A világ egyik legkeresettebb előadóművésze
Szerencsére vigasztalódhat, aki nem jutott be a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legjelentősebb eseményére, Maxim Vengerov és a Pannon Filharmonikusok tegnap esti koncertjére, amelyen a nemrég a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett Hamar Zsolt vezényelt. Számos kitűnő CD kapható ugyanis a hegedűvirtuóztól, s ezek közül is újdonság az EMI Classics (Vengerov 2000 óta az EMI exkluzív művésze) kiadványa, amelyen Beethoven Hegedűversenye, valamint első és második románca csendül fel. Gyönyörűen, nem akárkikkel: a Londoni Szimfonikus Zenekart Mstislav Rostropovich vezényli.
Így aki a budapesti koncerten nem hallotta Maxim Vengerovot, legalább a CD-n rendkívüli előadásban élvezheti Beethoven műveit. A Hegedűverseny és az F-moll románc is elhangzott már sok előadótól, így azt hiszi az ember, képtelenség ezekről újdonságot „mondani”. Aztán kiderül: bizony, lehet, Vengerov olyan játékossággal, finom árnyalatokkal, különös érzelmi telítettséggel adja elő ezeket a darabokat. Úgy tetszik, az elképesztő virtuozitású és arányérzékű hegedűművészt izgatja, meddig lehet elmenni a visszafogott és a szenvedélyes előadásmódban úgy, hogy az soha ne legyen unalmas, máskor meg érzelgős.
A Warner Music Manufacturing Europe kiadó Vengerov budapesti fellépése alkalmából négy CD-ből álló kiadvánnyal kedveskedik a klasszikus zene szerelmeseinek: a világhírű hegedűművész CD-i régebben a Teldec gondozásában jelentek meg, ezekből állított össze különleges csokrot a Warner. A négy albumon kizárólag hegedűversenyek csendülnek fel Vengerov és élvonalbeli zenekarok, valamint kitűnő karmesterek tolmácsolásában. Bár régebbi, 1993 és 1996 között készült felvételekről van szó, már ezeken is lenyűgöző Vengerov bravúros technikai tudása és magával ragadó előadásmódja, s gyönyörűen, telten szól az 1723-as Stradivari-hegedű, amelyen játszik. A felvételek számos meglepetéssel is szolgálnak, különösen Sibelius Hegedűversenye hat ezen a kiadványon úgy, mintha most hallanánk először, olyan árnyalatok fedezhetők fel benne.
Csodagyerek volt az 1974-ben, a szibériai Novoszibirszkben született Maxim Vengerov, aki tízesztendősen már versenyt nyert, majd egész fiatalon olyan zenekarokkal lépett fel, mint a Royal Concertgebow Orchestra Amsterdam és a BBC Philharmonic Orchestra. Aztán sorra nyert nagy nemzetközi versenyeket, s 1990 óta a világ élvonalbeli zenekaraival és karmestereivel koncertezik, készít CD-ket, különleges tehetségét rangos díjak sorával ismerték el.
Vengerov nem véletlenül a világ egyik legkeresettebb előadóművésze. Az, hogy bravúrosan játszik, csak egy dolog. Vengerovnak titka és stílusa van. Ráadásul mindkettőt képes CD-ről CD-re, koncertről koncertre megőrizni.
Beethoven – Violin concerto, Romances 1 & 2, Maxim Vengerov és a London Symphony Orchestra előadásában, Mstislav Rostropovich vezényletével, EMI Classics, 2005
Maxim Vengerov – Hegedűversenyek. A Teldec Classics International, Warner Music Group Company
1. CD: Max Bruch G-moll és Felix Mendelssohn E-moll Hegedűversenye, Gewandhausorchester Leipzig, vezényel: Kurt Masur, 1993
2. CD: Csajkovszkij és Glazunov Hegedűversenye, Berliner Filharmoniker, vezényel: Claudio Abbado, 1995
3. CD: Prokofjev és Sosztakovics első Hegedűversenye, London Symphony Orchestra, vezényel: Mstislav Rostropovich, 1994
4. CD: Jean Sibelius és Carl Nielsen Hegedűversenye, Chicago Symphony Orchestra, vezényel: Daniel Barenboim, 1996
A világ egyik legkeresettebb hegedűművésze tavaly az évente szokásos körülbelüli 100 koncert helyett csupán fele ennyit adott, mert ahogy lapunk munkatársának tegnap, Budapesten elmesélte: dzsesszimprovizációt, argentin tangót és új darabokat tanult, köztük olyan zeneműveket, amelyeket az ő számára írtak. Igaz, Maxim Vengerov már a legkorábbi CD-i tanúsága szerint is nyitott, sokféle stílusban rendkívülit nyújtó előadóművész volt. Olyasvalaki, aki igazán el tud mélyülni valamiben, ugyanakkor nem akar egy stílusnál leragadni. Mindig is többféle stílus és műfaj izgatta, s mint mondta: általában fontos volt számára az improvizáció, akármilyen darabokat játszott is, akár barokk zenét vagy Beethoven-művet adott elő. A dzsessz viszont ismét új utakat nyitott meg, mert segítségével még közelebb lehet jutni az improvizációs lehetőségekhez. Természetesen rendkívül fontos számára az új inspiráció, ahogy a szabadság szintén alapvető. Tele van tervekkel, a naptára két évre előre betelt, ám az alapvetően fontos számára, hogy mindig legyen ideje újat tanulni.
