Az életstílus meghatározza az egészség-magatartást
A kutatásban igyekeztünk választ keresni arra, hogy a lakosság körében mennyire vált ismertté az állami kiadások öszszege. A válaszadók átlagosan körülbelül 60 ezer forintra becsülték azt az összeget, amelyet az elmúlt évben az állam az ő egészségükre, gyógyításukra költött. Ennél kb. két és félszer nagyobbnak tartották azt a kiadást, amelyet az állam egy főre átlagosan költött. Ez az összeg jól közelíti azt, amelyet a KSH adatközlése alapján ismerünk az elmúlt évekre vonatkozóan (190 000-200 000 forint).
A megkérdezettek átlagosan több mint 130 ezer forintot fordítottak arra az elmúlt évben, hogy egészségesek maradjanak, illetve meggyógyuljanak. A kutatásban az egészségügyi kiadások vizsgálatát két területen végeztük el. Megvizsgáltuk, melyek azok a tényleges kiadások, amelyeket az emberek betegségeik, illetve egészségvédelmük kapcsán költöttek el az elmúlt évben, valamint az egészségügyi ellátás igénybevételekor milyen szolgáltatásért fizettek, illetve melyekért lennének hajlandók a jövőben fizetni.
A megkérdezettek háztartásaiban az egészségügyi kiadások éves szinten jelentkező átlagos összege 133 347 forint, ez a háztartáslétszámmal elosztva havi szinten egy főre 5000 forint körüli kiadást jelent. Ezek az átlagos költségek a két évvel ezelőtti kutatás eredményeihez képest hozzávetőleg 30-40 százalékos költségnövekedést jelentenek. A költségek 64 százalékát egészségügyi ellátásra, 36 százalékát egészségvédő tevékenységre fordították. Az összes kiadás átlagosan 60,9 százalékát (81 164 forintot) költötték gyógyszerekre, vitaminokra és táplálékkiegészítőkre. A hálapénz az összes egészségügyi kiadás 8,5 százalékát jelentette. A megkérdezettek 76,6 százaléka vásárolt vényre kapható gyógyszert (átlagos költésük egy év alatt 52 419 forint háztartásonként), 68,8 százalékuk vett vény nélkül kapható gyógyszert (egy év alatt 25 430 forint háztartásonként), illetve 62,4 százalékuk vásárolt vitaminokat, táplálékkiegészítőket (egy év alatt 37 685 forint háztartásonként).
A preventív jellegű orvosi vizsgálatok igénybevételekor a válaszadók (80-90 százalékuk) még nem fizetett, és nem is áll szándékában fizetni. Ahol eddig ez előfordult, az a fogászati, a rák- és mammográfiai szűrés, az alkalmankénti összeg 2000 és 7000 forint közé esett. A jövőben történő költségtérítést az emberek 5–15 százaléka vállalná az évi komplex kivizsgálások, a rák-, a mozgásszervi, a tüdő- és a fogászati szűrés esetén. Ezekért a vizsgálatokért átlagosan 3000–6500 forintot fizetnének.
Az egészségügyi szolgáltatásokért a megkérdezettek közül 153-an fizettek az elmúlt egy évben, az átlagos éves költség 11 691 forint volt. Jelentősen több azok száma – 424 fő –, akik a jövőben fizetnének bizonyos egészségügyi szolgáltatásokért, a fizetési hajlandóság átlagos évi összege 18 831 forint. A háziorvosi rendszerben legtöbben az orvos házhoz jövetelét és a fájdalommentes beavatkozásokat térítenék meg, a járóbeteg-ellátásban ugyancsak a fájdalom elkerüléséért fizetnének leggyakrabban, a kórházi ellátásban pedig a jobb orvosi és ápolói ellátásért, a kényelmesebb elhelyezésért.
Az egészségügyi ellátás színtereit vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy 2003 óta az emberek fizetési hajlandósága a különleges szolgáltatásokért nem növekedett. Az azonban kiderült: számítanak arra, hogy a jövőben kiadásuk lesz.
A kutatásban a válaszadók által megválaszolt egészségügyi rendszerrel, egészségmegőrzéssel kapcsolatos attitűdlista alapján kialakítottunk olyan, egymástól jól elkülöníthető csoportokat, amelyek jelentősen különböznek egymástól az egészségi állapot, az egészségtudatosság, illetve a szolgáltatásokért nyújtott fizetési hajlandóság terén. Ezt reprezentálja a fenti ábra.
Vagány, érdektelen: a csoportot vegyesen alkotják férfiak és nők, ők a legfiatalabbak, többségében érettségizettek, de jelentős részük még tanuló, így a közeljövőben diplomás emberré válhat. Egészségesek, jó anyagi körülmények között élnek, akik még alig törődnek az egészségükkel, de jövedelmi helyzetük miatt bármilyen egészségügyi kiadást megengedhetnek maguknak.
