létesíteni, ami biztosítja az országosan megfelelő területi eloszlást. Természetesen vannak (főleg a nagyobb városokban) rendkívül nagy forgalmú gyógyszertárak, és emellett a fennmaradásukért küzdő, kistelepüléseken lévő patikák is. Az olvasó azt mondhatná, ez a világ rendje. Az azonban már nincs rendben, hogy a kis forgalmú magángyógyszertárak (a patikák mintegy 30 százalékában csak egy gyógyszerész dolgozik) mintegy 30 százaléka csak havi állami támogatással (35–120 ezer forint/hó/gyógyszertár) tudja a tevékenységét fenntartani. Ennek oka, hogy a gyógyszerek kiskereskedelmi árrése átlagosan csak mintegy 14,2 százalék, ez pedig nem fedezi e patikák fenntartását. Csak ezzel az állami támogatással biztosítható az ország egész területén a lakosság gyógyszerhez jutásának esélyegyenlősége.
Nincs az országban – a gyógyszertárakon kívül – olyan magánvállalkozásként működő kiskereskedelmi egység, amelyre egyide-jűleg igaz lenne, hogy működése diplomás (gyógyszerész) és szakirányú egészségügyi képzettséggel (gyógyszertári asszisztens, szakasszisztens) rendelkező munkavállalókhoz kötött, az árrés nem a tulajdonos (gyógyszerész) által, hanem államilag meghatározott, az árut (a gyógyszert) a kiskereskedelmi egység (gyógyszertár) teljes vagy részleges mértékben finanszírozza a vevőnek (beteg), amelyet egy és négy hét közötti intervallumban utólag kap vissza az OEP-től. További sajátosság, hogy a teljes kiskereskedelmi forgalom (gyógyszertár) számítógépen van (a feketekereskedelem kizárt), a forgalmazott gyógyszerek egy részére a kiskereskedelmi egység (a gyógyszertár) ráfizet, hiszen a nettó fogyasztói áron 5850 forint feletti gyógyszerek esetén (több tíz- vagy százezer forint feletti gyógyszereknél is) egységesen 850 forintot térít az OEP. A 2005-ös adatok szerint a gyógyszerek forgalmának 30 százaléka már ebbe a kategóriába tartozott. A szakmai eljárási szabályok rendszeres szigorodása mellett a gyógyszerész-vállalkozásoknak a társadalombiztosítás érdekeit szolgáló ellenőrzéseket és az ehhez kapcsolódó fejlesztéseket (saját tőkéből) is végre kell hajtani külön térítés nélkül vagy költség alatti finanszírozással. Az ügyeleti szolgálatot ugyan jogszabály írja elő, de ezt a gyógyszerésznek a saját költségére kell fedeznie. És a gyógyszertárak mégis működnek… Miért?
Azért mert a közforgalomban dolgozó gyógyszerészek saját vagyonukból, hiteleikkel és gyakran kizsákmányolt munkaerejükkel – hiszen jelentős részük évek óta még szabadságon sem volt, és a mezőgazdasághoz hasonlóan nem kalkulálják saját munkaerejük reális értékét – néhány év alatt megteremtették az európai színvonalú gyógyszertárak hálózatát. Ezzel bebizonyították, hogy alaptalanok voltak a 90-es évek elején azok az aggodalmak, amelyek azt prognosztizálták, hogy összeomlik a lakosság gyógyszerellátása, ha a patikák magánkézbe kerülnek. Nem omlott össze.
A magyarországi gyógyszertárak nagy része korszerűségét tekintve felveszi a versenyt a Lajtán túli patikákkal, mert a gyógyszerész az esetleges nyereségét visszaforgatja a vállalkozásába. Eközben folyamatosan bővül a tevékenységük a lakossági gyógyszerkészlet lejárati idejének ellenőrzésével, a lejárt gyógyszerek begyűjtésével, a gyógyszerészi gondozás bevezetésével, a személyes igények nyilvántartásával, a bővülő adatszolgáltatási kötelezettségekkel stb. Ezekért a pluszszolgáltatásokért azonban semmilyen költségtérítést nem kapnak a gyógyszertárak, mert a szakhatóságok természetesnek tartják, hogy a gyógyszerészek – esküjük értelmében – a beteg hasznára tevékenykednek és nem a sajátjukra. Teszik ezt mindaddig, míg a mindenkori egészségügyi kormányzat nem lehetetleníti el teljes egészében a tevékenységüket.
A gyógyszerészképzés a magyarországi fennállás óta mindig is megfelelt a nyugat-európai mércének. A gyógyszerészeti tudományok az elmúlt évtizedben rendkívül jelentős fejlődésen mentek át. A gyógyszerelés hatékonyságának kívánatos növelése, optimalizálásának igénye nemcsak gazdasági, hanem szakmai okok miatt is szükségszerű és halaszthatatlan. E feladatok megoldását nemzetközi tapasztalatok szerint is (Franciaország, Nagy-Britannia, Egyesült Államok stb.) a magasan képzett gyógyszerészek munkába állítása biztosítja.
Ezt a célt szolgálja többek között a már régóta eredményesen működő, folyamatosan megújuló tartalmú szakgyógyszerészképzés, amely 2000 óta (az orvosképzéshez hasonlóan) a központi gyakornoki (rezidensi) rendszeren alapul.
A rezidensképzést a gyógyszerésztudományi karok évek óta sikeresen bonyolítják le, továbbá 2000 óta – az orvosi diplomát szerzettekhez hasonlóan – az életen át történő tanulás és képzés keretén belül elsajátított, kreditpontgyűjtéssel deklarált ismeretanyag ötévenként való elszámoltatása a gyógyszerészeknél is kötelező. Az újabb ismeretek elsajátítását – ami már nem fér be a hallgatók túlterheltsége és az Európai Unió által irányelvként meghatározott maximális órakeret miatt az egyetemi graduális képzésbe – a Pharm. D.- (gyógyszerészdoktori) fokozat keretében szerezhetnék meg azok a gyógyszerészek, akik ebben a posztgraduális képzési formában részt vesznek.
Gyógyszerészképzés az országban jelenleg négy helyen – Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Pécsett – van. Az évente felvehető hallgatók száma mindössze 300, holott országosan gyógyszerészhiány van. Az elkövetkező néhány évben évente mintegy 50 százalékkal kellene bővíteni a felveendő hallgatói létszámot, hogy az ipar, a gyógyszerkutatás, a nagykereskedelem és a közforgalmú gyógyszertárak igényeit ki lehessen elégíteni. A gyógyszerésztudományi karok azonban hiába kérik a minisztériumot a hallgatói létszám növelésére, kérésük nem talál meghallgatásra. A képzőhelyek szakmailag felkészültek az emelt létszámú rezidensképzés folytatására és a gyógyszerészdoktori képzés bevezetésére is. Ez utóbbival a magyar gyógyszerészképzés felzárkóztatható lenne a legmagasabb szintű gyógyszerészettel rendelkező országok sorába, jelentősen hozzájárulva a magyar népegészségügyi stratégiák mielőbbi megvalósulásához, komoly költségmegtakarítást jelentve a társadalombiztosítónak. A kormány számára a hamarosan benyújtandó Pharm. D. program megvalósítása külön finanszírozást nem igényel, mivel a felmerülő költségeket a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság biztosítaná, mert fontosnak tartja, hogy a gyógyszerészet területén megvalósuljon Széchenyi István mondása: „Kiművelt emberfők sokasága teszi a nemzetet.”
A gyógyszerészek az ország lakossága előtt évtizedek óta bizonyítják, hogy jól felkészült, elhivatott és hiteles szakemberek, ezt a Medián 2005. évi közvélemény-kutatási adatai is alátámasztották, amely szerint a köztársasági elnök után ők azok, akikben a lakosság a legjobban megbízik.
(A szerző a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke)
Hazánk a gyógyszerpiac fejlesztésében Európa harmadik legjobb országává válhat – mondta Kiss Péter kancelláriaminiszter. A hazai gyógyszeripar 14 200 embernek ad munkát és további 30 ezret közvetett módon foglalkoztat. Az ágazat nettó árbevétele 2004-ben 417 milliárd forint volt, ebből 65,7 százalékot tett ki az export. Kutatás-fejlesztésre 26 milliárdot fordítottak. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az elmúlt év első hat hónapjában 2335 millió euró volt a külföldi közvetlen tőkebefektetés, ez 843 millió euróval több az előző év azonos időszakához képest.