Kapcsolataiban bízó, jól szituált: a csoportot elsősorban a fiatalabb korosztályokhoz tartozó, többségében szellemi foglalkozású, átlagos vagy annál magasabb jövedelemből, Budapesten élő férfiak alkotják, akik jó egészségi állapotról számoltak be.
Ők a legtöbbet költők az egészségvédelmet nyújtó termékeknél, szolgáltatásoknál. Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó fizetési hajlandóságuk azonban átlagon aluli, kapcsolataik révén elérik a számukra megfelelő orvosi ellátást.
Egészségtudatos családanya: a csoportba jellemzően a 40 év körüli családanyák tartoznak, többségében érettségizettek, átlagos vagy jobb jövedelmi viszonyok közt nagyobb városok lakói. A csoportba tartoznak azok is, akik valószínűleg a gyermekvállalás miatt falura költöztek, átmenetileg vagy talán hosszabb időre is feladták korábbi munkájukat, és az átlagosnál nagyobb létszámú háztartásokban élnek. Egészségtudatosságuk nemcsak a betegségek megelőzését célozza, hanem a már meglévő betegségeik mellett szeretnének jó életminőségben élni. Egészségügyi, -védelmi kiadásaik is átlagon felüliek.
Pénzzel kompenzáló: ennek a csoportnak a tagjai a 18–39 éves, aktív fizikai foglalkozású szakmunkások, elsősorban nagyvárosi lakosok, de más települési típusokban is átlag körüli arányban megtalálhatók. Viszonylag fiatal koruk ellenére negyedük beteg (3. legbetegebb csoport), és a háztartásaik 30 százalékában is van krónikus beteg. Egészségügyi kiadásaik is átlag felettiek, kapcsolati tőkéjük hiányát a pénz segítségével pótolják. Valószínűleg azért is fizetnének meg mindent, mert az egészségügyi intézményekbe vetett bizalmuk alacsony.
Önkizsákmányoló: a csoport leginkább a társadalmi átlag képét tárja elénk. Az ebbe tartozók jelenléte minden életkori, iskolai végzettségű, gazdasági aktivitású csoportban jellemző, rendszerint átlagos jövedelemmel rendelkeznek. Az egészségügyi kiadásaik mértéke is átlagos, egészségi állapotuk folyamatosan veszélyeztetve van túlhajszoltságuk miatt.
Bizalmatlanul fizetgető: a csoport tagjai azok a 30–49 éves férfiak és nők, akik inkább az alacsonyabb iskolai végzettségű csoportokba tartoznak, a legkisebb települések lakói viszonylag magas a nyugdíjasok aránya, átlagos vagy átlag alatti jövedelmüket a fenti tényezők mellett az átlagosnál nagyobb háztartáslétszám is indokolja. A csoport 34 százaléka idült beteg és az egészségi állapot önértékelése is alacsony. Mindemellett az igénybe vett egészségügyi ellátással ők a legelégedetlenebbek, valószínűleg ezért tesznek nagy erőfeszítést az egészségügyi termékek és szolgáltatások fizetése terén. Sokat költenek gyógyszerekre és minden egészségügyi szolgáltatásra, de bizalmuk az egész rendszerrel szemben alacsony.
Városi szegény: a „városi szegények” csoportja azok a nagyvárosokban és a fővárosban élő 50–59 éves, főleg szakmunkás férfiak és érettségizett nők, akik főképp aktívak, de viszonylag magas arányban munkanélküliek is. Átlag alatti jövedelem és az átlagosnál nagyobb háztartáslétszám jellemzi a csoportot. Az ide tartozók 17 százaléka mondta magát krónikus betegnek, de az egészségi állapotuk általános önértékelése alacsony. Egészségügyi költésük ennek ellenére minden téren rendkívül alacsony, amely a nehéz anyagi helyzetük miatt, illetve a még nem „elfogadott” betegségi állapotuknak köszönhető.
Nehezen élő, betegséggel küzdő: a csoport nagyobb hányada az idősebb, már nyugdíjas vagy egyéb inaktív, falvakban élő, alacsony iskolai végzettségű, átlag alatti jövedelmi helyzetben élő nőkből áll.
Egészségügyi költésük az átlaghoz képest nem magas, betegségi állapotukhoz képest azonban alacsony, kiadásaik jelentős hányadát a vényre vásárolható gyógyszerek jelentik.
(A szerzők dr. Törőcsik Mária egyetemi tanár, dr. Lampek Kinga főiskolai tanár)
